Érdemes volt kockulni

Videojátékot sportnak nevezni kicsit meredek dolog: elsõre nem tûnik összehasonlítható eredménynek egy atléta maratonfutása azzal, ha egy monitor elõtt görnyedõ, jó eséllyel kövér és albínószínû gyerek tíz fejlövést csinál egymás után Counter Strike-ban. Pedig a játékversenyeken cybersportnak (esetleg esportnak) nevezik a videojátékokat – vagy ha úgy tetszik, sportágakat –, amiben a játékosok megmérkõznek, mert egy kiemelkedõ teljesítmény eléréséhez a versenyzõknek ugyanúgy felkészülniük és edzeniük kell, mint a sportolóknak. Egy 100 százalékosra játszott Guitar Hero-dal kemény hónapok ínhüvelygyötrõ munkájáról tanúskodik. Ebben az értelemben a játékbajnokságok valóban a sportversenyekre emlékeztetnek, legfeljebb a doppingszerek megmaradnak az energiaitalok szintjén (bár amióta teszteltük a gamerviagrát, ebben sem vagyunk biztosak).

A cybersportok legjelentõsebb versenye a World Cyber Games (WCG), amit 2001 óta rendeznek meg. Három éve San Franciscóban, tavalyelõtt Szingapúrban, tavaly Seattle-ben volt a döntõ, idén novemberben Kölnben mérik össze reflexeiket a világ legjobb játékosai. Mint minden évben, 2008-ban is megrendezték a WCG magyarországi válogatóversenyét: augusztus utolsó napján a Jövõ Házában küzdöttek meg hazánk klikkelõbajnokai és kontrollervirtuózai.

Újra CS nélkül

Tavaly is ez a helyszín adott otthont az eseménynek, de úgy tûnik, a magyar WCG kezdi kinõni az amúgy nem kicsi csarnokot. 2007-ben legfeljebb négyezren voltak a selejtezõn, idén nagyjából nyolcezren jöttek el, mondja Hadházi Dániel, a szervezõ IDG Hungary Kft. munkatársa. A látogatószám tehát megduplázódott, a szubkultúra szépen vastagszik és veszíti el a szub- elõtagot, ami egyébként természetes jelenség lenne, de a WCG-n kicsit meglepõ. Elvégre a verseny a hardcore játékosok LAN-partijaiból nõtt ki, és amíg világ a világ, mindig a hardcore réteg lesz a legjobb bármilyen játékban: nem azok az alkalmi játékosok, akik hetente vagy havonta veszik elõ a konzolt, hanem a napi több órát gyakorló fanatikusok.

Az alfageekek mellett mégis szép számmal vannak a teremben olyan látogatók, akik nem mûértõk, de a WCG legnagyobb erénye azért mégis az, hogy egy fedél alá hozza a sok kicsi diaszpórát. A fesztiváljelleggel színpadokra osztott csarnok kisebb helyszínein három stratégiai játék, a Starcraft, a Command & Conquer 3: Kane's Wrath (CnC) és a Warcraft III: The Frozen Throne legjobbjai feszülnek egymásnak, illetve a Fifa 08 labdarúgói mutatják meg, hogy mit ér a virtuális foci, ha magyar. E négy versenyszám ismerõs tavalyról, de az ötödik játék, a Guitar Hero III nevû gitárszimulátor újdonság a WCG-n. Nem meglepõ újdonság: a zenészjátékok döbbenetes sikert értek el az elmúlt években a játékiparban, és a Guitar Herónak itthon is kezd kialakulni a rajongótábora. A közönségbõl több mint hetvenen neveznek be a versenyre, a tét természetesen a kijutás a világbajnokságra. Az öt versenyszám gyõzteseit ugyanis a fõszponzor Samsung kiviszi Kölnbe.

Fájó pont, hogy akárcsak tavaly, idén sincs belsõnézetes lövöldözõs játék, vagyis fps a versenyszámok között. Bár a világbajnokságon a Counter-Strike élmezõnye is összecsap majd, a világviszonylatban sem rossz magyar játékosok legfeljebb nézõi lehetnek a küzdelemnek. Hadházi szerint azért, mert a sajtóval nehéz itthon elfogadtatni ezt az erõszakos mûfajt, de sokkal valószínûbb az a magyarázat, amit a counterstrike-osok bõ egy héttel ezelõtti ellenversenyén, a Budapest eSport Cupon hallottunk: egyszerûen túl drága lett volna indítani a magyarokat. A Counter-Strike ugyanis csapatjáték, és a többi versenyszámmal ellentétben a szponzornak nem egy embert, hanem egy egész nyertes csapatot kellett volna kiutaztatnia és beneveznie.

Érzésbõl játszani

A versenyek párhuzamosan folynak, de a Starcraft-döntõt semmi pénzért nem hagynám ki. A játék több mint tíz éve jelent meg, akkor nagyon rákattantam, és ha ez nem így történt volna, valószínûleg semmit nem értenék a WCG-s kommentátor közvetítésébõl. Miközben ugyanis a színpadon a tavalyi gyõztes, Ace védi meg a címét, olyan frázisok röpködnek, mint a "küldi a probe-ját, pylonal indít, közben Ace tizenkét-poolozik" vagy a "cannonokat tesz le, nehogy lemutázzák". Kicsit tényleg olyan ez, mint a sport: aki nem ismeri a rögbi szabályait és szakkifejezéseit, ne nézzen rögbimeccset, mert csak azt látja, hogy tagbaszakadt férfiak taszigálják egymást a gyepen.

Ace-ék egy profi koreai pályán játszanak, amit azért fontos megjegyezni, mert a játéknak sehol nincs akkora kultusza, mint Dél-Koreában. Az elsõ meccs percek alatt véget ér. Ace az alienszerû zergekkel játszik, míg ellenfele a lassabb protossokkal – az elõbbiek gyorsabban fejlõdnek a játék elején és Ace ezt használja ki. Gyors és szapora zerglingjeivel lefutja az ellenséges bázis erõs, de lassabb védõit, ledarálja az ott építkezõ munkásokat, az ellenfél pedig a munkások elvesztésével olyan hátrányba kerül, hogy inkább beírja a "gg", vagyis "good game" üzenetet, majd kilép – ez nagyjából annak felel meg, mint amikor egy sakkpartiban valaki eldönti a királyát. A második meccs már állóháborúvá fajul, de Ace végül azt is megnyeri, valószínûleg a WCG-válogatók történetében utoljára. Jövõre ugyanis jön a Starcraft 2, és minden bizonnyal átveszi majd a Starcraft helyét a világversenyen. Furcsa, de a 17 éves Ace-t (a polgári életben: Váczi Valentin) nem érdekli a második rész, azt mondja, õ az elsõvel akar napi két-három órát játszani, mint eddig.

A másik nagy címvédés a CnC-meccsen történik: Gorky, a tavalyi gyõztes újra nyer. Ő 21 éves korával igazi veterán a mezõnyben, már negyedszer jut ki a világversenyre. Az elsõ két alkalommal Starcraftben volt a legjobb, tavaly CnC-ben – mint mondja, azért váltott, mert tavaly Starcraftben csak magyar bajnokot hirdettek, de a WCG-re nem vitték ki a gyõztest. Így Gorky inkább megtanult egy új játékot és abban iskolázott le mindenkit. "Reflex kell, taktikai érzék, meg tudni kell a másik fejével gondolkodni" – adja meg a gyorstalpalót a stratégiai játékokhoz. Gorky egyébként Zentai Györgyként 17 éve sakkozik, többször volt magyar korcsoportos bajnok, egyszer pedig második a sakk-eb-n. Mint mondja, a variációk gyors átgondolását, a gyors reagálást a sakkból vitte a játékstílusába. "Egyébként sokszor azt sem tudom, mennyibe kerül vagy mennyi életerõpontot sebez egy egység, inkább érzésbõl játszom" – teszi hozzá. Ja, úgy könnyû.

A cybersportok Egerszegije

A Warcraft III-meccset is a tavalyi gyõztes, DNA nyeri, Fifa 08-ban pedig a Gabu mûvésznevû játékos végez trónfosztást, de ekkor éppen a Guitar Hero III döntõjén szurkolok kollégámnak, Bluminak, aki a legjobb tizenhat közé jut. A legjobb nyolcba már nem jut tovább: bár 98 százalékos teljesítménye hard fokozaton remek eredmény, a nála legalább egy tízessel, de talán inkább egy húszassal fiatalabb ellenfele 100 százalékra játssza a dalt, azaz egyetlen hibát sem vét, a gitárkontrolleren pontosan ütemre nyomkodja a képernyõn száguldó színes bigyóknak megfelelõ gombokat. Aztán színpadra lép Murai Bence, egy megszeppent kisfiú túlméretezett baseballsapkával a fején, és rezzenéstelen arccal a földbe alázza a megkopott ízületû 16-17 éveseket. Szinte csak 100 százalékra játssza a számokat, magabiztosan nyeri a bajnokságot, mint Egerszegi Krisztina Szöulban. Bence még általános iskolás, most megy csak nyolcadikba, úgyhogy szülõi kísérettel utazik majd a Kölni vb-re. Mint apukája elmondja, négyes-ötös tanuló, és egyébként nincs zenei képzettsége.

A versenyzõk mellett természetesen a nézõk is játszhatnak, a Microsoft több mint ötven Xbox 360 konzollal vonult ki, de pc-s lövöldözõs játékokban (Quake III, Unreal Tournament 3) és mobiljátékban is meg lehet mérkõzni, a Virtuális Red Bull Air Race-en pedig egy tihanyi pályán tanulom meg, hogy nagyjából harminc másodpercig tudnék a levegõben tartani egy mûrepülõgépet. Lehet még pontgyûjtõjátékban tárgynyereményeket cápázni, fotózkodni FHM-es címlaplányokkal, a celebvilágot pedig a kissé unott Majka és Kustánczi Lia képviselik.

Mindez sokkal gördülékenyebben zajlik, mint tavaly, nincsenek akkora csúszások. Érezhetõen jobb a szervezés, és a színpadokon amatõrökhöz képest jó és hiteles (értsd: a magyar játékkultúrából érkezõ) mûsorvezetõk vezénylik le a programokat. A tökéletestõl azért még messze van a magyar WCG, már csak a hely miatt is: az egyes színpadoknak egymást kell túlkiabálniuk a Jövõ Házában, a Guitar Hero III döntõje alatt pedig a nap éppen rásüt a kivetítõre, így alig látni valamit a versenybõl. És a nap egyik fénypontja, World Cyber Girls, vagyis a legszebb játékos lány megválasztása sem megy zökkenõmentesen.

Geekek szépe

Olyan szépségverseny ez, ahol a zsûri csak 50 százalékban értékeli a lányok kinézetét, a pontok másik felét játékokkal kapcsolatos feladatokon lehet megszerezni. A hölgyeknek a bikinis felvonulás elõtt meg kell mérkõzniük egymás ellen Guitar Hero III-ban (itt jön az elsõ kisebb szervezõi bénázás a számok kiválasztásakor), majd kvízkérdésekre kell válaszolniuk. Ez utóbbi forduló a tavalyi verseny legkínosabb félórája volt, a kérdéseket ugyanis a forduló elõtti percekben írták rohammunkában, a szervezõk még engem is bevontak, hogy találjak ki néhány kérdést. Most már elõre megírt kérdésekkel készültek, de a kérdések nehézségének összehangolásán még lehetne dolgozni. Elõfordul, hogy több válasz is jó, a lehetséges válaszok felsorolásánál pedig idétlen jópofizások segítenek egyik-másik versenyzõnek (elég könnyû rájönni, hogy a PDA és a PMA közti különbséget firtató kérdés válaszai közül a "PMA-juk csak a lányoknak van" hibás).

A mezõny egyébként nem rossz, a geek szépségkirálynõ-jelöltek között nincsenek olyan zsiráfnyakú, mûanyagmosolyú borzalmak, mint egyik-másik magyar versenyen. Ugyan egyik lánynak sincs mondjuk modellgyakorlata és az alakjuk sem tökéletes, de helyesek és konyítanak valamit a játékokhoz. "Jobb a felhozatal idén, tavaly voltak olyan jelentkezõk, akik nem voltak igazi játékosok" – mondja Öchlsläger Kitti, az egyik visszatérõ versenyzõ. Neki van a legjobb alakja, de sem õ, sem az Index másik kedvence, a babaarcú Szemczy Alexandra nem jut fel a dobogóra (igaz, utóbbi megkapja a közönségdíjat).

Páll Zsófia nyer, akit mindenképpen az elsõ háromba vártunk, mivel hasonlít Mary-Louis Parkerre, ráadásul játéktémában verhetetlen. Így akárcsak tavaly, a geekek szépe a legnagyobb geek lesz, és Zsófi is látja, hogy ez döntött. "Volt miért kockulni" – fogalmaz. Az eredmény egyetlen szépséghibája, hogy Zsófi a Gamestar külsõse, a Gamestar pedig a szervezõ IDG lapja. A bundagyanút a gyõztes azzal hessegeti el, hogy nem volt gamestaros a zsûriben, de azért elég vicces, hogy Zsófi egyik nyereménye, hogy mostantól egy évig a Gamestar arca lesz.

A World Cyber Girls döntõje után négy koncert (The Trousers, Suburban Neon, Boogie Mamma és Sugarloaf) zárja a napot, kettõvel több, mint tavaly. Ez is jelzi, hogy bár a WCG még gyerekcipõben jár itthon, és bár ismertsége és elfogadottsága sem olyan, mint mondjuk Németországban, azért fejlõdik a rendezvény. Pár év múlva talán már nálunk is lesznek olyanok, akik szponzori támogatással megélnek abból, hogy játszanak – akárcsak a sportolók.