Barbara, Borbála
-5 °C
3 °C

Beszűkült, súlyosan rövidlátó, mélyen provinciális

2005.11.30. 13:11

Re: Amerika haláltáborai

A döbbenet legmagasabb fokával olvastam Tóta W. Árpád, Amerika haláltáborai címen közölt gyalázkodásait ("anyádról jelentgess inkább, jenki paraszt") az Indexen. Csak röviden utalnék arra, hogy még ha az utóbbi tizenöt év különös magyarországi viszonyait esetleg demokráciának is tekintjük, legalábbis az arányérzék komoly hiányára mutat, ha olyan, a totalitariánus tapasztalat nyomaival - bármennyire is nem önhibájából - máig átitatott, eddig kevés demokratikus gyakorlatot fölmutatni képes ország újságírója, amilyen sajnos hazánk, enged meg magának a demokrácia ideáljának szempontjából leckéztető, sőt azon is messze túlmenő becsmérlő hangot a világon a demokráciát a leghatékonyabban képviselő, mélyen demokratikus berendezkedésű országgal szemben. Mindezt annak ellenére, hogy a kérdéses országnak legalábbis volt szerepe abban, hogy nálunk a viszonyok a demokrácia szempontjából nem rosszabak a meglévőknél.

Ez a magának mindent megengedő, számonkérő-követelő hálátlanság ugyanakkor önmagában nem több a jóérzés hiányánál, egyszerű ízléstelenségnél. Éppen demokratikus megközelítésben nem várható el a demokrácia friss jövevényétől sem, hogy tiszteletteljes legyen, akkor sem, ha az indokolt lenne. Annyi azonban tőle is elvárható, hogy rágalmazó halandzsázás helyett írjon igazat. A parvenü groteszk, és egyben szánalmasan kérkedő arroganciájának minden jelét magán viselő kirohanás ebben a minőségében még csak mosolyogtató lenne, ha nem párosulna minden belátható józan ok nélküli, elvetemülten rágalmazó rosszindulattal, és egyben bármilyen, a tárgyhoz kapcsolódó valóság teljes mellőzésével, illetve körmönfontan gonosz, amennyiben éppen nem betegesen görcsös kiforgatásával. Mindezeken túl Tóta saját alaptalan és alátámasztatlan szélsőséges föltevéseit tényként adja elő, azaz gátlástalanul igyekszik félrevezetni az olvasót.

De menjünk sorjában! Tóta internetes altáji önkioldásának terméke a valóság két elemének kiforgatása köré csuszamlik.

1. Az Egyesült Államok Külügyminisztériumának Demokrácia, Emberi jogok és Munkaviszonyok Osztálya, mint más években, 2004-ben is azonos szempontok alapján készült tárgyilagos elemzést tett közzé a világ minden országának az évi emberi jogi vonatkozású állapotáról, köztük természetesen Magyarországéról is.

2. A közelmúltban a nemzetközi sajtóban találgatások jelentek meg arról, hogy az Egyesült Államok valahol Európa keleti részén, egy nem azonosítható országban, azonosíthatatlan helyen tart esetleg fogva a formális jogi eljárások mellőzésével, úgy sejtik, talán száz, az iszlám terrorizmus elleni küzdelem során elfogott embert.

Hogy Tótának az első helyen említett tény miatt - pontosabban amiatt, hogy az elemzés a magyar viszonyokat nem találta (ahogy pl. a brit vagy kanadai viszonyokat sem) egészen kifogástalannak - "fejébe szálldogál a vér", az látóköre kb. olyan tágasságára vall, amilyen a nemesemberé, aki annak idején azon háborgott, hogy a házszámozás-telekkönyvezés bevezetésével - minthogy "az ő háza" sem volt kivétel - őt másokkal egyenlő szintre süllyesztve, mintegy megbélyegezték. Beszűkült, súlyosan rövidlátó, mélyen provinciális gondolkodás - ha éppen nem paranoid - Tótáé a javából, ha abban, hogy a magyar emberjogi viszonyokat is vizsgálták, ő nemzeti sérelmet lát. Súlyosabb az, hogy az elemzés természetét meghamisítva arra - az olvasót megévesztendő - mint valamiféle - nem világos, kinek szánt - följelentésre utal. Erre vall legalábbis már idézett kitétele: "anyádról jelentgess inkább, jenki paraszt!". Reakciója a minden önbizalom nélküli görcsös emberé, aki nem a kritika tartalmával, netán indokoltságával törődik, hanem a véleménnyilvánítás jogát kísérli meg az észrevételt tevőtől - oda nem tartozó szempontok vagy mellékkörülmények alapján - megvonni. Ilyen szempontként kínálkozik Tótának az említett sajtóhír. Mint más sem, az Egyesült Államok sem tökéletes állam. Gyerekes megközelítés azonban az olyan, amely a bírálat jogát azon az alapon próbálja bárkitől megvonni, hogy aki maga nem tökéletes, ne tegyen másról észrevételt. Mintha pl. csak befutott drámaíró lehetne egyáltalán színikritikus.

Érthetetlen nemcsak az, hogy miért lát Tóta magyarellenes inzultust, hanem inkább, hogy egyáltalán miért talál bármi hibát is abban, hogy az amerikai külügyminisztérium energiát áldoz az emberi jogok helyzetének figyelemmel kísérésére a világban. Józan ésszel ennek, ha az ember maga nem sanyargató diktátor, csak örülni lehet. Hasonló tevékenységet más országok is folytatnak, és ha talán a magyar külügyminisztérium nem is (nem tudom), semmi sem áll az útjában, és senkit sem zavarna, ha ezt tenné, akár rendben van nálunk, körülöttünk minden, akár nincs. Az ilyen irányú tevékenység kizárólag hasznos lehet, amennyiben több szem többet lát alapon több, bárhol történő visszaélésre hívja föl a figyelmet. Tótának emellett, úgy látszik, hiányzanak a képzetei a plurális demokráciák működéséről: csak szorosan központosított totális rendszerben képes, ha e szó nála alkalmazható, gondolkozni. Ha nem így lenne, aligha hozná összefüggésbe ugyanis az amerikai állam egyik intézménye által elkövetetett bármilyen fajta tökéletlenséget, egy másik miniszérium által gyakorolt egyértelműen áldásos tevékenységgel. Más szavakkal, miért következne abból, ha valamit talán rosszul csinál a Pentagon, hogy közben a State Department (a külügyminisztérium) ne kísérhesse figyelemmel az emberi jogokat? Nincs értelme tehát Tótával azon vitatkozni, van-e vagy nincs, ahogy állítja, Amerikának "erkölcsi alapja" arra, hogy az emberi jogok helyzetére figyeljen a világban. A megközelítés maga alapvetően hibás, értelmetlen, azt kell mondanom, butaság. Írása nem annyira azért kisszerű és közönséges, mert útszéli a nyelvezete, hanem mert kiderül, semmi fogalma sincs még a legalapvetőbb összefüggésekről sem olyan dolgok tekintetében, melyekről pedig összevissza handabandál.

Mindez lehetett csak patológikus görcsösség, szűklátókörű tudatlanság eredménye. A gátlás nélküli rágalmazás területére akkor lép szerzőnk, amikor a talán nem alaptalan, de egyelőre legalábbis bizonyítatlan fölröppent hírekben szereplő titkos börtönt, egyrészt csak úgy, a saját szakállára hol haláltáborrá, hol koncentrációs táborrá nyílvánítja, másrészt, úgy látszik, a jobb hatás kedvéért (miért ne - kerül neki ez valamibe?), rögtön többes számba is teszi. Innen már aránylag kis lépés a következő, ha lúd, legyen kövér: amerikai gulágot hallucinál az Indexre. Fontos leszögezni, a kerengő hírekben sehol sincs szó kivégzésről, halálos áldozatokról, pusztán jogilag - lehetséges - nem kifogástalan fogvatartásokról. Nemcsak a bizonyítás áll nála puszta állításból - "a koncentrációs tábor (hagyjuk ezt a buta műszót, hogy "titkos börtön", pont azért titkos, mert igazából koncentrációs tábor)" -, hanem egyébként is alátámasztás nélkül inszinuál. Valaki (igazán jó kapcsolatai lehetnek), úgy tűnik, halálos áldozatok előfordulásáról is értesíthette. Ezt mindenesetre evidenciaként említi: "kifelé nem vezetnek lábnyomok", vagy "a táborlakó nem is ember, hanem vágóállat". Ez sem elég. Tóta - hihető ez? - nem érti, "mi lehet a minőségi különbség a szovjet és az amerikai gulág között". Tényleg? Segíthetek. Az egyik, hogy amerikai gulág az ő szadista vízióján kívül nem létezik. Egyetlen halálos áldozatáról sem tud rajta kívül senki. A történészek eközben még nem tudták eldönteni, hogy az évtizedekig fönnállott szovjet gulágban csak húszmillió embert mészároltak le, mint a legóvatosabb becslések gondolják, vagy többet, maximálisan hatvanmillót, ami szintén nem zárható ki.

Fölhívnám még figyelmét, hogy elképzeléseivel szemben a gulágban nem vallomások megszerzésével, kicsikarásával foglalkoztak. A kulákság különben sem bevallás tárgya volt, hanem szociológiai helyzeté, amit elhurcolással, évtizedekig tartó kényszermunkával, halállal büntettek, mindenféle beismeréstől függetlenül, aminek szükségessége föl sem merült. Arról is tudhatna, ha már említi az összefüggést, hogy szemben állításával, igenis voltak Európában a szovjet gulágnak táborai, részben magában a Szovjetunióban, részben, hogy ne kelljen messzire menni, nálunk, az idesorolható Recsken. Attól, hogy a szerző az Indexen Elméleti Tanszék vezetésével tetszeleg, még tudhatná, ha nem több, hát homályosan, hogy miről beszél. Írása tanúsága szerint ilyesmiről nincs szó. Úgy látszik, azt képzeli, eszetlen és határtalan amerikaellenes gyűlölködésért és gyűlöletkeltésért, rasszista uszításért fizetik. Remélem, mint minden másban, ebben is téved.

Bereznay András
(London)

Akinek agyára ment G. I. Joe - Tóta W. Árpád válasza