Mindjárt itt a világvége
-
Neve elhallgatását kérő olvasónk, F. az utolsó percekben bajuszrangadót tartana:
Még az utolsó percekben, szívesen összekötném Áder János, és Kövér László bajszát.
Na de kedves F., mi van, ha éppen ezzel idézi elő a világvégét? Pete vágyai jóval földhözragadtabbak:
Én azt hiszem még iszom két sört, aztán egy százas pzs-vel bevonulok a szobámba, magamra zárom az ajtót és átrecskázom magam az új világba!
Kollégánk, Nagy Zoli leginkább reménykedéssel tölti a véget:
Ha tényleg világvége lenne, legalább nem kellene leadnom a jövő heti terveket.
Gyöngyvér, aki egyébként ma fordítva vette fel az atlétáját (Véletlen? Aligha!), azon búsul, hogy:
Nagy-Britanniában szerettem volna meghalni. Talán majd máskor.
-
-
Hogy az irodaház éttermében már nem volt idő rendesen átsütni a krumplit. Se.
-
-
˛@&#&#^˘
-
Ne...
-
-
Valójában nagyon is szeretem a szóvicceket. Tudom, rossz poén volt – mondhatni, tréfa –, remélem, senki nem vette komolyan, nem szeretném, ha ebből egy pun háború törne ki. Nézzétek el nekem, kedves kollégák, én már csak ilyen kis bohó vagyok, egy Bohó sapiens. Hahotáim sincsenek. Puns not dead. (Rohadt maják.)
-
-
azt hittem, a szabozé a pokolra jut, erre itt ül mellettem.
-
„Megyek mosogatni, pakolni, eddig vártam, hátha nem kell megcsinálni, mert a világvége úgyis felforgatja a lakást” – írta egy ismerős, kissé csalódottan.
-
késett a kajafutár. Rossz lesz így, örökké éhesen.
-
"Na, akkor nekiállok a heti terveknek" – mondja mellettem szomorúan Nagy Zoli kolléga. "És a szotyit is túl gyorsan ettem." Valahogy nem érzem ezt annyira tragikusnak a felsült coming outok napján.
-
„Nabazmeg, már egy normális világvége se. Elmúltnyócév” – érkezett az utolsó levél.