A válogatottban több szolnoki játékos is van, de valószínűleg egyikük sem játszott a Damjanich Uszodában, ahonnan olimpiai bajnokok is kikerültek.
Szolnokon talán nincs is olyan 56 után, de még a rendszerváltás előtt született ember, aki nem a Damjanich Uszodában (vagy ahogy mindenki ismerte a lebontása előtt: a Damiban) tanult meg úszni. Az egykori olimpikon, Hasznos "II." István a '60-as években már visszavonult az aktív sportolástól, és a Dami igazgatója lett - de szinte minden munkanapját a vízben töltötte. Minden iskolás csoport hozzá került, hogy a szivacsos "szörfdeszkás siklás" után megtanulja a helyes kartempót és lábtempót, és felkészüljön a legnagyobb próbatételre: a vizipólós meccsekre is alkalmas nagymedence keresztben átúszására! Az öregnek ez természetesen egyetlen levegővétellel és pár víz alatti tempózással sikerült (ráadásul sosem tudtuk, honnan fog felbukkanni a végén), nekem viszont inkább ilyenek voltak a kartempónkénti segélykiáltásaim:
Pista bácsi! Blugy! Pista bá... Blugy! Pista... Blugy! Pi... Blugyblugyblugy...
Hivatalosan tehát sosem tanultam meg úszni, így medenceátúszó gyerekoklevelet se kaptam, de máig szép emlékeket őrzök Szolnok olimpiai bajnokáról.
