Amerika tesz a Forma-1-re

Öt év után a hétvégén ismét visszamegy az Egyesült Államokba a Forma-1, hogy újra megpróbálja elfogadtatni a világ legnépszerűbb és leghíresebb autóverseny-sorozatát az amerikaiakkal.

Amerikának megvannak a saját autós versenysorozatai, a NASCAR és az IndyCar. Főleg előbbi népszerű, minden hétvégén verseny van, minden oválpálya nézőtere csurig telik, az emberek országszerte leülnek a tévé elé. A másik, az Indy meg az amerikai Forma-1 hasonló kocsikkal, így Alonsóéknak esélyük sincs labdába rúgni a hazai kedvencek mellett.

A legnépszerűbb sorozat, a NASCAR szinte csak oválon megy, és az IndyCar sem szakadt el az oválpályás gyökerektől, de a 2012-es versenynaptár tizenkilenc versenyéből már csak ötöt rendeznek oválon, többnyire épített és utcai pályákon versenyeznek - nem is jön be annyira a nézőknek.

A versenyek olyan hosszúak, hogy az ember gyakran megfeledkezik róla

Ennek az oka a helyszínen például az is lehet, hogy míg egy ovál szinte teljes egészében belátható, így a futam az elejétől a végéig szemmel is követhető, az épített pályán eltűnnek a legjobbak, és van, hogy csak másodpercekre jönnek elő élőben. A NASCAR akció az első másodperctől az utolsóig, nem kis részben azért, mert az oválon jóval kevésbé jönnek ki a pilóták közötti különbségek, hiszen vagy alig kell kanyarodni, vagy szinte végig kell; nagy részben meg azért, mert az autók kvázi egyformák. Nincs aerodinamika, formára minden autó ugyanúgy néz ki, kevésbé lehet játszani a futóművel és a váltó beállításaival is. Utóbbi az ovál egyhangúsága miatt van, minden kocsinak gyorsnak kell lennie nagy végsebességgel, míg például Abu-Dzabiban múlt hétvégén a futamig Vettel és Webber, a két Red Bull, vagyis a két legjobb kocsi volt a leglassabb végsebességre a mezőnyben.

„Meg kell tanulni, hogy mikor, kivel érdemes harcolni verseny közben. A versenyek annyira hosszúak, hogy az ember időnként megfeledkezik róla. Időnként keményen nyomja a futam közben, aztán kiderül, hogy még mindig négyszáz mérföld van hátra, és akkor eszébe jut, mi a fenét is csinálok? - mesélt korai NASCAR-os tapasztalatairól Juan Pablo Montoya, aki az IndyCarban és a Forma–1-ben is éveket versenyzett, mielőtt 2007-ben NASCAR-ra váltott.

Több pilóta is egyetértett abban, hogy a többszáz körös NASCAR-versenyek teljesen más mentális megterhelést jelentenek, mint például egy F1-es futam.

A Forma-1-ben tömegbaleset ritkán van, az egész arra megy ki, hogy minél kevesebb legyen, ugyanúgy, mint az IndyCarban. Olyan, ami a hétvégén a NASCAR-ban történt, hogy valaki szándékosan, dühből menjen neki valakinek, elképzelhetetlen: a nyitott kerekű autók sokkal balesetveszélyesebbek és törékenyebbek, a pilóta védtelenebb, könnyebben megvan a baj. A NASCAR-ban szinte tankok futnak, nagyon szerencsétlenül kell ahhoz ütközni és nagyon nagy tempóval, hogy valaki ottmaradjon.

A halálos balesetek a Forma–1-et közel két évtizede elkerülik, Ayrton Senna tragikus halála, 1994 óta szerencsére senki nem vesztette életét. A legkomolyabb bukás Felipe Massáé volt három éve a Hungaroringen, de nem is ütközés miatt, hanem mert a Barrichello autójáról leeső rugó menet közben fejen találta. Amerikának vonzó a biztonság, a NASCAR veszélyessség szempontjából az F1 alatt van, az IndyCar viszont durvábbnak tűnik az oválok miatt: tavaly októberben Dan Wheldon a Las Vegas-i pályán halt meg egy horrorisztikus tömegbalesetben.

A NASCAR-ban 11 éve volt halálos baleset, ott is a legjobbnak tartott, a legtöbbszörös bajnok legenda, Dale Earnhardt halt meg egy nagyon szerencsétlen ütközésben, ami nem is tűnt halálos kimenetelűnek. Viszont még ez sem tudta visszavetni a szakág népszerűségét. Segített persze, hogy Earnhardt fia már ekkor versenyzett, így továbbvitte a nevet.

Az oválpályákon gumifal és bukótér beépítése sem lehetséges, a nagy sebesség mellett ez tovább növeli a kockázatot. A NASCAR ellenáll ennek a tankokkal, de az IndyCarban idénre, Wheldon miatt teljesen áttervezték a kocsikat, hogy legalább a brit halálát okozó ráfutásos, levegőbe emelkedős ijesztő bukásokat kiszűrjék, illetve minimálisra csökkentsék a lehetőségét.

Kénytelenek, ha fenn akarnak maradni a NASCAR-ral szemben, mert a tévés nézettségi adatokból egyértelműen látszik, hogy a baleset csak akkor népszerűsít, ha abból mindenki saját lábán távozik - a halál nem népszerű, hanem elriasztó dolog. Amerikában sem akar senki hullákkal találkozni sporteseményeken.

Élőben nem látják, sikeres amerikai alig volt

A NASCAR nem riválisa az F1-nek, sosem fogja megdönteni azt, nem is próbálkozik ezzel. Amerikában inkább féltették a szervezői az IndyCart az F1-től, bár tulajdonképpen azt sem érdemes: amíg azok 15-20-szor fellépnek szerte Amerikában, az F1 évente egyszer, esetleg 2014-től kétszer megy majd át oda. És talán ez is a legnagyobb baj a Forma-1-gyel odaát - az amerikai átlagnéző nem látja eleget Vetteléket, három vagy kétszer három nap alatt meg képtelenség azonosulni bárkivel is, legyen az bármekkora sztár. Hiába nyert meg Schumacher 91 versenyt, abból mindössze ötöt Amerikában, 15 év alatt, így ő a mai napig nyugodtan mehet az USA-ba nyaralni, nem zaklatják.

A helyszínen, élőben kevés van, de nézhetnék tévében a Forma-1-et odaát is. Van is csatorna, ami közvetít, ám real time-ban csak párat. Képzeljük el, mennyivel esne vissza az F1 nézettsége Magyarországon, ha a 20-ból 19 futam 5-6-7-10 órás időeltolódással kezdődne élőben. Hiába adná az m1, csak a hardcore fanek kelnének fel állandóan. Felvételről nézni sporteseményt a 21. században? Mindenhonnét az információ folyik, nincs az az isten, hogy a reggel hatkor leintett futamnak a végeredménye ne jusson el a délben tévé elé kívánkozó nézőhöz.

Amerikában az élő varázsa tehát alapból elvész, felvételről meg kit érdekel, úgyis tudom a végeredményt. És ezen még a szupersztárok sem segíthetnek, hiába lő David Beckham csodás szabadrúgásokat hétről hétre, attól még az LA Galaxy meccseit senki nem közvetíti le, de leginkább nem nézi meg élőben Európában.

Sok indok között ezért is lett mindössze két amerikai pilóta sikeres a Forma-1-ben, ráadásul az egyik közülük is inkább olasz, Mario Andretti. Itáliában született, és csak 24 évesen lett amerikai állampolgár. 1978-ban már teljes amerikai színekben nyerte meg a világbajnokságot.

Hagyományai már ott is vannak az F1-nek

Az első saját jogú Forma–1-es versenyt 1959-ben rendezték Amerikában, de már a sorozat 1950-es indulásától kezdve volt amerikai futam, az Indianapolis 500 része volt az F1-naptárnak is. 59-ben Sebring volt a helyszín, majd egy évre rá Riverside, aztán Watkis Glenbe majdnem 20 éven át, 1961-től 1980-ig járt a Forma-1 megszakítás nélkül. Sőt, 1976 és 1984 között évente két GP volt az Egyesült Államokban, egy nyugati és egy keleti. Szinte hihetetlen, hogy 82-ben három helyre is elmentek, Long Beachre, Detroitba és Vegasba. Egyszer futottak még Dallasban is, 84-ben. 1989-től jött három évre Phoenix, majd 1992 és 2000 között szakadt meg közel egy évtizedre a Forma-1 amerikai hódítása. Nem véletlen, pontosan ezek voltak az egyértelmű rivális, az IndyCar, majd az abból alakult CART aranyévei, vagyis egyértelmű, hogy nem az érdektelenség, sokkal inkább a konkurencia igyekezett kiszorítani az F1-et Amerikából, méghozzá sikerrel.

Az IndyCar, illetve a CART a nyolcvanas évek végétől a kilencvenesek végéig élte fénykorát, amikor sok kiöregedett F1-es vagy azon keresztül az F1-be jutni akaró pilóta ment át a tengerentúlra versenyezni. Emerson Fittipaldi és Nigel Mansell bajnok lett, Alex Zanardi szintén, ő innét tudott aztán visszakerülni a Forma-1-be. De szerencsét próbált itt Roberto Moreno, Mark Blundell vagy Christian Fittipaldi, akik az F1-ben sosem nyertek, ám Amerikában futamgyőztesek lettek, és emelték a bajnokság fényét. Nem mellékesen ide vonzották az európai drukkerek figyelmét is, amiben persze segített, hogy a futamokat élőben adta a Eurosport.

A 90-es évek végén aztán kettészakadt az Indycar, lett a CART és az IRL (Indy Racing League), ami megosztotta a résztvevőket és a nézettséget is, ráadásul a régebbi nem maradt, az új nem lett elég népszerű. Vagyis 2000-re piaci rés, azaz lehetőség adódott Bernie Ecclestone-nak, hogy visszatörjön Amerikába. Indianapolist választotta a bejáratott déli régió helyett, hét évet élt meg a futam. Az első fellángolás után fogytak a nézők, miközben megszűnt az IRL-CART-kettéosztottság, és újra csak egy sorozat lett. Ismét népszerűsödött, megette a Forma-1-et. Legalábbis Indianapolisban, ezen a legendás helyen nem volt tovább szükség az F1-re.

Mindhiába rendeztek minden más országnál több, eddig 9 helyszínen GP-t Amerikában, hosszú távon mégsem tudta megvetni a lábát odaát Bernie Ecclestone, és nem lett az USA az F1 bölcsője. Az látszik, hogy 1980-ig nem volt gond, 20 éven át ha F1 volt, akkor Amerikában is volt, és ha azóta átmentek a tengeren, akkor sem fulladt kudarcba egyetlen futam sem. Nem voltak például kongó lelátók, sőt, még azt is kibírta a US GP, hogy 2005-ben a Michelin gumiszállító visszalépése miatt csak hat autó induljon el a nagydíjon, a Bridgestone-t használók. Rengeteg amerikainak nem tetszett a foghíjas futam, rengetegnek viszont épp azért igen, mert olyat még sosem látott, hogy hat kocsival rendezzenek autóversenyt. Visszamentek 2006-ban és 2007-ben is Indianapolisba.

Ezúttal sikerrel kell járnia a Forma–1-nek

Az öt év után, a 10. amerikai pályára, Austinba visszatérő Amerikai GP népszerűsítését már tavaly novemberben elkezdték. A világbajnok Sebastian Vettel igyekezett némi hírverést csinálni a versenynek New Yorkban a szezon után, majd David Coulthard volt F1-pilóta már az épülő, de még földes nyomvonalon végigment egy Red Bull kocsival az Amerikai Nagydíjat fogadó austini pályán, Texasban. Teljesen új létesítmény vár a versenyzőkre, amit 350 millió dollárból húztak fel. Természetesen kanyargós, egyáltalán nem emlékeztet még szakaszokban sem az Amerikával azonosított oválpályára.

Mario Andretti, korábbi F1-es világ- és indycaros bajnok úgy gondolja, hogy most a GP virágozni fog az elkövetkező években is. A vonalvezetés fenomenális, ráadásul több helyen klasszikus európai pálya nyomait követi. „Ez lehet a Forma–1 stabil amerikai helyszíne. Egyik helyen Hockenheimre, másik helyen Silverstone-ra hajaz, a versenyzők szeretni fogják" - indokolt, miután teljesítette az első kört Austinban 1978-as világbajnok Lotusával. Szerinte különben a presztízs szempontjából a legfontosabb, hogy legyen saját F1-es futamuk: a Forma-1 annyira népszerű és világhírű esemény, hogy aki számít, nem maradhat ki belőle.

A csapatok részéről a McLaren-fönők Whitmarsh azért európai szemmel is megtalálta, mi a vonzó Amerikában. „Minden istálló egyetért abban, hogy nagyon fontos az itteni jelenlét, ezúttal sikerrel kell járnunk. Volt már több esetlen és szerencsétlen próbálkozás az Egyesült Államokban, ami hatalmas piac, óriási autós piac, imádják a gépeket itt. A termékünk nagyon más, mint a NASCAR, de képes meghódítani az Államokat. Eddig több okból is bukásra voltunk ítélve. Nem fókuszáltunk eléggé a szórakoztatásra, rossz helyre mentünk, és nem promótáltuk rendesen az eseményt. Nehezebb dolgunk lesz, mint Európában, Ázsiában és Dél-Amerikában, ahol a nézők már készen álltak arra, hogy befogadják a Forma–1-et. Fontos, hogy megoldást találjunk, ez az üzleti partnereink érdeke is" - mondta a Whitmarsh.

Az IndyCar visszaesésével, az idei kiélezett vb-harccal és az utóbbi két évben látott rengeteg előzéssel minden eddiginél jobb esély van a sikerre. Külön szerencse, és biztosan nem véletlen, hogy utolsó előtti futamként mutatkozhat be Austin: az F1-nek Amerikában mindennél nagyobb és jobb hírverés lehetne, ha esetleg itt avatnának bajnokot.

Ha Vettel 15 ponttal többet szerez Alonsónál, akár ez is összejöhet, de hogy egy év múlva fog-e valamelyikükre is emlékezni bárki odaát, ahhoz nehezebb optimistán hozzáállni.