Robbanni fog a bomba, mikor lelepleződnek a csalók

A kerékpársport idei éve a mechanikai doppingról szól. Évek óta felmerül a gyanú, hogy vannak olyan bringások, akik a vázba vagy a kerékpár más alkatrészébe rejtett elektromotoros rásegítéssel versenyeznek, de eddig egyetlen esetet kivéve –  a belga Femke van den Driesche bukott meg a ciklokrossz-világbajnokságon  – , ezt nem sikerült bizonyítani.

A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) igyekszik komolyan venni a motorozást, mert ez is csalás, ami árt a sportág megbecsülésének. Ezért a nagyobb versenyeken rengeteg ellenőrzést végeznek. Lebukás nincs, de meglehet, hogy ez a módszereik hibája.

A rejtett motorok iparának egyik megkerülhetetlen szereplője a magyar Varjas István, akit nemrégiben azzal gyanúsítottak meg, hogy a tavalyi Tour de France-on induló csapatoknak árulta termékét. Az Index és a  Velo.hu közös cikkében arra keressük a választ, hogy mennyire életszerű az, hogy valaki éppen a Touron kereskedjen a hagyományos doppingszerek miatt eleve mindig gyanús és figyelem központjában álló kerékpárosokkal, és hogy hogyan lehet elkapni a csalókat.

Még az asszonynak sem beszélnek róla

Varjas István valóban a rejtett motorok specialistája, hiszen ezt a technológiát már 1998-ban kidolgozta és azóta is gyártja azt, de nem a profiknak szánja termékét, pontosabban nem csaláshoz termel. A motorokat elsősorban az amatőröknek ajánlja, azok közül is az idősebbeknek, akik szeretik a sebességet, vagy hegyet másznának, de már nincs annyi erejük. Ügyfelei között olyan hírességeket is találni, mint az ötszörös Tour-győztes Eddy Merckx, a háromszoros bajnok Greg Lemond vagy az F1-es David Coulthard.

Az élversenyzők edzéseken használhatják a motort. Varjas szerint a motoros rásegítéssel nagyobb áttételeket tudnak hajtani, így a versenyritmust megszokja a lábuk. Azt mondta, sportorvosok kutatásai is igazolták, hogy motoros bringával három héttel korábban elérhető a csúcsforma. Nem mellesleg egészségesebb is azzal nagyobb tempót hajtani, mint autó vagy motor mögé bebújva szélárnyékban tekerni. Nem kell beszívni egy bringásnak sem a kipufogógázokat.

Tavalyelőtt az Indexnek is megmutatta egyik motoros kerékpárját, ami kívülről nem árulkodott arról, hogy nem egy hagyományos bringáról van szó, de a működés közbeni hang, majd utána a felmelegedett vázcső egyértelműen lebuktatta. A profik, ha használnak is hasonlót, másféle kivitelezésűvel hajtanak.

„A technológia régóta ismert, beszélnek is róla, de sokan el sem hitték, hogy létezhet, homályban maradt, időnként kikerül, majd visszajön a köztudatba. Olyan termékről van szó, amiről a tulajdonosok még az asszonynak sem szívesen beszéltek. Ráadásul egy drága dologról van szó, egy ilyen motorral felszerelt bringa ára 9 ezer euróról indul, de egy kétmotoros megoldás 25 ezer euróba is kerülhet. Nem véletlen, hogy Magyarországon még nem adtak el ilyen biciklit. Máshol viszont sokan használják, az olasz Gran Fondók már nem is kerékpár- hanem motorversenyek. Sokan titokban mennek vele, de már külön kategóriájuk is van a rejtett motorosoknak. 400 wattos motorokat gyártok, ez egy profi versenyző teljesítményének az erejével azonos. Természetesen a profiknak erre nincs szükségük, számukra egy, az enyémnél jóval kisebb és egyszerűbb, 40-50 wattos motor is bőven elég, ez az ő erőleadásuknál 10% növekedést jelent. Ez egy óriási üzlet, amiben sok mindenki érintett. Úgy gondolom hamarosan tisztábban fogunk látni, hogy pontosan kicsodák" – mondta Varjas. 

A gyanú

Ha rejtett motoról van szó, Varjas nevét mindig összefüggésbe hozzák vele, már 2010-ben megkereste az olasz rendőrség, amikor Fabian Cancelláráról mutattak be gyanús videót. Fejlesztőként szakértője témának, de többször gyanúba került, hogy a legjobbak is az ő termékével versenyeznek.

A francia Stade 2 TV csatorna dokumentumfilmje szerint Varjas azért járt a 2015-ös Touron, hogy csúcskategóriás termékeket adjon el a profi csapatoknak. A francia rendőrök is vártak rá, de kiszivárgott a belső információ, így Varjas eltűnthetett, állítják a tévések. Hogy miért? A francia riporterek egy birtokukba került e-mail alapján állítják azt, hogy az UCI technikai vezetője, Mark Barfield értesítette az elektromos kerékpárokat gyártó céget (Typhoon) a rendőri akcióról. Ekkor a Typhoonnál dolgozott Varjas is (feladatuk éppen a lebuktató eszközök tökéletesítése volt), így juthatott el hozzá is a információ.

„A Typhoon cég valószínűleg bűnbakot keresett. Nekik dolgoztam tavaly, de gyorsan kiderült, hogy a know-how-ra kíváncsiak, nem akarnak sokáig megtartani, év végén el is jöttem tőlük. Véleményem szerint az egész egy nagy összeesküvés a háttérben, amiben az UCI is benne lehet. Gondoljunk csak bele, az az ember, akinek a legfontosabb feladata lenne visszaszorítani a mechanikai doppingot, e-mailben értesít valakit egy rendőrségi tervről. Mi ez, ha nem bűnrészesség? Az UCI valamiért évekig nem volt hajlandó tudomásul venni a motor létezését, falaz mindenkinek, mert szüksége van a látványos versenyekre" – mondta Varjas.

Varjasról azt is megírták a Typhoonak leadott számlák alapján, hogy 2015-ben a Tour ideje alatt Franciaországban járt. Ezt ő sem tagadja. „Egy korábban eladott kerékpáromat mentem ki megjavítani, garanciális javításra, illetve Greg Lemondnak adtam át egy motorral szerelt kerékpárt. A Tournak a közelében sem voltam."

Ha árulná, az sem illegális

Azt is elmondta, hogy nem sok értelme lenne éppen versenyen először kipróbálni a motort, mert akkor nincs idő hozzászokni és kipróbálni, éppen ezért butaság lett volna ott árulnia. Az is kérdés, a rendőrök, mit tudtak volna csinálni vele, ha tényleg motorokat árult volna a Touron. „Amit én csinálok, az az hogy motorokat árulok, nem illegális tevékenység. Azon a ponton válik ez a szerkezet illegálissá, ha a kerékpáros ezt egy versenyen használja. Sosem volt még olyan, hogy nyíltan hozzám forduljon egy csapat vagy aktív versenyző. Én egy gyártó vagyok, eladok, de fogalmam sincs, hogy a termékeim kinél landolnak. Ahogyan például a cipőgyártó sem tudja, hogy hova kerül az a focicipő, amit elad."

Míg a doppingellenes paragrafusokban már azokat is büntethetővé teszik, aki elősegítik a doppingolást, az UCI szabályai szerint azonban mechanikai dopping használata esetén csak a versenyző és csapata büntethető.

Az idei versenyeken több ezer tesztet végeztek, de ahogy láttuk, csak egyetlen versenyző bukott meg. Varjas úgy véli, több csaló van, a vizsgálatokkal van a baj. „Már évekkel ezelőtt több javaslatot tettem a hatékonyabb megoldásra. Ez is alátámasztja, hogy a termékeimet nem az élsportolóknak szánom. Az UCI által használt motorfelderítő tableteket maga a szövetség árulja. A francia TV-stáb, amikor nálam forgatott, hoztak is egy ilyet, és négy bringánál teszteltük.

Nem működött pontosan az eszköz, volt olyan kerékpár, amiben benne volt a motor és mégsem mutatta ki.

Ennél sokkal hatékonyabb lenne a hőkamerás ellenőrzés. (Az interjú elkészítése óta kiderült, hogy a Touron használják is majd ezt.) A franciák csináltak is ilyet egy év eleji nagyobb olasz versenyen. Ennek az eredménye a dokumentumfilm harmadik részében lesz látható, ott fog igazán robbanni a bomba, ha kiderül, kiknek a bringájában látta a hőkamera a motort. Lesznek nagy meglepetések!"

Hogyan motorozzunk ellenőrzés mellett is?

A kerékpárcsere jó megoldás lehet, verseny közben nem valószínű, hogy megnézik a bringákat. Sokan éppen ezért nézték gyanakodva azt a videót, amin a Movistar csapata próbál eltüntetni egy kerékpárt. Varjas szerint azonban trükközni a rajt előtt is lehet.

„Vegyük például az időfutamot, ahol egy speciális mérőműszerrel ellenőrzik a vázak paramétereit és egyéb beállításokat az UCI előírásoknak megfelelően. Tegyük fel, a versenyző direkt olyan vázzal megy a rajthelyhez, amiről tudja, hogy nem fog megfelelni a szabályoknak, ezt a bringát átvilágították a motorkereső tablettel. A bírók kiszúrják, hogy nem UCI-konform a beállítás, bringát cseréltetnek a versenyzővel, de csak néhány perc van már a rajtig, így az új kerékpárt már nem ellenőrzik a tablettel. Egyébként nem minden esetben a versenyzők csalnak maguktól. Ott van például az a rendszer, ami a kerekeket segíti. Ez akár a kísérőautóból, távirányítóval is működtethető. Mondjuk 30 wattot segít kerekenként, ami nem markáns különbség, de arra pont elég, hogy a versenyzőnek az legyen élete legjobb napja."

Számolgatni a legjobb

Tökéletes megoldás egyelőre nincs a tesztelésre. Korábban úgy ellenőrizték a bringákat, hogy az üléscsőt és a középrészt kivették, majd kamerával néztek bele a vázcsőbe, most a tabletes-mágneses megoldás ez elterjedt, de a hőkamera hatékonyabbnak tűnik. Ez sem biztos, hogy beválik, mert Varjas szerint nagyon hamar megtanulják majd a bringások, hogy melyik motor viszi a mezőnyben ezt az eszközt, és ha közeledik, egyszerűen lekapcsolják a motort. Ekkor a hőkamera sem lát semmit.

„Fizikai és élettani számításokkal a nagy hegyeken azonban megfoghatók a csalók. Egyszerűen csak mérni kell a részidőket az emelkedőkön. Az viszonylag könnyen kiszámítható fizikai képletekkel, hogy adott sebességgel mennyi munkát kell elvégezni az adott szintkülönbség legyőzéséhez. Ha ez úgy öt százalékkal nagyobb az élettanilag maximilásan elérhető teljesítménytől, máris érdemes vizsgálódni. A síkon azonban sajnos ez a módszer sem működik" – állítja Varjas.

Tour de France-híreket a velo.hu/tdf2016 oldalon is olvashatnak.