Lakatlan szigetre törzs kerestetik

Ha kell egy hét együttlét, de már unja, hogy a Hajógyári szigeten évente nyakon hányják az NDK-s turisták, fizessen 120 angol fontot (két hetijegy árát a mi Szigetünkre), lépjen be a neten szerveződő egzotikus törzsbe, és vegye célba Vorovorót, a Fidzsi-szigetek gyöngyszemét. A Tribewanted (törzs kerestetik) egyszerre ismerősbejelölgetős közösségi szájt és az évezred eddig legkreatívabb utazási irodája: a jelentkezők minimum egy hetet tölthetnek egy gyakorlatilag lakatlan csendes-óceáni szigeten, és ha akarják, akár három évre tagjai lehetnek a civilizációt pálmafákra meg napégette, homokos bícsre cserélő közösségnek, amelynek tagjai a neten döntenek saját sorsukról.

Az ötlet két brit fiatalembertől, Ben Keene-től és Mark Jamestől származik, akik tavaly áprilisban kezdték toborozni a Tribewanted.com-on globális, környezettudatos törzsüket, és ősz óta már a helyszínen vannak, hogy felkészítsék a szigetet az első vendégek érkezésére. Az alapítók, akik törzsfőnöknek nevezik magukat (Keene Begazi főnöknek, James Marika főnöknek hívatja magát), lepaktáltak egy igazi helyi törzsfőnökkel, Tui Malival, és három évre bérbe vették tőle a szigetet, hogy ott fogadják a neten toborzott törzs további tagjait.

Nomád, Vadász, Harcos

A jelentkezők három konstrukció közül választhatnak: lehetnek Nomádok, Vadászok és Harcosok - a besorolásuktól függ, mennyit kell fizetniük, és mennyi időt tölthetnek az alig egy négyzetkilométeres szigeten. A Nomád tagság egy évre 120 fontba kerül, ezért egy hét jár Vorovorón; a Harcosok háromszor ennyi pénzért háromszor ennyi időt kapnak, tetszőleges beosztásban, vagyis annyit jönnek-mennek, amennyit akarnak, de három hétnél többet ők sem tölthetnek a szigeten.

Fidzsire mindenkinek önerőből kell eljutnia, ami néhány százezer forinttal megdobja ugyan a költségeket, de ha egyszer odaért valaki, nincs több gondja. A nemzetközi repülőtérről a szervezők repülővel, terepjáróval és hajóval viszik tovább a szigetre, amely rejtett faluval, titkos, csak sziklamászással vagy vízi úton megközelíthető stranddal és egyedülálló temetővel várja a törzstagokat. A helyi főnök, Tui Mali vállalta, hogy halászik a jövevényeknek, így az étel ingyen van, a Great Bure-nek nevezett szállást pedig már jó ideje építik Keene-ék.

Webokrácia?

Ez eddig nem sokkal több, mint egy hektikus hét vadidegenekkel egy isten háta mögötti szigeten - a Tribewanted újdonsága, hogy a törzs életét bármely tag befolyásolhatja anélkül, hogy a lábát betenné Vorovoróra. A fontos kérdések netes szavazásokon dőlnek el, így szavazott például a közösség arra, hogy a környezettudatos életmód jegyében komposztvécék épüljenek a szigeten. A Wired szakmagazin egyenesen webokráciának nevezi a Tribewantedot, és bár a projekt messze van attól az utópisztikus behálózott társadalomtól, amelyről a kiberpunk csillagai fantáziálni szoktak, tény, hogy a közvetlen demokrácia gyakorlásának egyik mintapéldája válhat a vorovorói minitársadalomból. (A törzstagoknak természetesen nem kötelező Vorovoróra utazniuk, ha nem akarnak; nyugodtan megkeseríthetik a törzstársak életét azzal, hogy otthonról szavaznak.)

A projektre teljesen rákattant a sajtó, a BBC saját forgatócsoportot küld a helyszínre, a USA Today meg már járt is a szigeten, interjút készített a törzsfőnökkel és reklámértékű interaktív prezentációt készített a vorovorói helyzetről, míg a National Geographic terjedelmes cikkben és képriportban mutatta be a projektet. Eközben a Tribewanted történelme dedikált blogon íródik: akik a neten követik a fejleményeket, innen értesülhettek a csirkefarm elkészültéről, a karácsonyi és újévi buliról, illetve a vorovorói tengerparton bizonyos Toni és Chris között köttetett első törzsi eljegyzésről is.

Száznál bezár

A szervezők ötezer tagban határozták meg a törzs maximális létszámát, tavaly áprilistól mostanáig kicsivel több mint ezren jelentkeztek, ami azt jelenti, hogy négyezer hely még kiadó, de legalább negyedmillió dollárt máris beszedtek Keene-ék. A szigeten egyszerre csak százan tartózkodhatnak, tehát nem fordulhat elő, hogy Vorovoro betelik: aki menni akar, foglal magának időpontot. A szervezőknek mindehhez költségeik is vannak, a bérleti díjon felül foglalkoztatnak egy törzsi televízióst, aki közvetít Vorovoróról, egy törzsmenedzsert, egy törzs-utazási ügynököt, egy törzsközösségi tanácsadót, egy törzshangulat-felelőst és egy fitneszgurut is, nem beszélve Ulai Bayáról, aki a valódi törzsfőnök, Tui Mali unokaöccseként a helyiekkel való töretlen kapcsolatról hivatott gondoskodni.

És hogy kik lesznek ott? Az eddigi ezer jelentkező legalább 25 országból való, ránézésre a legtöbben angolok, amerikaiak és ausztrálok, úgy általában 20-30 évesek, bár vannak köztük jóval idősebbek is. A törzstagok - legalábbis saját bemutatkozásuk szerint - egytől egyig jófejek: kedvesek, nyitottak és kalandvágyók.

Itt van közülük néhány:

Jeff Neilson 29 éves építész, USA Vicces srác, szeret szórakozni és élvezi a világ romlatlan tájait; kirándul, biciklizik, kempingezik, búvárkodik, benne volt a Berkeley evezőscsapatában, fest és fotózik. Melissa Neighbour 23 éves várostervező (Ausztrália) Szereti a jóképű férfiakat és a jó bort; nem szereti az ember, az állatok és a Föld ellen elkövetett erőszakot. Yorleny Rojas 27 éves szociális munkás, Nagy-Britannia Costa Ricán született, Miamiban nőtt fel, Franciaországban élt, szolgált az amerikai hadseregben, de kiszállt. Szeret nevetni, főleg magán, kirándul, zenét hallgat és táncol, leginkább salsát. Ciaran Ryan 32 éves gyári munkás (Írország) Surprise, surprise: szeret utazni és érdekes emberekkel találkozni. Olvas, filmeket néz, nem szereti a szappanoperákat és semmi olyasmit, ami elszívja az emberek elől az életet.