Natália
-3 °C
7 °C

Ilyen ország nincs V. - Togo

2006.06.13. 13:30
Azon kívül, hogy a válogatott kijutott a vébére, nem sok dolog van, amiért jó togóinak lenni. A helyiek már a múltban is rabszolgának adták el egymást, napjainkban meg öldöklő hatalmi játszmákat játszanak. Az ország életét meghatározó diktátor lelőtte elődjét és tizenhárom, az életére törő puccsistát, majd fiára örökítette az országot, ahol egykor jól éltek a madárszarból.

[A vébé tiszteletére indított sorozatunkban olyan országokkal ismerkedünk, amikről egy-egy játékos nevénél többet nem szoktunk tudni. Lehet, hogy bunkók vagyunk, de az szóljon be először, aki fejből tudja Togo fővárosát (Lomé), vagy Trinidad és Tobago egy főre jutó nemzeti jövedelmét (kapaszkodjanak meg, 16 700 dollár).]

Togo
Forrás: GoogleMaps

A nyugat-afrikai országot nyugaton Ghána, északon Burkina Faso, keleten Benin határolja
Területe: 56 785 km2
Népesség: 5 548 702 fő
Várható élethossz: 57.42 év
Nemzetiségi összetétel: 99% feketeafrikai (37 törzs, a legjelentősebbek a mina, az ewe és a kabiyé)
Vásárlóerő-paritáson számolt GDP: 8,965 milliárd dollár
Egy főre jutó GDP: 1700 dollár
Munkanélküliség: Nincs adat
Államadóság: Nincs adat

Togo már ránézésre is elég szerencsétlen hely, egy bélféreg Nyugat-Afrika közepén. Elizélt földrajzát pusztuló gazdasággal és brutális diktatúrával próbálja feledtetni, kevés sikerrel.

Magukkal kereskedtek

Togo a 20. századig, a foszfát értelmes felhasználásának feltalálásáig jobb híján kizárólag rabszolgakereskedelemmel foglalkozott. Szemben a fehér ember bűnös üzelmeiről vallott népszerű nézetekkel, Togóban a tengerparti mina törzs volt a főgonosz, az európai rabszolgakereskedőkkel békés egyetértésben járták az ország északi vidékeit, ahol többnyire kabiyé rabszolgákat vásároltak.

A minák történelmi szerepük folytán a koloniális időszakban az ország vezető rétege lettek. A koloniális időszak eleve mókás volt. Történt ugyanis, hogy Dánia a 18. században bejelentette igényét Togóra. Erről szerencsére senki sem értesült, így a világ második legviccesebb kolonizáló birodalma, a bismarcki Németország szerezte meg az országot, amit aztán 1918-ban a franciák és az angolok békésen két részre osztottak - ketté vágva ezzel az amúgy legnépesebb ewe törzset. A németek kolonizációs sikerére jellemző, hogy emléküket ápolandó a togóiak még tavaly is felgyújtották loméi követségüket.


Togói harcosok

Togói trianon

Az ewék a II. világháború után megkísérelték a nemzetegyesítést, de nyugati testvéreik nem győzték kivárni a francia részek felszabadulását, és 1957-ben inkább Ghánához csatlakoztak, az ország nagyobbik részével együtt.

A maradék terület 1960-ban vált függetlenné. Az új ország vezetői rögtön elkövették azt a stratégiai hibát, hogy kizárták a hadseregből a francia seregben is szolgált katonákat. Ennek örömére ők 1963. január 13-án megpuccsolták Sylvanus Olympio elnököt, akit személyesen Gnassingbé Eyadéma lőtt le. Eyadéma érdemeiért vezérkari főnökséget kapott egy továbbra is civil irányítású országban, de 1967-ben, a puccs negyedik évfordulóján magához ragadta a teljhatalmat.


A nagyfőnök, Eyadéma

Lepusztult a legvidámabb barak

Mivel eddigre kiderült, hogy a főként madárszarból kinyerhető foszfát alapvetően értelmes dolog, Togo gazdasága szárnyalni kezdett. Eyadéma elnök súlyosan fertőző betegségnek tűnő nevétől ihletve lázálmokba menekült a hirtelen jött jólét elől és turisztikai paradicsommá akarta fejleszteni országát. Pechjére 1980-ban összeomlott a foszfáttőzsde, az ország meg azóta is padlón van.

Katonai puccsok évtizede következett, a revolverhős Eyadéma 1986-ban állítólag egymaga 13 puccsistát lőtt le. A gazdasági nehézségek felkeltették a togóiak - főként a korábbi uralkodóréteg minák és a déli ewék - demokrácia iránti vágyát. Eyadéma sortüzekkel reagált a felvetésre, amivel akkora felháborodást váltott ki, hogy 1993-ban, főleg francia nyomásra, gyakorlatilag le kellett mondania hatalmáról, bár névleg elnök maradt. Négy hónapig bírta az állapotot, akkor hadserege szétbombázta az ideiglenes kormányfő házát.

Észak-koreai demokrácia

Eyadéma észak-koreai stílusú választásokkal legitmálta hatalmát, az 1993-as választásokat a szavazatok 96 százalékával nyerte meg. 1998-ban aztán még a hivatalos eredmények szerint is majdnem kikapott Gilchrist Olympiótól, akinek az apját ugye saját kezüleg ölte meg. A majdnem kudarc nem vette el a kedvét, 2003-ban alkotmányos puccsot hajtott végre, engedélyt adott a parlamentnek egy olyan törvény alkotására, hogy ő, "önmagát feláldozva", harmadszor is Togo elnöke lehessen.


A fiatal Adebayor

Komoly áldozatot hozott, 2005. február 5-én szívrohamot is kapott. Bár pillanatnyi remény nyílt az ország sorsának rendezésére, a parlament újra átírta az alkotmányt, és Eyadéma fiát, Faure Gnassingbét választotta elnöknek. Eyadéma másik fia, Rock Gnassingbe a futballszövetség elnökeként alkot éppen maradandót - addig sikerült veszekednie a korábbi világeseményeken rendre becsapott játékosokkal a prémiumokról, mígnem a csapat német kapitánya Otto Pfister még az első meccs előtt lemondott. (Azóta meg visszament.)

Pályán az ifjú Michael Jackson


És a fiatal Michael Jackson

Ilyen zaklatott történelem mellett talán nem meglepő, hogy Togo az elmúlt években nem sok maradandót tudott alkotni az élet egyéb területein. Pedig 37 törzs remek kulturális egyveleget adhatna, de utoljára az ewéknek volt ideje még a múltban szobrászkodni egy kicsit. Focizni is csak az elmúlt egy-két évben tanultak meg, igaz, a vébékijutás után csúnyán leégtek az Afrika-kupán. De Emmanuel Adebayorra, a gárda legnagyobb sztárjára mindenképpen érdemes odafigyelni, és nem csak azért, mert olyan, mint a még néger Michael Jackson.