A kormány is gyűjti a CBA-hűségpontokat?
Kitartó munkával, de végül csak összejött Orbán Viktornak, ami utoljára Gyurcsány Ferencnek sikerült: tízezren ordibálják a Parlament előtt, hogy takarodj, az elszántabbak pedig levezetésképpen a Fidesz-székházon vezetik le a dühüket. A Kossuth tér visszatért, sőt valamivel kevesebb a szarvaskoponyával rohangáló sámán és több a budai sebészorvos a tömegben, mint ahogy a szocialisták végjátéka alatt ezt megszoktuk.
És akkor Varga Mihály kiáll, és komoly arccal bejelenti, hogy akciós a félzsíros CBA-tejföl. Vasárnap meg csak az van, ne is kérj mást. Mert a Nemzeti Együttműködés Gépezetét csak azért sem állítják le, ledarál az mindenkit, most éppen a külföldi tulajdonú élelmiszerbolt-hálózatokat a Tescótól az Aldiig. Persze közben magyar nóta recseg a hangszórókból, időnként pedig Semjén Zsolt kántál valami zavarosat a családok védelméről. Az egyik perdül, a másik fordul, a széles jókedv majd kicsordul.
Mondjuk azt elég nehéz megérteni, hogy miért is lesz jobb a családoknak, ha hússzorosára emelik az élelmiszerlánc-felügyeleti díjat, vagy ha úgy kanyarítják a jogszabályokat, hogy eltüntessék a konkurenciát a haverok útjából, de amíg Varga Mihály nem néz fel a papírból, úgysem veszi észre, hogy már senki nem hisz neki.
Kell egy új hatosfogat a Lázár fivéreknek, és ha szorgosan gyűjtjük a hűségpontokat, talán még egy Nemzeti Vágtát is rendeznek nekünk.
Az a most benyújtott törvénytervezetek szövegéből is jól látszik, hogy a Fidesz pont úgy gondol a magyar gazdaságra, ahogy a kommunisták a természetre: csak akarat kell, és a folyó úgy kanyarodik, ahogy mi akarjuk, csak szabályozásra van szükség, és a piaci versenyben az nyer, akire mi fogadtunk. Pedig, ahogy a természet, úgy a gazdaság működése sem ilyen egyszerű: a kormány például most nem egyszerűen segít nyerni a CBA-nak, de ha megszavazzák az új rendelkezéseket, akkor meg is szünteti a versenyt. Akkora előnyhöz jutnak ugyanis a franchise-rendszerben működő magyar boltok, hogy már nem kell majd az árban és a minőségben versenyezniük a konkurenciával.
Persze az is lehet, hogy majd Lázár János rendeleti úton jóárasít, meg minőségellenőriz, csakhogy akkor azt már nem szabad piacnak hívják, hanem szocialista tervgazdálkodásnak. Ötven év alatt pedig kiderült, hogy az talán még egy lumberszexuális szvingerpartinál is kellemetlenebb tud lenni.
De még mielőtt pártunk sikerre viszi a Nagy Magyar Tereprendezést, és mindannyian dalolva dolgozunk majd szakmunkásként az Audi-gyárban, meg boldogan vesszük a Reálban a vizes zsemlét, nem ártana elgondolkozni azon sem, hogy minek csökkenti a Fidesz olyan harciasan a rezsit, ha aztán a piaci versenyt kiiktatva úgy megtolja az élelmiszerárakat, mint kormányellenes tüntető a rendőrsorfalat. Mert ugye Tesco nélkül a Coop sem akciózná a májkrémet olyan veszettül, és még ők sem adnák olcsóbban a Nutellát, mert Deutsch Tamás ezt kéri tőlük a Twitteren.
De nem is a kommunista tempó, a pökhendin törvényerőre emelt korrupció vagy a rezsicsökkentést szemen köpő áremelések az igazán idegesítőek. És még csak nem is az a legnagyobb baj, hogy a kormány intézkedései pár ezer négyzetméternyi Nyugat-Európát gazosítanának be Budapest közepén: hogy eltűnhetnek a Spar saját márkás bioélelmiszerei, az Auchan magyar kecskesajtjai, a Lidl megdöbbentően olcsó és mégis minőségi villányi borai, és nem lehetne ezer alatt eredeti indiai curryt kapni a Tescóban.
Mert ha ezentúl meglátunk egy Coopot vagy Reált, nem az jut majd az eszünkbe, hogy vannak még magyar boltok, ahova azért járnak sokan vásárolni, mert előre köszön az eladó, tudja, melyik joghurtot szeretem, meg félreteszik azt a két kiló felsálat. Hanem hogy ezeknek bundázta meg a versenyt a Varga Mihály. Ha átadnak egy új CBA Prímát, akkor nem azt gondoljuk majd, hogy tessék, mi, magyarok is tudunk végre puccos boltot építeni, LED-világításban fürdő zöldségpulttal, kézműves sajtokkal, meg több folyóméternyi borválogatással. Hanem hogy kurva könnyű úgy, ha a kormány egyszerűen betiltja a konkurenciát.
Kommentelje a cikket az Index Facebook-oldalán: