A rajongás netovábbja vagy Szoboszlai által is joggal pályázott elismerés?

A múzeumlátogatással felérő, ám annál azért valamivel több lépést igénylő túrát a stadion észak-keleti oldala, a Sir Kenny Dalglishról elnevezett hosszanti lelátó mögötti utcákban érdemes kezdeni. Kicsivel pontosabban az Anfield Road és a Gertrude Road sarkán, ahol az egyik legikonikusabb festményen a klub elmúlt évtizedeinek legendái Steven Gerrard, Jamie Carragher, Robbie Fowler, Virgil van Dijk és Dalglish személyében együtt vonulnak a Kopp elé.

Innen a Gertrude Roadon délnek indulva egy sarokra található Gerrard idősebb kori arcmása, az ikonikusnak számító „A győzelem mindig értékesebb, ha a sajátjaidért győzedelmeskedsz” idézettel együtt.

A 2000 utáni Liverpool alighanem legfontosabb játékosának számító középpályásról innen kétszáz méterre akad egy másik festmény is, különböző összeállításokban, videókban utóbbival találkozni gyakrabban. A Sandon Pub oldalát díszítő festmény ugyanazon a tömbön kapott helyet, ahol anno a Liverpoolt is megalapították, így nem véletlen, hogy a szomszédos kocsmát szerénytelenül a „Liveprool születési helyének” nevezték el. A rövid ideig a város főpolgármesteri tisztjét is ellátó alapító, John Houlding nevét viseli az Oakfield Roadot észak-nyugatról keresztülszelő utca, a kanyarba benézve pedig ott is van az újabb történelmi jelentőségű festmény épp róla.

Houlding mellett egyébként Luis Díaznak, a csapatot 2022 óta erősítő kolumbiai szélsőnek is jutott már egy hasonló „emlékmű”. A festmények többsége egyébként 2019 és 2023 között készült. Noha Angliában mindig is megvolt a hasonló alkotások kultúrája, Liverpoolban 2018-ban lobbant be az őrület, amikor a graffitiművész Aksét felkérték, készítse el Jürgen Klopp képmását a Jordan Street és a Jamaica Street Albert-dokkhoz közeli sarkán. Az azóta történtek már konkrétan könyvet is ihlettek, A Liverpool FC művészete című, a klub hivatalos szurkolói boltjában árusított kötet közel negyedét teszik ki a végigjárt alkotásokról készült képek és egyedi történetük.

Ezt követően a helyi cégek támogatása mellett gombamód kezdtek szaporodni a hasonló alkotások, főleg a Liverpool stadionjától nyugatra eső, a Walton Breck Road, Blessington Road, Anfield Road és Alroy Road által határolt területen lévő vöröstéglás házsorok között. A Walton Brecken keresztülvágva, az Anfield előtt is elsétálva ebbe az irányba is érdemes folytatni a sétát. Ha a stadiont az Alroy irányába kerüljük, a fák lombkornája mögül egész hamar elkezd felénk kukucskálni a Pool színeiben 1980 és 1997 között két időszakban 479 bajnokin 229 gólig jutó Ian Rush fekete-fehér arca.

Az Anfielden balra fordulva, kicsit lejjebb sétálva a Sybil Road kereszteződésében találjuk magunkat. Itt Trent Alexander-Arnold fordít nekünk jelképesen hátat, mellette pedig egy újabb, a Liverpool-szurkolók szívét alighanem hevesen megdobogtató idézet: „Én csak egy átlagos fiú vagyok Liverpoolból, akinek valóra vált az álma.”

Az út túloldalán Jordan Henderson figyel, méghozzá abban a pillanatban megörökítve, amire a helyi fanatikusok egy fél életet vártak: a 2019–2020-as, a koronavírus-járvány miatt megszakított, végül zárt kapus mérkőzésekkel befejezett szezon végén a Premier League-trófeát magasba emelve.

Egy-két sarokra innen az ugyancsak tavaly nyáron távozott Roberto Firmino, a 2024–2025-ös szezon végén valószínűleg búcsúzó Mohamed Szalah, és természetesen a Jamaica Streetnél az Anfieldhez jóval közelebb eső ponton egy újabb Klopp-arcmás is díszíti a falakat. Utóbbi mérete egészen megdöbbentő, nem kell sokat keresni az interneten, hogy egészen lenyűgöző légifelvételeken köszönjön vissza a szélesen mosolygó német mester képe.

A Liverpoolban is nevelkedett, a klubnál 1993 és 2001, majd 2006 és 2007 között összesen 183 találatot jegyző Robbie Fowlert már-már istenségként ábrázolják templomokat idéző rózsaablakok előtt a Coningsby Road és az Anfield sarkán. Bár Fowlerhez nincs különösebb kötődésem, személy szerint utóbbi alkotás fejtette ki rám a legnagyobb hatást.

Aligha túlzás: a festményeket látva, a szereplők életére akár ott helyben rákeresve az ember egy-másfél óra alatt átfogó képet kaphat a második legsikeresebb angol klub történelméről. Egyúttal megízlelve azt is, micsoda szenvedély lakozik a Pool-drukkerek szívében, lelkében.

Ki tudja, néhány éven belül az itteni utcákat róva hátha Szoboszlai Dominik képmásába is belefutunk. Ha Díaznak elég volt ehhez két és fél év, miért ne sikerülhetne valami hasonló a 2023-as érkezése óta alapembernek számító magyar középpályásnak is?

Ám ez még a jövő zenéje…

Akarom mondani, festménye.

(Borítókép: A különleges alkotások már könyvet is ihlettek Liverpoolban. Fotó: Kocsmár-Tóth István)