Mindjárt itt a világvége
-
Annál szarabb reggelt nem nagyon lehet elképzelni, mint azt, amikor az ember arra ébred a kómából, hogy szinte mindenki, akit ismer, meg akarja enni. A képregényből készített tévésorozatban egy vírus miatt elzombult a jónép, a túlélők meg menekülnek, vidéki kempingből egy farmra aztán egy börtnönbe, közben megy a családi dráma és a zombihentelés. Riasztó jövőkép, na.
Világvége faktor: abszolút tízes, az utcára nem lehet úgy kimenni, hogy ne akarnák lerágni az ember lábfejét. Kiút nincs.
-
-
Hogy az irodaház éttermében már nem volt idő rendesen átsütni a krumplit. Se.
-
-
˛@&#&#^˘
-
Ne...
-
-
Valójában nagyon is szeretem a szóvicceket. Tudom, rossz poén volt – mondhatni, tréfa –, remélem, senki nem vette komolyan, nem szeretném, ha ebből egy pun háború törne ki. Nézzétek el nekem, kedves kollégák, én már csak ilyen kis bohó vagyok, egy Bohó sapiens. Hahotáim sincsenek. Puns not dead. (Rohadt maják.)
-
-
azt hittem, a szabozé a pokolra jut, erre itt ül mellettem.
-
„Megyek mosogatni, pakolni, eddig vártam, hátha nem kell megcsinálni, mert a világvége úgyis felforgatja a lakást” – írta egy ismerős, kissé csalódottan.
-
késett a kajafutár. Rossz lesz így, örökké éhesen.
-
"Na, akkor nekiállok a heti terveknek" – mondja mellettem szomorúan Nagy Zoli kolléga. "És a szotyit is túl gyorsan ettem." Valahogy nem érzem ezt annyira tragikusnak a felsült coming outok napján.
-
„Nabazmeg, már egy normális világvége se. Elmúltnyócév” – érkezett az utolsó levél.