Össze-vissza hazudoztak a szerzőijog-védők

Évek óta zajlik a vita az internetes kalózkodás gazdasági hatásairól, és általában olyan felméréseket lehet olvasni (leginkább a jogtulajdonosok megbízásából dolgozó elemzőcégektől), hogy az illegális letöltés milliárd dolláros károkat, több tízezres munkanélküliséget okoz az egyes nemzetgazdaságoknak.

E jelentésekkel szemben időnként napvilágot látnak olyan, legtöbbször visszhangtalanul maradt mérések is, amelyek ezeket az eredményeket kétségbe vonják, s a jogtalanul letöltött tartalmak által okozott kárt a fentebb említett statisztikákkal szemben sokkal kisebb mértékűnek tartják, és azt mondják, hogy a szoftverkalózkodással foglalkozó iparági világszövetség, a BSA (Business Software Alliance), valamint az e területen legerősebbnek számító médiaszövetség, az amerikai MPAA (Motion Picture Association of America) manipulatív módon bánik az adatokkal.

Ebben a számháborúban gyökeres fordulatot hozhat az amerikai kormány által megrendelt felmérés, amelyet a napokban hoztak nyilvánosságra, és amely korántsem támasztja alá a jogok birtokosainak vészjósló nyilatkozatait. A számtalan kormányzati, illetve felkért külsős szakértőt bevonó vizsgálat után, az adatok alapos elemzését követően az USA számvevői hatósága (Government Accountability Office – GAO) jelentése a következő megállapításban summázható: „(az internetes kalózkodás gazdasági hatásának felmérése) bonyolult, ha nem lehetetlen feladat”.

Hiteltelen adatok

A vizsgálat szerint mind az egyes iparági vizsgálatok, mind az általános felmérések tanulsága az, hogy csak bizonytalan becslések lehetségesek, és tényekkel, pontos adatokkal alátámasztható érvelési módozatokat nem találtak. Azt viszont bizonyosan kijelentették, hogy az eddigi statisztikákban szereplő, több milliárdos kárt vizionáló állítások hamisak, nem megalapozhatóak – a revízió során sem a felhozott adatokat, sem az azokat elemző módszertanokat nem fogadták el, mivel azok manipulatívnak, tudományosan megalapozatlanoknak bizonyultak.

A jelentés néhány árulkodó példát is hoz: a kalózkodás miatti károkat emlegető ipari, valamint médiacégek, illetve a kormányzat hivatalai által közzétett jelentések egy része az FBI-t emlegeti forrásként, akik 200-250 milliárd dollárra teszik évente a kalózkodás okozta kárt. Ám az idézett adatokat tartalmazó 2002-es FBI-közlemény alapját (honnan vannak az adatok, milyen módszerrel számították ki a veszteséget) a Szövetségi Nyomozóiroda nem tudta bemutatni a vizsgálóbizottságnak.

Ugyanilyen megalapozatlannak bizonyult a Vám- és Határőrség (U.S. Customs and Border Protection – CBP) hasonló jelentése is, amely azt állította 2002-ben, hogy a nemzetgazdaság évi 200 milliárd dollárt és 750 ezer munkahelyet veszít a kalózkodás miatt – a számon kért CBP-vezetők nem tudták bemutatni az állításaik alapjául szolgáló dokumentumokat, holott hasonló tartalmú szövegeket még tavaly is terjesztettek. A közleményeik, hivatalos tájékoztatóik alapján megkeresett Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (Federal Trade Commission – FTC) a fentiekhez hasonlóan nem tudta bizonyítani, hogy honnan vették a kalózkodás kárairól szóló adataikat.

Kétséges előfeltevések

A GAO megállapította, hogy például a privát szektorban a BSA 2009-es jelentése, mely 2008-ban 9 milliárd dollárra becsülte a kalózkodás okozta veszteséget, kétséges előfeltevések alapján jött létre, a GAO által felkért szakértők hiteltelennek találták a megállapításokat, és kijelentették, hogy a BSA-nál időnként tudományosan elfogadhatatlan extrapolálásokat alkalmaztak, amikor az egyik országból vett állítólagos eredményeket egy teljesen más adottságú országra alkalmazták. Az amerikai médiaszövetség, az MPAA jelentéseivel kapcsolatban hasonló súlyos, a módszertant megkérdőjelező vádakat említ a GAO dokumentuma.

A GAO jelentése elismeri, hogy komoly probléma a kalózkodás, ám megerősíti azt a rég hangoztatott érvet, hogy alapvető módszertani hiba az illegálisan letöltött tartalmakat egy az egyben veszteségként elkönyvelni, és úgy tenni, mintha az adott felhasználó azt a szoftvert, filmet, zenét mindenképp megvette volna, és arra is kitérnek, hogy a kalózkodásnak igenis vannak – jellemző módon alig mért – pozitív gazdasági hatásai: „A fogyasztók kalóztermékként juthatnak hozzá a zenék, filmek, szoftverek, játékok 'mintapéldányaihoz', mielőtt megvásárolnák azokat, s ez esetleg a legális vásárlások növekedését is eredményezheti” – fogalmaz igen óvatosan a jelentés, amely egyébként azt is megemlíti, hogy az illegális tartalmak terjedése ma még fel nem mért módon segítheti az innovációt is.