Elbánik a Google a Facebookkal?

Itt a Google+, a legújabb, és ezért jelen pillanatban a legkúlabb social network, és Önöket, akik rég megjárták a MySpace poklát, évekkel ezelőtt leiratkoztak a MyVIPről, épp most döntöttek úgy, hogy örökre ignorálják iWiWes ismerőseiket, és tegnap még azt hitték, hogy most már életük végéig ellájkolgatnak a Facebookon, nyilván egyetlen kérdés foglalkoztatja: mi a halál retkes nagylábujjáért  kell nekem még egy közösségi szájt?

Nem biztos, hogy Önöknek kell. De hogy a Google-nek úgy kellett, mint egy falat kenyér, az biztos. Miközben a rivális Facebook töretlenül halad az egymilliárd felhasználó felé, a Google, a legwebkettesebb cég az összes közül, mintha kicsit lemaradt volna erről az egész a webkettőről. A közösségi részéről mindenképpen. Ősrégi közösségi oldala, az Orkut megmaradt ugyan dél-amerikai különlegességnek, de globálisan jelentéktelennek számít, az emailezést közösségi élménnyé tevő Wave elhalt, ahogy született, és konkrétan tragédiába fulladt a Buzz is, amellyel a Google egyszerre akart nekimenni a Twitternek és a Facebooknak.

Semmi baj, van pénze elég, nekik megy még egyszer. Bár az egyelőre csak béta állapotban kipróbálható +-t a nemzetközi szaksajtó csak a nagy Facebook-verő bunkóként emlegeti, a szolgáltatás az első tapasztalatok alapján jóval ambiciózusabb egy újabb ismerősbejelölgetős szájtnál. A Google a +-szal egyrészt megpróbálja  egybeszedni már létező szolgáltatásait: a Gmailben máris megjelentek a +-ból átvett ismerősi körök, így egyszerre százakat lehet levélben spamelni; a fényképfeltöltés és-kezelés a cég saját képfeltöltőjét, a Picasát használja; a Gmailből ismert Gtalk szépen beépül a bal alsó sarokba, és Hangout nevű össznépi videokonferenciázás közben YouTube-videókat lehet mixelni (szintén Google-érdekeltség).

A + ugyanakkor kacsintgat a mikroblogging, a Twitter felé is: a default ismerősi körök között ott vannak a követettek, vagyis azok, akiket az ember nem ismer személyesen, de bejegyzéseiket érdekesnek találja. És persze ott vannak a Facebooktól és a többi közösségi szájttól lenyúlt ötletek: az üzenőfal itt is fal, megosztani itt is lehet, posztot kommentelni itt is lehet, lájkolni itt is lehet, csak itt +1-ezésnek hívják.

Sok funkció, kevés sallang

Nem meglepő, hogy a + legnagyobb újítása olyannyira nem újítás, hogy a Facebookban már jó ideje létezik. Amit ott Csoportoknak (Groups) hívnak, az itt a Körök  (Circles), és ami ott egy utólagos ötlet, itt a kezdetektől szervező elem – olyannyira, hogy maga az ismerősbejelölgetés sem a hagyományos módon, hanem az ismerősök  Körökhöz történő hozzáadásával történik. Ez viszont drag-and-drop módszerrel megy, ami kényelmes, de szükség is van rá, ha több száz ismerőst kell folyton áthelyezni a Barátok körből az Ellenségekbe, esetleg vissza.

Megjelenésében és működésében – annak ellenére, hogy sok minden még nem  tökéletes – , az egész  Google +-t belengi a Google-re jellemző technokrata, mérnöki szemlélet, ami nem tesz feltétlenül jót a szájtnak. A Facebook megnyugtató, barátságos kékségéhez képest a + felülete ha nem is ronda, de már-már betegesen funkcionalista, nemcsak sallang nincs rajta, de látnivaló se sok. Az a pár ikon, ami van,  az egyik mérnök unokaöccseinek óvodai jelei lehetnek, pixelesítve, a többi meg nyilván a váz, amit a felhasználók majd jól megtöltenek tartalommal. (A megjelenés után egy nappal már el is készült az a vicces böngésző-plugin, ami facebookos kinézetet varázsol a Google+-nak.)

A + talán összerántja a birodalmat

Egyszerű találós kérdés: ha jegyzetelni szeretne a Google szolgáltatásainak igénybe vételével, hová nyúl? Ne siesse el a választ. Van ugye a Google Docs, nagyjából a Word online megfelelője, aztán van a kifejezetten jegyzetelésre létrehozott Google Notebook, ami egy teljesen külön program, és készítőjén kívül valószínűleg senki nem hallott még róla. Aztán ott a Google Calendar, a naptár, ott is lehet jegyzetelni, és a Google Tasks, ami benne van a Gmailben, a Calendarban, és lehet használni mobilon, illetve saját szájton, az iGoogle-ben. Nem világos? A lassan Windows bonyolultságú Google mintha maga sem tudná, melyik szolgáltatását hogyan nevezze és mire használja.

Ha a Google + felső menüsorában például a Videos menüpontra kattintunk, jön egy oldal, amit Google Videosnak hívnak, és YouTube-videók vannak rajta, de nem azonos a 2006-ban indult megosztóhoz, a Google Videóhoz, amire két éve nem lehet feltölteni semmit, és amit felváltott a 2006-ban felvásárolt YouTube. Ha aztán a More menüpontra kattintunk, jön külön a YouTube, és ami még viccesebb, a More menü legutolsó menüpontja az Even more, ami külön oldalra visz: milyen szájt az, amire ki sem férnek a saját szolgáltatásai?

Bár nincs még 14 éves, a Google lassan eljut oda, ahová a római birodalomnak több száz év alatt sikerült: akkora, hogy már beláthatatlan, összetarthatatlan, menedzselhetetlen. A Google távoli provinciái az innen-onnan összevásárolt kiscégek, felfuttatott, aztán egy idő múlva magukra hagyott kezdemények, felfüggesztett, de nyomokban még létező projektek, redundáns szolgáltatások – nem biztos, hogy létezik a cégnél bárki, aki az egészet átlátná, és minden szolgáltatásról tudná, milyen sorsot szán neki. Lehet, hogy éppen a Google + segít majd rendet vágni a zűrzavarban, kigyomlálni a Google-ből a felesleget, integrálni egymással a sok külön létező projektet, és kihasználni a belső szinergiákat. Ha ez sikerül, a Facebooknak esélye sincs a Google-lel szemben. Ha nem sikerül, akkor majd jönnek a barbár törzsek, és a Google széthullik, mint minden rendes birodalom.