Cinizmus deluxe

Nem kell hatalmas elemzőnek lenni ahhoz, hogy tisztán lássuk, milyen kampányra készül a kormány. Orbán Viktor ugyanis egy hete Tusnádfürdőn el is mondta, harc lesz. Soros, Brüsszel és a média ellen. Az első kettőnek is megvan a maga pikantériája és rengetegszer bemutatott abszurditása, de a média elleni harc talán még ezeknél is érthetetlenebbnek tűnik.

A sajtó jelentős része a kormány befolyása alatt áll, hetente újabb és újabb szerkesztőségek esnek el (mondjuk ez önmagában elég kemény, ráadásul élből cáfolja a Brüsszel elleni kormányzati retorikát, mert ha Brüsszelnek tényleg akkora hatalma lenne a tagállamok felett, mint amit a kormány próbál elhitetni az országgal, akkor ilyen biztos nem fordulhatna elő az EU-ban).

Pár olyan szerkesztőség, kiadvány, műsor maradt, ahol a hatalom nem tudja befolyásolni, hogy mi jelenjen meg, és mi ne. A miniszterelnök lényegében ezek ellen hirdetett harcot.

De mi lehet ennek az értelme? Ezek az orgánumok korábban is működtek, a Fidesz a jelenleginél sokkal plurálisabb médiakörnyezetben nyert kétszer is kétharmadot, szóval nem lehet valós gondolat, hogy majd emiatt a pár szerkesztőség miatt kerülhet veszélybe a következő győzelem.

A sajtó megmaradt része elleni hadjárat meghirdetése pont arra jó, hogy a kampányban megint ne valós problémákról (haha), programokról (hahaha) legyen szó, hanem - az itthon lényegében nem létező (a kormánymédiában betegesen és kizárólag migránsokként emlegetett) menekültek mellett - a médiaháborúról.

Eltelt egy hét a hadüzenet óta, és látszik, hogy a kormánysajtó vette az üzenetet. Egy friss és elég szemléletes példát mondok, amin látszódik, mi a kormánysajtó és a független, évszázados hagyományok és normák alapján működő sajtó közti különbség. A fideszes vezetésű főváros tömegközlekedéséért felelős vállalat egy olyan elektronikus jegyértékesítési rendszert vezetett be, ami ordító hibákkal, hatalmas biztonsági résekkel van tele. A kormánytól független sajtó egy része erről beszámol, mert ez tényleg para, és hát, ha nem mondják azt a Miniszterelnöki kabinetirodáról, hogy "gyerekek, ezzel inkább ne foglalkozzatok!", akkor a sajtónak bizony kötelessége erről beszámolni. Egy összegányolt és a személyes adatokra kifejezetten veszélyes, és emberek ezreit érintő rendszer hibáit bemutatni a sajtó alapfeladata.

De mit csinál a kormánysajtó? Az alapproblémát elhallgatja, és a kormányfő utasítása alapján a visszásságokat bemutató orgánumokat teljesen abszurd hazugságokkal, bűncselekményekkel kezdi el vádolni.

Teljes agyrém, de látszik, hogy mi a fő különbség. És ilyenből egy rakás hasonló van, egy ideje már így megy ez, de most már megvan a kormányzati utasítás is.

Az ország jelentős része csak olyan helyekről tájékozódik, ahol kormányzati akarat és célok alapján készülnek a hírek. Ezért hiheti azt nagyon sok ember, hogy a magyar határt menekültek milliói ostromolják, hogy aztán idejöjjenek, és tönkretegyék dicső nemzetünket. És ezért gondolhatja majd az ország nagy része, hogy a problémákra rávilágító, a valóságot bemutató sajtó valójában Sorossal, Simicskával és Brüsszellel ügyködik a kormány és a nép ellen.

Volt már sok médiaháború Magyarországon, de ez a mostani sokkal komolyabbnak tűnik, pedig igazából még el se kezdődött. Teljesen megváltoztak az erőviszonyok, és totális paranoiára utal, hogy az országot 7 éve magabiztosan vezető, a kereskedelmi és közszolgálati médiapiacot szisztematikusan bekebelező hatalom a sajtó maradékától félti az országot.

A még pár éve is úgy-ahogy élő normák pár hónap alatt semmisültek meg a sajtó jelentős részében. Mindenkinek joga van arról írni, amiről akar. Ha egy főszerkesztő a barátnőjéről rendel hetente cikkeket, megteheti. Ha egy szerkesztőség a kormány szekerét akarja elvtelenül tolni, hajrá. De a hírfogyasztó emberek egyre nagyobb bajban lesznek, mert a valóságon és tényeken alapuló újságírás rohamosan elveszőben van Magyarországon.

Egyre több helyen az az egy szerkesztési szempont maradt, hogy a kormány emberei elégedettek legyenek.

És lassan arról is kéne valamit mondania Orbánnak, hogy mint holmi bosszúálló szabotőr a Fejér megyei hírlapba, hogyan tudta Soros/Simicska/Brüsszel becsempészni az Alaptörvénybe, azt a nyilvánvalóan nemzetellenes passzust, hogy Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit. Hogy is van ez? Ki védi? Ki biztosítja? Rogán Antal? Habony Árpád? Mészáros Lőrinc vagy Andy Vajna? Vagy a jobbos többségű médiahatóság? Cinizmus deluxe.

És persze vannak még helyek, ahol lehet más hangokat is hallani (csodásan demagóg és cinikus kormányzati érv a sajtószabadság hangoztatására), de nagyon olcsó, nagyon pitiáner és nagyon gyáva dolog ezekre rászállni. És ezt nem azért írom, mert független újságíróként fenyegetve érzem magam. Hanem mert ezen keresztül újra látni lehet, merre is haladunk, és amíg lehet, addig ezt muszáj is bemutatni. A politikában persze elég sok minden megengedett (vagy legalábbis annak gondolt) a hatalom megszerzése és megtartása érdekében, de a most látható folyamatok a korábbiaknál is egyértelműbb választ adnak arra, hogy az ország jelenlegi vezetése a nyugati, európai típusú berendezkedéshez vagy az oroszországihoz hasonlót akar Magyarországon.