Mindjárt itt a világvége
-
Egy szép keddi napon a egész világon elmegy az áram, és soha (értsd: addig, míg az íróknak úgy kényelmes) nem jön vissza. Az emberiség (értsd: az amerikaiak) azt is elfelejti, hogyan kell gőzgépet építeni, és inkább megvonja kollektív vállát, legyünk amishok mind! Kiköltözünk a természetbe, ahol pár év múlva milíciák uralkodnak rajtunk és szedik be a tizedet meg a hídpénzt. Persze van egy összeesküvés is a háttérben, és egy családi szál is, ráadásul az áramtalanított posztapokalipszisben mindenkinek alanyi jogon jár a fogorvosi kezelés, a fodrász és a sminkes.
Világvége faktor: abszolút tízes, nincs közért, tévé és cigaretta, viszont a zugpálinkafőzés és a kardvívás keresett szakma. A sorozat legjobb arca egy pszichopata tömeggyilkos.
-
-
Hogy az irodaház éttermében már nem volt idő rendesen átsütni a krumplit. Se.
-
-
˛@&#&#^˘
-
Ne...
-
-
Valójában nagyon is szeretem a szóvicceket. Tudom, rossz poén volt – mondhatni, tréfa –, remélem, senki nem vette komolyan, nem szeretném, ha ebből egy pun háború törne ki. Nézzétek el nekem, kedves kollégák, én már csak ilyen kis bohó vagyok, egy Bohó sapiens. Hahotáim sincsenek. Puns not dead. (Rohadt maják.)
-
-
azt hittem, a szabozé a pokolra jut, erre itt ül mellettem.
-
„Megyek mosogatni, pakolni, eddig vártam, hátha nem kell megcsinálni, mert a világvége úgyis felforgatja a lakást” – írta egy ismerős, kissé csalódottan.
-
késett a kajafutár. Rossz lesz így, örökké éhesen.
-
"Na, akkor nekiállok a heti terveknek" – mondja mellettem szomorúan Nagy Zoli kolléga. "És a szotyit is túl gyorsan ettem." Valahogy nem érzem ezt annyira tragikusnak a felsült coming outok napján.
-
„Nabazmeg, már egy normális világvége se. Elmúltnyócév” – érkezett az utolsó levél.