A nap, amelyen versenycsapatot indítottam

2017.03.20. 09:47 Módosítva: 2017-03-20 09:48:00

Az autók már úton vannak a TCR International Series idei első versenyére, amelyet április 1–2-án rendeznek Grúziában. Én pedig büszkén jelentem be a két pilótával teljes szezont vállaló, vadonatúj versenycsapatomat. Szia, M1RA!

Sokat gondolkodtam azon, hogyan képzelem el a jövőmet hosszú távon. Rendszeresen kaptam ezzel kapcsolatos kérdéseket interjúkban, vagy a Facebookon szervezett több kérdezz-felelek során. Mindig elmondtam, hogy egyelőre az autóversenyzés az első, de érdekel például a pénzügyi világ.

Ha viszont őszintén magamba nézek, akkor azt kell mondanom, hogy az autósport az a terület, amely nemcsak egyszerűen érdekel, hanem túlzás nélkül az életem.

Imádom a versenyzést, ráadásul soha nem látott lendülettel készülök az előttem álló WTCC-szezonra, amelyben a világbajnoki címért akarok megküzdeni, és ettől a célomtól semmi sem tántoríthat el. Ugyanakkor kialakultak az autósporttal kapcsolatos, de az autón kívüli ambícióim is. Rengeteg dolgot láttam ebből a benzingőztől átitatott világból az elmúlt több mint tíz évben, és a tapasztalataimat átadnám a magyar tehetségeknek. Mert hiszem, hogy sokan vannak. Értük – és persze saját magamért – szeretnék kiteljesedni a versenyzés mellett egy másik legalább olyan sok kihívással teli szerepkörben is: csapattulajdonosként.

Decemberben fogalmazódott meg bennem komolyabban a gondolat egy saját team alapításáról, miután hirtelen több körülmény is kedvezett a megvalósításnak. Nem egyedül vágtam bele ebbe a kalandba, egyfajta kettős vezetést képzeljetek el, amelyben Bári Dávid lesz a társam. A csapat létrehozásában kulcskérdés volt az ő szerepvállalása, hiszen csapatvezetőként ő felel majd az operatív döntések meghozataláért, mivel nekem fontos teendőim lesznek a WTCC-ben. Nem is tudok az összes TCR-versenyhétvégén jelen lenni.

Mint már említettem,

az elsődleges célunk a tehetséggondozás.

Lehetőséget akarunk nyújtani a magyar fiataloknak, hogy egy erős nemzetközi sorozatban megméressenek. Ebben az én szerepem – amellett, hogy tulajdonos vagyok  természetesen a pilóták fejlődésének nyomon követésében, a nekik való tanácsadásban csúcsosodik majd ki. De hangsúlyozottan nem csak versenyzőtehetségeket karolunk fel, ennél többről van szó! Izgalmas szakmai kihívás elé szeretnénk állítani a szépreményű mérnököket és szerelőket is. Óriási potenciál van a fiatal járműmérnökökben és a magyar járműiparban, egy versenycsapat tagjaként pedig tökéletesen át lehet ültetni az iskolákban megszerzett tudást az innovatív gyakorlatba. Ebben Dávid testvére és az én WTCC-s versenymérnököm, Bári Gergő is a segítségünkre lesz tanácsadóként. 

Sűrű időszak van mögöttem, nem volt egyszerű a csapat körüli rengeteg tárgyalást összeszervezni a WTCC-s tesztidőszakkal. Dáviddal gyakorlatilag hetente utaztunk mikor Olaszországba, mikor Svájcba egyeztetni többek között a TCR első emberével, Marcello Lottival az indulásunk feltételeiről. Nehezítette a dolgunkat, hogy sokáig úgy kellett építenünk a csapatot, hogy még nem lehettünk biztosak abban, hogy végül sikerrel járunk. Úgy kellett kamiont, trélert és rengeteg eszközt beszereznünk, elköteleződéseket vállalnunk, hogy még sok minden képlékeny volt. Ezek sok tízmilliós terhek egy csapat születésekor, amihez partnereket kellett találnunk, és én magam is anyagi kockázatot vállaltam. De úgy vagyok vele, hogy az érték, amit teremtünk, bármekkora kockázatot megér.

Büszke vagyok arra, hogy gyakorlatilag két és fél hónap alatt a nulláról felépítettünk egy versenycsapatot. Ez megmutatja a benne dolgozók erejét és elhivatottságát. Biztosan sokakban felvetődik a kérdés, hogy miért pont most vágtam bele ebbe, amikor a WTCC-ben pályafutásom legfontosabb szezonja következik, és még csak nem is az áhított világbajnoki cím áll az első helyen a 2017-es fontossági listámon, hanem a születendő kislányom és Johanna. Hazudnék, ha azt mondanám, néha nem gondolkodok el azon, hogy fog mindez beleférni az időmbe, de nem félek ettől a kalandtól. Pontosan az elmúlt hónapok tapasztalatának köszönhetően nem, mert tudom, hogy olyan emberek vesznek körül, akikben megbízhatok. Most éreztem azt, hogy olyan feltételek mellett vághatok bele egy saját csapat felépítésébe, ami talán soha vissza nem térő alkalom. Ezt nem szalaszthattam el!

Remélem, már eléggé felcsigáztam mindenkit, úgyhogy tisztázzuk a legfontosabb kérdéseket... :)

Mi a csapat neve?

M1RA. Több okot is tudok rá, hogy a mi szemünkben miért ez a világ legjobb csapatneve. Az M1-gyel a nagy célunkat szimbolizáljuk: szeretnénk, ha idővel a miénk lenne Magyarország első számú versenycsapata. Az RA a Racingra utal, de kimondva nekünk a M1RA mindig is Mira lesz, így Michelisz Racingként is lehet értelmezni. Ráadásul a Mira olaszul azt jelenti, hogy cél, spanyolul azt, hogy látvány, oroszul azt, hogy béke. Ezeken a pozitív töltetű szavakon túl van egy számomra rendkívül személyes oka is az elnevezésnek… Johannával a Mira nevet választottuk a születendő gyermekünknek, engem így a csapat neve mindig a kislányunkra emlékeztet majd.

Miért pont a TCR International Series?

Mindenképpen erős nemzetközi túraautó-sorozatba akartunk benevezni, ami frissen alakuló csapatként anyagilag is elérhető. A TCR a kezdetektől fogva az egyik opció volt, a másik pedig a hasonló szabályrendszert követő WTCC2 lehetett volna, ám januárra már látszott, hogy ebből a tervezett bajnokságból könnyen zsákutca lehet. Így maradtunk a TCR-nél, aminek a működését ráadásul Bári Dávid révén alaposan ismerjük is, hiszen a B3 Racing technikai vezetőjeként volt alkalma belelátni a részletekbe.

Milyen autóval indulunk?

Mivel az elmúlt években erősen elköteleződtem a Hondához, nem meglepő, hogy két Honda Civic Type-R-rel megyünk a TCR-ben. Ez a döntés nemcsak a szimpla márkahűségről szólt, hanem az eredményekről is. Tavaly több regionális TCR-bajnokságot is Hondával nyertek meg, és nekem is van saját élményem a technikával a TCR Beneluxos vendégszerepléseimről. Ott Stéphane Lémeret bajnoki címében tudtam segédkezni egy Civickkel.

Kik lesznek a pilóták?

Az elején még gondolkodtunk a három pilótás felállásban is, de ezt már nem bírta volna el a költségvetésünk, így végül két versenyzővel állunk rajthoz. Az egyikük Tassi Attila lesz. Még csak 17 éves, de tavaly már a dobogóra is felállt egyszer a TCR-ben – ő a jövő tehetsége. Erről meggyőzött engem a fizikai felkészülésemet segítő Matics Zsolt, aki már három éve edzi Attilát, és Bári Dávid is, aki tavaly együtt dolgozott vele. Alapvetés volt, hogy legalább egy magyar fiatallal induljunk, de másban nem is gondolkodtunk. Attilában sok fantáziát látunk.

A másik pilótánk az olasz Roberto Colciago. Mivel én nem tudok minden versenyen ott lenni, olyan rutinos, nemzetközi viszonylatban is jegyzett túraautóst szerettünk volna a másik autóba ültetni, akihez Attila ilyenkor is viszonyítási pontként tud igazodni. Saját tapasztalatból tudom, hogy milyen sokat jelent egy jó referencia, én is sokat tanultam például a Gabriele Tarquinivel való összevetésekből a Hondánál. Attila fejlődését tartottuk a szem előtt, amikor megállapodtunk a 2016-os olasz túraautós bajnok Colciagóval, akiről elég csak annyit, hogy tavaly egy vendégszereplése volt a TCR-ben beugróként, és kapásból megnyerte az időmérőt, valamint a fő futamot.

Mit szeretnénk elérni a TCR-ben?

Eredményközpontú a projekt, már az első évben a bajnoki címért szállnánk harcba. Ezt egyelőre a tapasztaltabb versenyzőnktől, Colciagótól várjuk, de a hosszabb távú cél egyértelműen az, hogy magyar bajnokot neveljünk a TCR-ben. Tassi Attilában abszolút látom az ehhez szükséges képességeket, egyelőre azonban nem szeretnénk túl nagy terhet pakolni a vállára, hiszen a korából fakadóan is jóval rutintalanabb a mezőny jelentős részénél. Tőle azt várom, hogy minden versenyen gyors legyen, és szerintem több futamgyőzelmet is arathat.

Tervezi már nyaralását?

Segítünk! Válasszon célpontot nyárra útjaink közül! Tengerparti apartmanok előfoglalási kedvezménnyel!

Választott már utasbiztosítást?

Több mint 50 ajánlat, akár napi 161 Ft-tól!