"Egy korábbi világvége 1899-ben volt megjövendölve, akkor egy üstököstől rettegett a világ - hívta fel az eseményre a figyelmet olvasónk, Tibor. - Az akkor 12 éves Karinthy Frigyes így írt róla a naplójában:
"(1899) November 11-én. Szombat,
Két nappal a világ vége előt (?). Ugy bizony! Holnapután este fél nyolckor agyő! világ. Az iskolába már annyit beszéltek róla hogy az első pillanatokban bizony hirtelen önkéntelenül arra gondoltam, hátha igazán igaz? persze a fiuk ráczúdták: minden bizonnyal igaz. Aztán magyarázgatták hogy mért ne volna az lehetséges hogy egy eddig ismeretlen törvényü égitest kizökkenve helyéből a másikba ütközne??! És minél többet magyaráztak annál inkább kinevettem őket. Én már el is búcsúztam nagy tragicusan s nekik utolsó kívánságuk csak az volt hogy keddre semmi se legyen feladva. Fucscscs leben! Agyő!..
November 13. Hétfő.
1/4 8. - Fél nyolckor kéne szétmenni ennek a sárgolyónak. De nem igen szándékozik mert olyan nyugodtan forog tova mintha semmi baja se volna. Na azér nem volt érdemes annyit beszélni! Hogy most richtig semmi. (Itt a papa! Montag.) Mingyá fél nyocz. A Miczi itt mellettem a világ végéről Titán Laczi verseket ír. Én is irtam egyet. 1/2 8 -- Naaa? Semmi? Abczug mulya üstökös nem mer ős. Agyő."
Hogy az irodaház éttermében már nem volt idő rendesen átsütni a krumplit. Se.
˛@&#&#^˘
Ne...
Valójában nagyon is szeretem a szóvicceket. Tudom, rossz poén volt – mondhatni, tréfa –, remélem, senki nem vette komolyan, nem szeretném, ha ebből egy pun háború törne ki. Nézzétek el nekem, kedves kollégák, én már csak ilyen kis bohó vagyok, egy Bohó sapiens. Hahotáim sincsenek. Puns not dead. (Rohadt maják.)
azt hittem, a szabozé a pokolra jut, erre itt ül mellettem.
„Megyek mosogatni, pakolni, eddig vártam, hátha nem kell megcsinálni, mert a világvége úgyis felforgatja a lakást” – írta egy ismerős, kissé csalódottan.
késett a kajafutár. Rossz lesz így, örökké éhesen.
"Na, akkor nekiállok a heti terveknek" – mondja mellettem szomorúan Nagy Zoli kolléga. "És a szotyit is túl gyorsan ettem." Valahogy nem érzem ezt annyira tragikusnak a felsült coming outok napján.
„Nabazmeg, már egy normális világvége se. Elmúltnyócév” – érkezett az utolsó levél.