Így működik az izraeli Vaskupola

A rakétatámadások ellen Izrael sokáig csak óvóhelyek kiépítésével védekezhetett, ami a lakosságnak nem került különösebb erőfeszítésébe: az 1951 óta érvényben lévő, a civil lakosság védelméről szóló törvény értelmében minden lakóépületet és ipari létesítményt óvóhelyekkel kellett ellátni, hogy védelmet nyújtsanak a rakéták és a bombázások ellen. A lakóhelyek és központok védelmén túl az ország számos pontján találkozhatunk védett helyekkel: a buszmegállók megerősített vasbetonból készültek, a játszótereken igyekeznek fedett, a bombáknak is ellenálló játéktereket kialakítani, és a lakásokban is inkább általános, mint extra felszereltségnek számít a megerősített, vasbeton falú szoba.

A Hamász által használt, a gázai övezetből Izrael területére lőtt Kasszám-rakéták primitív eszköznek mondhatók. Az aktivisták cukorból, olcsó műtrágyából és kályhacsövekből is előállíthatják őket, a szerelési- és az anyagköltség ritkán haladja meg a 800 dollárt. A harmadik generációs Kasszám-rakéták hatótávolsága akár 20 kilométer is lehet, de ezek nem precíziós fegyverek; messzire hordanak, de nem lehet velük pontosan célozni, így a támadók könnyűszerrel eltalálhatnak egy iskolát vagy egy játszóteret is.

Az elmúlt években a Hamász több ezer Kasszám-rakétát lőtt ki Izraelre. Hasonló fenyegetést jelentenek a libanoni bázisokkal rendelkező Hezbollah rakétaindító állomásai, amik – a Hamászhoz hasonlóan – Grad típusú, úgynevezett Katyusa rakétákkal is rendelkeznek; ezeknek a hatótávolsága akár 80 kilométer is lehet.

Az elmúlt napokban a kilőtt rakéták száma megsokszorozódott, múlt szerda óta a Hamász 848 rakétát lőtt Izraelre. Ezek közül 546 becsapódott, 302-t viszont sikerült hatástalanítani. Ez utóbbi az izraeli rakétavédelmi rendszernek, a Vaskupolának köszönhető, ami még a levegőben robbantja fel az ellenséges rakétákat.

Akár egy nagyvárost is megvédhet

A Vaskupolát (héberül kipat barzel) azért fejlesztették ki, hogy védelmet biztosítson a folyamatos rakétatűz ellen. A rendszert a Rafael fegyvergyártó cég tervezte és készítette. Három egységből áll: egy radarrendszerből, egy irányítóközpontból és egy indítóállásból. A rendszer minden komponense szabadon mozgatható, és tetszőleges helyen felállítható; ezzel nemcsak a megvédeni kívánt területet lehet rugalmasan meghatározni, de az indítóállások célzott kilövését is megnehezíti, ami előre telepített állások esetében komolyabb kockázatot jelenthet. A Vaskupola radarrendszere egyszerre 150 négyzetkilométernyi területet is ellenőrzés alatt tarthat; ez elég ahhoz, hogy egy nagyobb várost, például Haifát is megvédje a rakétatámadásoktól.

A Vaskupola radarrendszerét (az EL/M-2084-as többcélú rádiólokációs állomást) az izraeli védelmi szervezet, az Elta fejlesztette. Az irányítóközpont (Battle Management & Weapon Control, BMC) célkövető szoftverét a Rafael egyik külső beszállítója, a szoftverfejlesztőként működő izraeli Mprest Systems tervezte. Az indítóállás (Missile Firing Unit) lövi ki a három méter hosszú, 160 milliméter széles, 90 kilogrammos Tamir típusú elfogórakétákat. A Rafael által fejlesztett rakéták robbanófeje csúcstechnológiának számít, sem az összetevőit, sem a tervezőjét nem ismerjük.

Rakétatámadás esetén a Vaskupola lokátora a levegőben azonosítja az ellenséges rakétát, kiszámítja a várható röppályáját, és továbbítja az információt az irányítóközpontnak. A parancsnokság ilyenkor indíthatja az ellencsapást az irányítóközpontból, és kilőhet egy Tamir rakétát – az indítóállásban egyszerre húszat lehet tárolni.

A Tamir az elektrooptikai szenzoraival folyamatosan nyomon követi az ellenséges rakétákat, a kormánylapátjai segítségével pedig egészen finom iránymódosításokat végezhet. A Tamirok nemcsak jobban manővereznek a Kasszám rakétáknál, hanem sokkal gyorsabbak is azoknál, akár a hangsebesség többszörösével is repülhetnek. A cél, hogy a Tamir a röppályája legmagasabb pontján semmisítse meg az ellenséges rakétát; ez azért is fontos, mert vegyi fegyverrel végzett támadás esetén így minimálisra csökkenthető a vegyi anyagok okozta szennyeződés. Mivel a Tamirok sokba kerülnek, a lakatlan területre hulló rakétákra a Vaskupola nem nyit tüzet.

Biztonságos, de költséges

A Rafael 2007-ben 230 millió dolláros támogatást kapott a Vaskupola fejlesztésére. Bár a forrást hivatalosan az izraeli védelmi minisztérium biztosította, azóta kiderült, hogy a több százmillió dolláros kutatási, fejlesztési és gyártási költségek java részét Washington finanszírozta. Az első, 2007 decemberében végzett teszteken a Vaskupola sikeresen elhárította a Kasszám- és BM-21 Grad típusú rakétákat, így a fejlesztés és a gyártás folytatódhatott. Az első üteget 2011 márciusában állították hadrendbe, azóta két másikat is telepítettek. Szakértők szerint az elhárító rendszerek értéke az 50 millió dollárt is elérheti; ez az ár nem tartalmazza a darabonként 45 ezer dollárba kerülő Tamir rakétákat.

A Haditechnikai Kerekasztal beszámolója szerint Washington a fejlesztéshez nyújtott anyagi támogatásért cserébe a fegyver technológiáját, illetve az amerikai gyártás lehetőségét kérte az izraeli kormánytól. Az amerikai bizottság megállapította, hogy Izrael hatékony rakétavédelmi rendszert fejlesztett, és további 680 millió dolláros támogatást biztosítanának a Vaskupola-rendszerek gyártásához, de feltételül szabták, hogy a támogatás odaítélése előtt az Egyesült Államok számára is biztosítani kell a technológiával kapcsolatos jogosultságokat.

A Vaskupola a dél-koreai hadsereg figyelmét is felkeltette: már ők is jelezték, hogy szívesen vásárolnának belőle, hogy ezzel védekezzenek az Észak-Korea jelentette fenyegetéssel szemben.