Három éve az Anderlechtben focizott, a kerékpár legendája lehet

Az idei egy különleges szezon az országúti kerékpárban, zajlik a generációváltás. A nemrég feltűnt, és berobbanó tehetségek valóságos paradigmaváltást indítottak el. Győzelmeikkel sorra írják felül a sportág alapvetéseit, bizonyítják be, hogy ilyen fiatalon is fel lehet venni a versenyt a sokkal tapasztaltabb bringásokkal. 

A még fiatalabb, 20 éves Tadej Pogacar három szakaszt nyert élete első háromhetes versenyén, és az összetettben is a harmadik helyen végzett a Vueltán. Azonban van, aki talán még náluk is nagyobb tehetség: a még mindig csak 19 éves Remco Evenepoel, akinek már az eddig, nem túl hosszú pályafutása is elképesztő történet. Sokan már az új Eddy Merckxnek kiáltják ki, pedig csak néhány éve kezdett el ezzel a sportággal foglalkozni.

A válogatott csapatkapitánya

Remco Evenepoel a Brüsszel melletti kisvárosban, Schepdaalban született 2000. január 25-én. Remco apja, Patrick Evenepoel kerékpáros volt a kilencvenes évek elején, a Collstrop nevű csapatnál tekert, de szívritmuszavara és a doppingfertőzött közegből való kiábrándulása miatt már egészen fiatalon visszavonult. Rövid pályafutása legjobb éve 1993 volt, bekerült a Vuelta a Espanán induló sorba, és a 113. helyen fejezte be a versenyt. Legnagyobb győzelmét is ebben az évben ért el, megnyerte a híres egynapos versenyt, a Vallon GP-t, ahol előtte és utána is sokkal nagyobb klasszisok nyertek.

Ilyen családi háttérrel nem csoda, hogy Remco is sportolni kezdett, de édesapja nem szerette volna, ha fia már fiatalon kerékpározni kezd. A fejlődésben lévő szervezetnek, a növekvő csontoknak nem kedvez a kerékpározással járó nagy terhelés. Emiatt Remco végül Belgium másik nemzeti sportját, a futballt választotta. Ötévesen bekerült az otthonuktól csak néhány kilométerre lévő belga sztárcsapat, az Anderlecht utánpótlásrendszerébe.

Az Anderlechtnél 11 éves koráig lépkedett előre a korosztályos ranglétrán, amikor a PSV Eindhoven megfigyelői felfigyeltek rá, és egyből leigazolták. Az első évben még otthon maradt a szüleivel, és naponta ingáztak Eindhoven és Brüsszel között, viszont a következő két évet, a holland utánpótlásban megszokott módon, egy eindhoveni nevelőcsaládnál töltötte. Úgy tűnt, minden jól alakul, a védekező középpályásként játszó Evenepoel csapatkapitány is lett a PSV ificsapatában, csakhogy az élet mindezt teljesen átírta.

Édesanyjánál daganatos megbetegedést diagnosztizáltak, ezért úgy döntött, hazaköltözik Hollandiából, hogy minél több időt tölthessen a családjával. Édesanyja később legyőzte a betegséget, és fia sportolói pályafutása is jól alakult. Evenepoelt nevelőklubja, az Anderlecht fogadta vissza, a csapataiban hamar állandó kezdő, és csapatkapitány lett, és mint a legnagyobb belga klubcsapat kapitánya, a korosztályos válogatott behívót sem kerülhette el.

Az U15-ös belga válogatottban négyszer, az U16-osban pedig ötször lépett pályára, egy 2015 februári barátságos meccsen az olasz válogatottnak még gólt is lőtt. 16 évesen egy egészen ígéretes labdarúgó karrier lehetősége állt előtte, ráadásul Belgium topklubjánál volt, ami azóta is ontja magából a jobbnál jobb játékosokat.

Valami eltört

Azonban Evenepoel pályafutása ekkor váratlan fordulatot vett. Egy meccsen megsérült a medencecsontja, letört belőle egy kisebb darab. Ezután a fejlődése is megrekedt, egyre többször hagyták ki a kezdőcsapatból. Ez a kudarc elindította őt a lejtőn. Jean Kindermans, az Anderlecht utánpótlásképzés igazgatója úgy tartotta, hogy Evenepoelból nem lehet elsőosztályú játékos, ezért nem is kínált neki profi szerződést. Korábbi edzője, Stéphane Stassin szerint az volt a gond vele, hogy nem volt elég gyors és technikailag képzett ahhoz, hogy beférjen az Anderlecht első csapatába.

Ilyen körülmények között, 2017 elején Evenepoel tovább is állt az Anderlechttől, és a Mechelennél próbálta újra felépíteni magát, de az Anderlecht elutasítása olyan mély nyomot hagyott benne, hogy elvesztette a hitét és motivációját. Pár hónappal később végleg felhagyott azzal a játékkal, amire tizenkét éven át feltette az életét.

Csak egy belga srác, aki azt csinálja, amit imád: kerékpározik

A mozgástól viszont nem akart elszakadni, ezért sportágat váltott, és apja iránymutatásával komolyabban is elkezdett kerékpározni. Az Anderlechtnél elvégzett fizikai tesztek már korábban is kimutatták, hogy Evenepoelnak extrém magas a VO2 max-a, vagyis a vér oxigénszállító képessége, aminek az állóképességi sportágakban kiemelt jelentősége van.

Otthon minden vasárnap csak kerékpárt néztünk a TV-ben: Flandria, Roubaix, bármi más. Focit sosem néztem, mindig csak a bringát. Azt hiszem, a kerékpár iránti szerelmem nagyobb, mint a foci iránti. Már akkor is Tom Boonen volt a példaképem, aki akkor igazán csúcson volt. 12 évesen élőben láttam a negyedik Paris-Roubaix győzelmét.

Jean Kindermans elmesélt erről egy történetet is: az Anderlecht fitneszedzői az egyik fizikai felmérés után azt mondták neki, hogy azt nem tudják, Evenepoel tud-e úszni, de ha igen, akkor fantasztikus triatlonista is válhatna belőle. Jobb eredményeket produkált, mint az első csapat akkori sztárja, az argentin válogatott, Lucas Biglia.

Evenepoel elképesztő állóképességét jól mutatja az a 2016-os történet is, amit volt edzője, Stassin mondott el róla. „Szombaton egy fontos meccset nyertünk meg, és arra kértem a fiúkat, hogy vasárnap pihenjenek a következő, szerdai meccsünkre. Október 2-án, vasárnap Brüsszelben éppen egy félmaratont rendeztek, amin Stassin is részt vett. Egy kerekesszékes induló segítője volt, és negyedórával a félmaraton futói előtt indultak el.

Néhány kenyai húzott el mellettünk, amikor valaki hirtelen megkopogtatta a vállam. Evenepoel volt az! Egyáltalán nem zavarta, hogy egy teljes meccs volt már a lábaiban. Megkérdeztem, hogy mit keres itt? Csak versenyzem, mester! És nevetve futott tovább.

A 21 kilométeres félmaratont végül a 13. helyen, 1:16:15-es idővel zárta, vagyis 3:37-es kilométerenkénti átlagokat teljesített.

Evenepoel a kortársaihoz képest elég későn kezdett el versenyszerűen kerékpározni, de ösztönös tehetsége hamar megmutatkozott. Az első versenyén 2017 áprilisában indult, két hónappal később már versenyeket nyert, és az évet összesen hét győzelemmel fejezte be. Az igazi feltűnés tavaly jött el, amelyik versenyen elindult, ott szinte kivétel nélkül első lett, 44 junior versenyből 34-et nyert meg. A csehországi ifjúsági Európa-bajnokság mezőnyversenyén majdnem tíz percet vert a második helyen célba érkezőre.

A kerékpárban elért sikerei viszonylag gyorsan feledtették vele a foci okozta csalódottságot.

„Még mindig megvannak a focicipőim, de már nem emlékszem hova tettem azokat. Mióta a bringát választottam, azóta nem is rúgtam a labdába. Ez volt a helyes döntés” – mondta el a sportágváltás utáni időszakról.

A fantasztikus eredményei után papírforma volt, hogy a szeptemberi, innsbrucki világbajnokságra a junior versenyszámok fő esélyeseként utazik. Nem is okozott csalódást, az időfutamot és a mezőnyversenyt is megnyerte, amire korábban még senki nem volt képes. A mezőnyversenyt akkora fölénnyel nyerte, hogy az utolsó kilométereken még arra is volt elég ideje és ereje, hogy ünnepelje magát, és az út mellett állókat még hangosabb szurkolásra buzdítsa.

A pedálkirály

Az ilyen lenyűgöző eredmények után nem volt csoda, hogy a World Tour csapatok sorban álltak érte, szerződtette volna a Tour de France-okat az elmúlt években sorban nyerő Sky is, de ő belga szupercsapatot, a Quick-Stepet választotta. A Patrick Lefevere menedzser által vezetett csapat igazi aranybánya, amit túlzás nélkül lehet a legjobbnak nevezni. Évek óta ők szerzik a legtöbb szakaszgyőzelmet, és nagy tapasztalatuk van a fiatal versenyzők felépítésében is.

Nem engedjük, hogy 80 versenyen induljon a szezonban. Nem akarjuk, hogy túl korán kiégjen a Párizs-Nizzán, vagy a Tirreno-Adriaticón. Talán Argentínában, Kolumbiában, Algavében, és néhány napot Mallorcán fog versenyezni – mondta Lefevere Evenepoel év eleji programjáról, aki a szűk világelit legfiatalabb tagja lett.

A terv az, hogy fokozatosan felkészüljek a háromhetes versenyekre. Magaslaton fogok készülni, sok hegyi és időfutam edzéssel. Először rövid, pár napos versenywken szeretnék csak indulni

– beszélt a szezon előtti terveiről a Het Nieuwsbladnak.

Mivel Belgiumban viszonylag ritkák a magaslati edzőtáborok, ezért Monacóba költözött, ami mellett nem csupán anyagi, de sportszakmai érvek is szóltak. Otthon akkora lett körülötte a felhajtás, ami már megnehezíti a napi edzéseit is. Ezzel szemben Monacóban már nem is olyan érdekes egy belga kerékpáros, amikor Lewis Hamilton az ember szomszédja. Másrészt a közeli Alpokban tudja fejleszteni a hegyimenő képességét, ami elengedhetetlen a többnapos versenyekhez.

Már az idei szezon első felében is több top 10-es eredménye volt, de a csúcsformáját az év második felére érte el. Az első győzelme a júniusi Belga Körversenyen volt, itt a második szakaszt és az összetettet is megnyerte. Augusztus első szombatján rendezték az év legfontosabb spanyol (baszk) egynapos versenyét, a San Sebastian-i klasszikust, amit Evenepoel olyan sztárokat tudott legyőzni egy 20 kilométeres szökés végén, mint a világbajnok Alejandro Valverde, és az olimpiai bajnok Greg Van Avermaet.

Ezzel a sikerrel már bőven a várakozásokon felül teljesített volna első profi évében, de ő csak most kezdett igazán belejönni.

A Yorkshire-i világbajnokságon is már a felnőttek között indult, de nem tudta, hogy mire számítson magától. Korábban még nem ment olyan hosszú, 54 kilométeres időfutamot, mint ami a vb-n várt rá. Előzetesen már egy top 5-ös eredménnyel is elégedett lett volna, ehhez képest rögtön ezüstérmet nyert. Csak a címvédő, Rohan Dennis tudta őt megelőzni. Nála fiatalabb versenyző még nem nyert érmet felnőtt világbajnokságon.

Pedig Evenepoel nem egy kimondott időfutam-specialista. A testalkata nem is különbözhetne jobban az olyan sokszor világbajnokokétól, mint Fabian Cancellara vagy Tony Martin. Nem túl magas (csak 171 centi), se nem túl nehéz (60 kiló körüli), mégis a legjobb időfutammenők között tartják számon. A szakértők szerint a titok Evenepoel üléspozíciójában van, amitől aerodinamikusabb lesz az ellenfeleinél, így több wattot tud leadni tekerés közben.

Ő az új Eddy Merckx?

Evenepoelt a lehengerlő, bátor és agresszív versenyzési stílusa miatt szinte mindenki a valaha élt egyik legnagyobb kerékpároshoz, Eddy Merckxhez hasonlítja. A Kannibál becenevű, belga kerékpáros legenda a hatvanas, hetvenes években letarolta a világot. Minden fontos versenyt megnyert, ami csak kicsit is számított.

 - ezt maga Merckx mondta róla a San Sebastián-i győzelme után.

Evenepoel nem annyira örül a Merckx-szel való összehasonlítgatásnak, hiszen az elmúlt években már sok belga versenyzőt kiáltottak ki az új Merckxnek, akik egyáltalán nem, vagy csak részben tudták megközelíteni a nagy előd eredményeit. Különösen a háromhetes versenyeken, ahol már a hetvenes évek óta várnak egy újabb győztesre a belga szurkolók.

Akiket korábban a jövő új bajnokainak kiáltottak ki, csak a legritkább esetben tudták ezt beváltani. Az ukrán Jaroszlav Popovics a kétezres évek elején rengeteg ifjúsági versenyt nyert, U23-as világbajnok is volt, azonban a profik között már nem jött össze neki a nagy győzelem.

Az biztos, hogy Evenepoel a korosztályából magasan kiemelkedik, de néhány év alatt rengeteg minden változhat ebben a sportágban. Az első profi szezonja több volt, mint biztató, és a Quick-Stepnél is a lehető legjobb helyen van, hogy a fejlődése töretlen maradjon.

Azt már most kijelentette, hogy a kockaköves versenyek nem az ő világa, ahhoz túl könnyű és alacsony, hogy ott esélye legyen a győzelemre. Ezért valószínűleg Flandriát és a Roubaix-t sem fog nyerni, ehelyett a sárga trikó megnyerése lebeg a szeme előtt. 

Az új Eddy Merckxnek lenni nem az, amit hallani szeretnék. Én valaki új akarok lenni. Én vagyok az új én! Hogy mi az álmom? Megnyerni a Liège-Bastogne-Liège-t, a Lombardiát, a Girót, a Tourt, a Vueltát, a vb-t és az olimpiát. Ha mindez megvan, abba fogom hagyni a versenyzést!

Ideje még bőven van mindezekre. A csapatánál úgy terveznek, hogy csak 2023-ban indulna először a Tour de France-on, miután a Girón és a Vueltán is elég tapasztalatot gyűjtött, hogy milyen megterhelő három héten át folyamatosan tekerni. Jövőre az egyik kitűzött célját, az olimpiai aranyat akár már le is húzhatja a bakancslistájáról, mivel zöld utat kapott a csapatától az indulásra.