Szerbia megérdemelte, hogy kiessen
Szerbia az utolsó, harmadik csoportmeccsen alulmúlta magát, így kiesett. Mint utólag kiderült, egy döntetlen is elég lett volna a továbbjutáshoz, de a kényelmes szerb csapat nem is érdemelte volna meg, hogy nyolcaddöntőt játsszon.
Az első félidőt jól kezdte Szerbia, Milos Kraszics nagy helyzetbe került, de miután elvitte a kapus mellett a labdát, nem találta el a kaput. Ivanovics fejese is gólt hozhatott volna, de Schwarzer jó helyen állt, Zsigics pedig nagy helyzetben mellé fejelt.
Szerbia nem úgy játszotta végig a félidőt, mintha az élete múlt volna rajta, és a második játékrészben sem mutatta meg, hogy mindenáron tovább szeretne jutni.
Az ausztrálok váratlanul vezetést szereztek a 69. percben. Neill keresztlabdájára jól érkezett Cahill, és befejelte. Öt perc múlva a csereként beállt Holman 35 méterről gondolta úgy, hogy nem esélytelen: megpattanó lövése meglepte Sztojkovicsot, aki nem tudott védeni.
Hat perccel a vége előtt hirtelen élet került a szerbekbe, miután egy távoli lövést Schwarzer maga elé ütött ki, a szintén csere Pantelics belőtte.
Pár perc múlva az Ajax csatára lesről lőtt a kapuba, a 92. percben pedig hős lehetett volna, kapott egy kitűnő labdát, és ugyan lesen állt - a partjelző nem intett - de mellélőtt. Ha belövi, Szerbia továbbjut, így viszont legalább megúsztak a játékvezetők egy vitatott gólt. (Előtte egy kezezést sem vett észre a játékvezető.)
Szerbia erőlködött, csak akkor futballozott igazán, amikor végveszélybe került. Nem érdemelt továbbjutást, hiszen egy csatárral kezdte a meccset Antics kapitány, és csak akkor mert kockáztatni, amikor már hátrányban volt csapata. Nehéz elképzelni, mi volt a terve, hogyan akarta megnyerni a meccset, bár hat jó perccel is egyenlíthetett volna.
A nagy erőket mozgósító, és sportszerű Ausztrália győzelmével magával rántotta Szerbiát. Az ausztrálok a németek elleni súlyos vereség (0-4) után talpra álltak, és ugyan nem volt esélyük a továbbjutásra, mert még három gól kellett volna, becsülettel küzdöttek.