Mindjárt itt a világvége
-
Az utolsó napon arra kértük önöket, hogy írják meg, mit bántak meg, mit kellett volna még elvégezniük az életben. Jönnek szép számmal a válaszok, Balázs Béla duplakeresztnevű olvasónk írta eddig a legszebbet:
Felkeresnék egy repülőteret, próbálnék szerezni egy pilótát, és valóra váltanám utolsó álmom, hogy repülhessek ebben az életben. Szabadon, minden kötöttség nélkül, úgy mint egy madár! Tudom, hogy a felhők fölött, egyszer majd elér a végzetem. Nem bántott akit üldözök, akit védek, nem szeretem. Nem törvény, szónok, taps, tömeg, és nem kötelesség mi éltet. Egyszerűen az élvezet az, mi a felhők fölé késztet. Mérlegeltem, mi volt, és mi lesz, és úgy találtam mindegy mi vár. Az egyensúly alapja, puszta életem, és maga a halál.
-
-
Hogy az irodaház éttermében már nem volt idő rendesen átsütni a krumplit. Se.
-
-
˛@&#&#^˘
-
Ne...
-
-
Valójában nagyon is szeretem a szóvicceket. Tudom, rossz poén volt – mondhatni, tréfa –, remélem, senki nem vette komolyan, nem szeretném, ha ebből egy pun háború törne ki. Nézzétek el nekem, kedves kollégák, én már csak ilyen kis bohó vagyok, egy Bohó sapiens. Hahotáim sincsenek. Puns not dead. (Rohadt maják.)
-
-
azt hittem, a szabozé a pokolra jut, erre itt ül mellettem.
-
„Megyek mosogatni, pakolni, eddig vártam, hátha nem kell megcsinálni, mert a világvége úgyis felforgatja a lakást” – írta egy ismerős, kissé csalódottan.
-
késett a kajafutár. Rossz lesz így, örökké éhesen.
-
"Na, akkor nekiállok a heti terveknek" – mondja mellettem szomorúan Nagy Zoli kolléga. "És a szotyit is túl gyorsan ettem." Valahogy nem érzem ezt annyira tragikusnak a felsült coming outok napján.
-
„Nabazmeg, már egy normális világvége se. Elmúltnyócév” – érkezett az utolsó levél.