A világ legjobb csatárával a védők helyett saját teste babrált ki, alig 28 évesen

Az 1964. október 31-én, Utrechtben született Van Basten a helyi utánpótlásklubokat kijárva 16 évesen került az Ajaxhoz, ahol 1982 áprilisában mutatkozott be a felnőttcsapatban, sokat ígérően.

Klublegendát váltott, aranycipős riválissal versengett, majd maga is az lett

Történt ugyanis, hogy az idény végén bajnoki címet szerző együttes NEC elleni hazai meccsén a szünetben a legendás Johann Cruyffot váltotta a pályán, és góllal járult hozzá az 5–0-s sikerhez – nem egy gyakori esemény, amikor egy leendő háromszoros aranylabdás egy másik háromszorosat vált debütálásán...

Az akkor 17 éves tehetség számára ez volt az idény egyetlen bizonyítási lehetősége, ami azért annyira nem meglepő, hiszen posztján az évad aranycipőse, a 32 bajnoki gólt jegyző Wim Kieft  jelentette az állandóságot. Ráadásul mivel utóbbi nem egészen két évvel volt csak idősebb, nem sok ok volt arra, hogy túlságosan siettetni kelljen van Basten csapatba építését, de az 1982–1983-as kiírásban 20 bajnokin kilenc gólt így is hozzáírhattak statisztikai lapjához.

A változás akkor jött el, amikor Wieft 1983 nyarán a Pisa játékosa lett – számára ez nem sült el jól, csupán háromszor volt eredményes a Serie A-ból végül kieső gárdában –, főszereplőnk pedig megörökölte a kezdőposztot, a többi pedig (ahogyan mondani szokták) történelem:

Leginkább az 1985–1986-os idényben szórta meg a riválisokat – a Sparta Rotterdam elleni 9–0 során hat, a Heracles elleni 8–1 alkalmával öt gólt szerzett –, 26 meccsen jegyzett 37 találatával maga is Aranycipőt szerzett.

Nem csak mennyiségben, minőségben sem állt rosszul, itt egy 1986. novemberi gólja, amit a Den Bosch szurkolói bánhattak.

Három-három bajnoki cím és kupagyőzelem mellé 1987-ben a KEK-et is megnyerte az Ajaxszal, a Lokomotive Leipzig elleni finálé egyetlen gólját is ő szerezte, és hat találattal zárta ezt a menetelést.

Az 1985-ben hazájában az év futballistájának megválasztott csatárt pedig ezt követően már nem lehetett megtartani.

A Milannál világklasszissá érett, Hollandiával Európa-bajnok lett, érkeztek sorban az Aranylabdák – és a sérülések...

Már az amszterdamiaknál is volt 1986 végén egy bokaműtétje, ami miatt közel három hónapra a partvonalon kívül rekedt, de a következő októberihez képest ez is eltörpült, akkor ugyanis fél évre dőlt ki emiatt.

Első idényében így összesen 11 bajnokin lépett pályára a hozzá hasonlóan Ruud Gullitot is megkaparintó piros-feketéknél, akik ezzel együtt is megszerezték nyolc év után a bajnoki címet.

A visszatérés biztatóan, rövid játékidő mellett gólokkal érkezett el, így természetesen bekerült az 1988-as Európa-bajnokságra készülő holland keretbe. A kezdés nem volt fényes, a szovjet válogatott Rácz László góljával 1–0-ra legyőzte Kölnben az oranjét, három napra rá viszont van Basten mesterhármasával jött a kozmetikázás, 3–1-es siker lett a vége Anglia ellen. A csoportzáráson Kieft döntött az írek elleni végjátékban, ennek köszönhetően lett meg a továbbjutást érő második hely a riválissal szemben.

Az elődöntőben jött a nagy rivális (nyugat)németek elleni rivalizálás sokadik felvonása, Lothar Matthäus büntetőjére Ronald Koeman felelt, a meccs egyetlen akciógólját pedig épp van Basten jegyezte a 88. percben, így Hamburgban a hollandok örülhettek. Ahogyan nem sokkal később Münchenben is, a szovjetek elleni „visszavágón” Gullit gólját van Basten toldotta meg parádés kapáslövésével, öt találatával az aranyérem mellett a gólkirályi címet is elhódította (rajta kívül kettő fölé sem jutott senki).

Ezzel pedig kezdetét vette a Milan nagy menetelése, van Basten 10 találattal vette ki a részét a BEK-győzelemből, ezzel a sorozat gólkirálya is lett, érkezett hát 1989-ben a második Aranylabda, ezúttal Franco Baresi lett klubtársai közül a második és Rijkaard újra a harmadik.

A Milan megvédte címét a BEK-ben, a nyugatnémetek viszont a vb-nyolcaddöntőben visszavágtak a hollandoknak, az új idényben pedig eltiltás miatt nem tudta segíteni klubját a Marseille elleni negyeddöntős párharcban, amely így kieséssel zárult.

A bajnoki ezüstérem után Arrigo Sacchit Fabio Capello váltotta a kispadon, vele pedig négy év után újra scudettónak örülhettek a csapatnál, ráadásul veretlenül, 22 győzelem mellett 12 döntetlent elérve – a gárda összesen 58(!) egymást követő bajnokin nem kapott ki végül.

Van Basten 38 tétmeccsen 29 góllal segítette csapatát, és bár az Európa-bajnoki elődöntőben egyedül ő hagyta ki a dánok elleni meccs büntetőpárbajában a saját tizenegyesét – így együttese elbukott a későbbi aranyérmessel szemben –, az év végén harmadszor is Aranylabdát szerzett (erre korábban csak Cruyff és Michel Platini volt képes), és még a nemzetközi szervezet (FIFA) év játékosa címét is begyűjthette.

Az olasz gólkirályi cím volt karrierje hatodik (nem számolva a nemzetközi kupákat és a válogatottakat), egyben utolsó mesterlövészi címe, pedig erre még 1992 decemberében sem sok minden utalt, hiszen a Serie A-ben 12 forduló után 12 gólnál tartott – a BL-ben pedig négy meccsen hatnál.

A Göteborg ellen BL-mesternégyes egyik találata

Hanem aztán újra jöttek a bokaproblémák, az újabb műtét miatt négy hónapra dőlt ki, és bár az idény vége felé ismét pályára került, a Marseille elleni vesztes BL-döntőn ismét megsérült.

Ekkor 1993. május 26-át írtuk, az akkor 28 éves Van Basten pedig hiába szeretett volna visszatérni, végül már soha többé nem léphetett a gyepre.

Hivatalosan 1995 augusztusában jelentette be, hogy bő két év játék nélküli időszak után visszavonul a profi labdarúgástól.

Fabio Capello könnyek között búcsúztatta van Bastent

Van Basten fájdalmasan korán véget ért pályafutása során 373 tétmérkőzésen lépett pályára az Ajaxban és a Milanban, 277 gól mellett 86 gólpassz fűződött a nevéhez, a két legendás klubjával pedig összesen 17 trófeát emelhetett a magasba.

„Soha nem lesz még egy olyan futballista, mint Van Basten” – játékosok, edzők mondták róla

Pályatársak, edzők, riválisok, korszakos klasszisok magasztalták a holland csatárt, elég, ha csak arra gondolunk, hogy amikor anno Diego Maradonát arról faggatták, hogy ki volt a legjobb kilences, akit valaha látott, annyit felelt, hogy kétesélyes a sztori, Romário és Van Basten között.

Nem csak a támadókat ihlette meg a holland játéka, a Liverpoollal karrierje során 11 trófeát megnyerő Jamie Carragher védőként is őt csodálta.

„Valószínűleg a legjobb csatár, akit valaha láttam. Nem csupán egy gólvágó volt, remekül tartotta meg a labdát, ragyogó képességei voltak, amelyek a találataiban is megnyilvánultak. Mindig az 1988-as Eb-döntőn hosszú felsőbe lőtt kapásgóljáról fognak rá emlékezni, de abban az időszakban ő volt a legfontosabb embere a világ legjobb csapatának, a Milannak.”

A sokat emlegetett Eb-döntős gól a Szovjetunió ellen

Ez a gól nem meglepő módon sokaknál felelevenedik, amikor szóba jön cikkünk főszereplője:

„A sérülések legyűrték, amikor karrierje legjobb formájában volt, vezetve Fabio Capello új és megfiatalított Milanját. Mégis, addigra Marco már eleget letett az asztalra ahhoz, hogy talán az egész futballtörténelem legjobb csatáraként emlegessék. Az emberek mindig a Szovjetunió elleni 1988-as góljáról beszélnek, és igen, tényleg fantasztikus volt, de Marco az Ajax és a Milan színeiben még szebbeket lőtt” – mondta Ronald Koeman, aki az Ajaxnál 1983 és 1986, a válogatottnál 1983 és 1992 között volt csapattársa.

Az 1986-os világbajnoki gólkirályként az év végi Aranylabda-szavazáson második helyen végző Gary Lineker az angol válogatott történetének második legeredményesebb játékosaként vonult vissza (azóta Harry Kane és Wayne Rooney is megelőzte), legdöbbenetesebb statisztikai mutatója minden bizonnyal így is az marad, hogy pályafutása során sohasem kapott még csak egy sárga lapot sem, nemhogy pirosat. A sportszerűség mintaképét is kérdezték, mi volt a különbség közte és holland között.

„Borzasztóan nagy kár, hogy Van Basten karrierjét kerékbe törték a sérülések. Hogy mije volt, ami nekem nem? Kivételes labdaérintés és képességek, no meg természetesen gólokat is lőtt. Egy csodálatos, istenadta tehetség volt, akiből gyengeség nélküli komplett futballsztár lett” – mondta a Barcelonával KEK-győztes angol.

Milanos klubtársai sem fukarkodtak persze az elismeréssel:

A Milannál együtt játszottam Marco van Bastennel. Megkérdeztem, hogyan szeretné tőlünk kapni a labdát. Ő annyit mondott, hogy »csak passzoljátok ide, aztán kezdjetek futni, hogy gratuláljatok nekem«. Mindig az járt a fejében, hogy gólt fog szerezni, és rendszerint igaza is volt

– mondta ezt már Carlo Ancelotti, aki játékosként sem volt kispályás, hiszen a Romával öt, a Milannal hét trófeát nyert, és ötször került be az év álomcsapatába, de vezetőedzőként talán a világ legjobbjává vált.

Van Basten milánói edzője is beállt a sorba:

„Marco volt a legnagyszerűbb csatár, akit valaha edzettem. Borzasztóan nagy kár, hogy 28 évesen vissza kellett vonulnia. Nemcsak neki és a Milannak, hanem az egész labdarúgásnak is” – vélekedett a klubot 1991 és 1996 között irányító Fabio Capello, aki volt a Real Madrid, a Juventus, a Roma, az angol és az orosz válogatott szakvezetője is.

Ha a Milan szóba jön, nehéz megkerülni az 1984 és 2009 között 902 meccsel és 26 trófeával is rekorder Paolo Maldinit. Illusztris karrierje során volt „néhány” világklasszis csatár a csapatában, és ellene is. Alighanem sejthető, kit tartott közülük a legjobbnak:

Van Basten. Jobb láb, bal láb, fejelés, erő, gyorsaság. Képes gólt szerezni, képes előkészíteni. Ő volt a legjobb. Időtlen volt a játéka, aztán egy sérülés miatt 28 évesen ki kellett szállnia. Egy műtét, egy hülye bokaműtét. Elképesztően kár érte.

Ha valaki csak a leírások alapján (magas, mégis borzasztóan technikás, gyors, erős, elképesztő gólokkal) képzeli el Van Bastent, az elmúlt két évtizedet látva alighanem megjelent a szeme előtt Zlatan Ibrahimovic képe is. Természetesen az Ajaxot és a Milant ugyancsak erősítő svéd klasszisnak is volt véleménye holland elődjéről.

„Még mindig emlékszem a napra, amikor először találkoztam vele. Az Ajax öltözőjében történt. Gyakornoki programban vett részt, hogy edző váljon belőle. A pillanat, amikor belépett... nem tudtam, mit mondhatnék. Az Ajaxnál töltött időszakom alatt volt szerencsém megismerni, kedves fickó és egy vérbeli csatár” – kereste a szavakat az általában nagy megjegyzéseivel kitűnő Ibra.

Persze nem is feltétlenül kell túlságosan nyújtani ennyire a témát, gondolhatta a Van Basten-éra utáni korszak egy kiemelt holland gólvágója, Ruud van Nistelrooy is:

Soha nem lesz újra még egy olyan futballista, mint Van Basten volt

– vélekedett a Manchester United kispadjára ideiglenesen kinevezett excsatár.

Edzőként nem jöttek a sikerek

Ahogyan azt már többször is láthattuk, attól még, hogy valaki kiváló futballista, nem feltétlenül következik, hogy trénerként is a csúcsra ér, és hát ne szépítsük, Van Basten ettől jócskán el is maradt. 

Az amszterdami fiatalok után rögvest a mélyvízbe dobták, hiszen első felnőtt csapata a holland válogatott lett, amelyet 2004 és 2008 nyara között irányított. A nem sokkal korábbi Eb-n elődöntős együttest átvéve a 2006-os világbajnokságon a csoportban Argentínához hasonlóan hét ponttal, de rosszabb gólkülönbséggel jutott tovább, a legjobb 16 között viszont Portugália (a 2004-es kontinensviadal elődöntőjéhez hasonlóan) erősebbnek bizonyult.

A 2008-as Európa-bajnokság előtti selejtezősorozatban már botladozott a gárda – a 29 pontos Románia és a 25-ig jutó Bulgária között 26-tal végezve jutott ki csoportmásodikként –, a viadalon viszont parádésan kezdett: Olaszországot (3–0) és Franciaországot (4–1) is kiütötte, és Romániának is visszavágott a konstancai vereségért (2–0). Az oroszok elleni negyeddöntőben viszont már a hosszabbításhoz is a már említett Van Nistelrooy 86. perces egyenlítése kellett, Andrej Arsavinék pedig 120 perc után végül 3–1-gyel jutottak az elődöntőbe.

Az új idényt már a bajnoki aranyra négy idény óta hiába váró Ajaxnál kezdte meg, de ő sem tudta visszavezetni a csúcsra az amszterdamiakat, így amikor az együttes május elején szezonbeli 11. vereségét elszenvedte (a Sparta Rotterdam 4–0-ra ütötte ki a riválisát), és ezzel az utolsó forduló eredményeitől függetlenül elszállt a BL-indulást jelentő második hely esélye is, Van Bastent menesztették.

Egy kis szünet után 2012-ben lett újra vezetőedző, a Heerenveen az első idényében a nyolcadik, a következőben viszont remek hajrával az Európa-liga-selejtezőt érő ötödik helyen zárt, ami után 2014 nyarán az öt évvel korábbi bajnok AZ Alkmaar csapott le rá. A főedzőséggel járó stressz miatti szívproblémák miatt alig öt meccs után előbb szabadságolták, majd Van Basten kérésére segédedzőként alkalmazták csak a továbbiakban (2015-ig), majd a holland válogatottnál volt még egy rövid ideig hasonló szerepkörben.

Az edzősködéstől 2016-ban vonult vissza, ezt követően volt a nemzetközi szövetség (FIFA) technikai igazgatója is.

(Borítókép: Marco van Basten az UEFA Euro 1988 döntő után 1988. június 25-én. Fotó: Bongarts / Getty Images)