Tökéletes ragadozó kellett a tökéletes tervhez

2016.02.08. 18:57
A Super Bowl 50 előtt nagyon úgy tűnt, hogy a döntő a korszakváltásról szól majd: a márciusban már 40 éves Peyton Manning egy utolsó erőfeszítést tesz arra, hogy nyerjen egy második bajnoki címet is, de a legvalószínűbb forgatókönyv szerint a szezon legjobbja, a szinte megállíthatatlan Cam Newton és a Carolina Panthers mindent visz, megkezdve az új NFL-szupersztárok idejét. Ebből végül semmi nem jött be, de a Broncos ünnepléséhez Manning szinte semmit nem tett hozzá. Nem úgy a védelem.

Hét perc volt még a Super Bowl 50-ből, amikor a Broncos végleg belátta, hogy teljesen felesleges Peyton Manningre, a csapat majdnem 40 éves irányítójára számítania. A legbiztosabb tervük már csak az lehetett, ha igyekeznek nem eladni a labdát, aztán a védelmük valahogy majd csak megoldja, hogy ne kapjanak ki a Carolina Pantherstől. És ezután a védelem, ahogy az egész meccsen, sőt az egész rájátszásban is, emberfelettit küzdve a bajnoki címig rángatta a Broncost.

A két támadósor minősíthetetlen teljesítményt nyújtott a jubileumi 50. NFL-döntőn. Cam Newton 41 passzkísérletéből csak 18 ment jó helyre, nem szerzett touchdownt, cserébe dobott egy interceptiont és még két labdát vesztett - mindkét fumble Von Miller miatt volt. De Peyton Manningnek sem volt sokkal jobb napja: szintén egy interceptionnel, touchdown nélkül zárta vélhetően karrierje utolsó meccsét. 23 passzából 13 volt sikeres, és negatív Super Bowl-csúcsot jelentő 141 yardot passzolt csak – győztes csapatban ilyen gyenge teljesítményt még nem nyújtott irányító.

Kövesse a 120 yardot Facebookon!

De ez simán belefért a Broncosnak, sőt Gary Kubiak vezetőedzőék bele is nyugodtak abba, hogy csak és kizárólag a védelem mentheti meg őket. A negyedik negyedben, hét perccel a rendes játékidő vége előtt ezért meg sem próbáltak passzolni hatpontos, tehát egyáltalán nem biztos előnyben, inkább futottak háromszor, vigyáztak a labdára, aztán bumm, jöhetett egy punt, hogy a védelem újra csodát tegyen.

Lehetne azon vitatkozni, hogy Kubiak a védelmében bízott-e, vagy Peyton Manningben nem bízott már egyáltalán a végén, de felesleges. A képlet végén ugyanaz jön ki: Wade Phillips annyira tökéletes tervet rakott össze 3,5 negyeden keresztül, hogy ésszerűtlen lett volna eltérni attól. Ez a terv pedig két játékosra, Von Millerre és DeMarcus Ware-re épült, bár kizárólag nekik adni a győzelmet nem lenne fair.

A Super Bowl előtti taktikai áttekintőnkben nem sok esélyt adtunk a Denver támadóinak, sőt egyetlen esetben tudtuk csak elképzelni, hogy a Broncos megnyerheti a Super Bowlt: ha Ware és Miller ugyanúgy élete formájában játszik, ahogy a New England Patriots elleni főcsoportdöntőben. Ők pedig ezt tették, a recept viszont egészen más volt.

Wade Phillips, a Broncos védőkoordinátora ugyanis remekül ismerte fel, hogy ha ugyanúgy a szélről próbálja meg támadni az irányítót, annak csúfos bukás lehet a vége. Ehelyett igyekezett eldugni a két legjobb játékosát Cam Newton elől, és a lehető legváratlanabb helyekről az irányítóra ereszteni őket. Miller és Ware így hol a szokott helyükön, a fal szélén, külső linebackerként álltak fel, hol belülre húzódtak, így Newtonnak és az őt védő Panthers-támadófalnak minden játék előtt külön figyelnie kellett, honnan érkezhet a veszély.

A másik szuperatléta

De hogy Phillips maximálisan Miller erősségeire tudjon játszani, lényegében mindent bevetett a védővel, amire csak gondolni tudott – az irányító siettetése mellett volt, hogy Newton lekövetésére állította, hogy az ne tudjon futni, vagy épp egy elkapó levédését bízta rá, amit Miller szintén gond nélkül oldott meg.

Eközben pedig bízott a védelme többi részében: abban, hogy gond nélkül védekezik le az elkapókat (volt ugyan Corey Brownnak, Ted Ginn Jr.-nak és Devin Funchessnek is pár hosszabb elkapása, de pár villanást leszámítva egyik sem jelentett veszélyt), hogy a védőfal megfogja a Panthers rettenetesen erős futójátékát, és hogy a pálya közepén hatástalanítani tudják Greg Olsent.

Leegyszerűsítve tehát 

senkitől nem kért olyan extrát, amit ne tudott volna megcsinálni, a győzelemhez szükséges pluszt pedig Millerre bízta, és arra, hogy az ő szuperatlétája jobb lesz majd a Panthers szuperatlétájánál.

Merthogy Miller legalább olyan ritkán látott fizikai adottságokkal rendelkezik a maga posztján, mint Newton. A 26 éves, 191 centi magas, 113 kilós védő sebessége ugyanis meghazudtolja a méretét: 4,53 másodperc alatt futotta a 40 yardot (37 méter) a 2011-es draftot megelőző felmérőn, és ez az a sebesség, ami gondot okozott a Patriotsnak, a Panthersnek, no meg gondot okoz a teljes NFL-nek.

Millernek a Texas A&M egyetemen négy év alatt 33-szor szerelte mínusz yardon az irányítót (sack), ebből 2009-ben 17-et szerzett, ami a legjobb eredmény volt abban a szezonban országos szinten. A profiknál aztán ha lehet, még jobban belekezdett: a Broncosnál két szezon alatt csinált 30 sacket, és ha nincsen a hatmeccses eltiltása a 2013-as szezonban, alighanem minden eddigi idényében 10 sack fölött zárt volna – jelenleg az alapszakaszban és a rájátszásban együtt 66,5 sacknél tart öt szezon után.

Az a 2013-as eltiltás talán az utolsó negatív maradványa volt annak, ami miatt kicsit féltek 2011 környékén az egyetemista tehetségtől: nagyképűnek, önfejűnek és fegyelmezetlennek tartották. 2013-ban aztán kiderült, hogy megpróbált csalni egy doppingteszt során: a doppingellenőrrel együttműködve megpróbálták kicserélni Miller pozitív vizeletmintáját, de lebuktak, így a pozitív mintáért járó négy meccs helyett hatra tiltották el.

A védő azóta rengeteget ért játékosként, és bár jó értelembe véve ugyanúgy nagyképű és öntörvényű maradt a pályán, a fegyelmezetlenségét viszont szinte teljesen elhagyta, és igazi vezére lett a védelemnek. Ez látszott rajta az első negyed elején is, amikor olyan erővel sackelte a nála valamivel nagyobb Cam Newtont, és verte ki a kezéből a labdát (amiből a meccs első touchdownját szerezte a Broncos), mint aki nem ismer ellentmondást.

Az a játék döntött mindenről. Az megtörte Newtont, onnantól kezdve végig ott voltunk a fejében. Korábban senki nem zaklatta ilyen szinten a szezonban, mint mi

– mondta a meccs után Miller védőtársa, Brandon Marshall.

Miller két fumble-t csinált a Super Bowlban Newtonról, mindkettő touchdownhoz vezetett – az elsőre Malik Jackson vetődött rá a célterületben, a másik után 4 yardról kezdhetett támadást a Broncos, azzal döntötték el a mérkőzést, vagyis e nélkül a két megmozdulás nélkül komoly bajban lehetett volna a Denver. Miller teljesen megérdemelten lett a döntő MVP-je, a Super Bowlok története során csak tizedik védőjátékosként.

A védelem összeállásához viszont kellett a szezon legjobb segédedzőjének választott Wade Phillips is, hiszen a játékosok többsége már 2014-ben is a csapatban volt, akkor mégis távol voltak a döntőtől. A 68 éves, az NFL-ben 1976 óta dolgozó Phillips adta meg azt a kreativitást és szabadságot a csapatnak, amitől szárnyalni kezdtek. „Legyetek önmagatok. Játsszatok gyorsan. Játsszatok szabadon. És soha ne veszítsétek szem elől Cam Newtont” – volt az edző végső utasítása játékosainak a döntő előtt.

Phillips egy év pihenő után, 2015 januárjában került a Broncoshoz védőkoordinátorként: mielőtt állást kapott volna korábbi houstoni főnökétől, Gary Kubiaktól, 21 csapatnál lett új defensive coordinator, miközben ő otthon ült a kanapén. Aztán megérkezett Denverbe, és egyből a liga legjobb védelmét hozta össze a Broncosnál. Hogy ennyire jó védelmet csinál, azt nem sokan gondolták volna, de azért óriási meglepetés sem lehetett a sikere: korábban Buffalóban, Atlantában, San Diegóban, Dallasban és Houstonban is azért kínáltak neki állást, hogy a lehető leggyorsabban tegye rendbe a csapat védelmét, neki pedig mindig sikerült, bár a Super Bowl-győzelem eddig elmaradt.

Visszatérve Miller önfejűségére: amellett, hogy immár friss Super Bowl-MVP, a védő önjelölt divatikon, civilben pedig csirketenyésztő. Merthogy a Texas A&M-en csirketenyésztést tanult – eleinte azt hitte, hogy egy könnyű, viccből felvett órát kezd el az egyik félévben, de annyira megtetszett neki, hogy végül ez lett a fő szakja az egyetemen, és mára saját tenyészete is van.

Jöhet a 100 milliós kérdés

Egyelőre viszont ráér azzal foglalkozni, hogy sikeres legyen a csirkefarm, ugyanis óriási szerződés várhat rá. Millernek most járt le az újoncként kötött szerződése, amivel az első öt NFL-szezonjában 29,9 millió dollárt keresett már így is, de a java csak most jöhet. A Broncos ugyanis szinte biztosan egy gyors, egyéves szerződést kínál neki, ami után megpróbál majd hosszabbítani a játékossal. Ez az úgynevezett franchise tag, ami az adott poszton öt legjobban kereső játékos fizetésének az átlaga, vagy a kérdéses játékos előző évi fizetésének a 120 százaléka, amelyik a magasabb összeg.

Miller esetében ez egy évre 14,1 millió dollárt jelenthet, ha hosszabbítanának vele, akkor pedig a Chiefs-védő Justin Houston tavaly nyáron aláírt 6 éves, 101 milliós szerződése lehet a követendő példa a játékos számára – ebben 52,5 millió dollár garantált rész volt, vagyis a játékos szinte biztosan megkapja ezt a pénzt, bármi is történik.

Görög tengerparti nyaralások

Vakító napsütés, kék tenger várja!

Csodás Török Riviéra

Akár féláron utazhat idén Törökország fantasztikus tengerpartjaira.