A lomok utolsó útja

Évente egyszer minden fővárosi kerületen végiggördül a lomtalanító autó és elszállítja az utcára kihelyezett hulladékot. A Fővárosi Közterület-felügyelet szolgáltatása hozzátartozik Budapest működtetéséhez. Nagyképes anyagunkban bemutatjuk a lomok utolsó útját.

Mindennapi életünket átszővik azok a szolgáltatások, amelyeket az állam szervez meg számunkra, ilyen a szemétszállítás is. Ennek a részét képezi az évente egyszer esedékes lomtalanítás, amikor a használhatatlanná vagy feleslegessé vált nagyobb méretű tárgyainktól is megszabadulhatunk. Lomtalanítás alkalmával az utcákon szó szerint halomban állnak a törött bútorok, kopott dísztárgyak, ócska ablakkeretek és ezernyi más tárgy. Sokan nem szeretik a látványt, panaszkodnak, hogy még napokig kavarja a szél az utcán hagyott szemét „maradékát”, mások egyfajta nosztalgikus-édesbús hangulatot éreznek a félkarú mackók és kopott tömörfabútorok halmának látványától. Abban viszont mindenki egyetért, hogy a lomtalanításra, mint lakossági szolgáltatásra szükség van, elengedhetetlen része egy nagyváros életének. Nagyképes válogatásunkban a lomok utolsó útját mutatjuk be az utca aszfaltjától a szeméttelepig.

A szemétszállítás mai fogalma viszonylag újkeletű. Az emberek a történelem hosszú évszázadai alatt nem, vagy minimális mértékben termeltek szemetet. Műanyag nem létezett, a szerves hulladékot komposztáltak, a használati tárgyak generációról generációra öröklődtek, a sok feleslegessé vált kacat pedig a kemence tüzében végezte, szennyezve ezzel a levegőt. A városi lét együtt járt az utcára halmozott szemét megjelenésével, általános volt, hogy a hulladékot és a szennyvizet az utcára öntötték, ezeket az eső mosta el idővel. A középkori városi jogkönyvek egy részében már megjelentek bizonyos köztisztasággal kapcsolatos intézkedések, a török kor előtt például Selmecbánya és Buda vezetősége is megbízott olyan tisztviselőket, akiknek az utcák tisztán tartása volt a feladatuk. (Fotó: Budapesti Közművek/Horváth László)

A rendszeres szemétszállítás és csatornázás szükségességét siettette az orvostudomány fejlődése, hiszen egyértelművé vált az utcára halmozott szemétkupacok közegészségügyi kockázata. Budapesten a rendszeres szemétszállítás kezdete a Monarchia éveihez kötődik. A főváros vezetősége fel akarta számolni a település több pontján elszórva található szeméttelepeket, és a hulladékot a városhatáron túl lerakni. A korszak vége felé felmerült ötletként a szemét elégetésének a lehetősége, de ez ekkor még nem tudott megvalósulni támogatás hiányában. Szintén a világháború előtti időszak nagy vívmánya, hogy az eseti szemétszállítás rendszeressé vált, a hulladék elszállítása 1913-tól mindennapos tevékenység Budapesten. (Fotó: Budapesti Közművek/Horváth László)

A lomtalanítás a nagyobb darab, az otthoni szemetesben el nem férő, de a háztartásokban keletkezett hulladék elszállítását jelenti. A lomtalanítás kezdete szorosan összefonódik a tűzvédelemmel: az emberek a régi bútorokat vagy egyéb nagyobb méretű hulladékot rendszerint a padlástérben halmozták fel, ez viszont roppant tűzveszélyes szokásnak bizonyult: elég volt egy apró szikra és máris minden a tűz martaléka lett. Napjainkban az otthoni tűzesetek jelentős része három nagy csoportba sorolható: az elektromos berendezések meghibásodása, a konyhai nyílt láng és a dohányzás. Épp ezért fontos, hogy tartsuk karban az elektonikai eszközöket, kerüljük a nyílt láng használatát és ne dohányozzunk. A harmincas években kezdték központilag szervezni a nagyobb lomok kiürítését, a gyakorlat a világháború évei alatt különösen fontossá vált. A rendszeres, évenként ismétlődő szolgáltatás már a Kádár-korszak vívmánya. A Fővárosi Közterület Felügyelet 1969-ben kísérleti jelleggel megindította a lomtalanítás szolgáltatását, ez 1972-től vált rendszeressé, azóta évente egyszer alkalom nyílik a lomok kihelyezésére.

(Fotó: Budapesti Közművek/Horváth László)

A fővárosi lomtalanítások időpontja kerületenként változó. Az Fővárosi Közterület-felügyelet értesíti a lakosokat, hogy mikor helyezzék ki a lomokat az utcára, jól megközelíthető, de nem a forgalmat akadályozó helyekre. Az események időpontjai az FKF honlapján is megtalálhatóak. Az előírások szerint a szolgáltató a bútorokat, matracokat, szőnyegeket, bőröndöket vagy egyéb használati tárgyakat szállítja el. Szigorúan megszabott, hogy milyen hulladékfajtákat nem szállítanak el a szolgáltatásnak a keretein belül. Ilyen a kommunális hulladék, az építési hulladék, a gumiabroncs, a síküveg és a veszélyes hulladék. Ez utóbbiakat a hulladékudvarokban lehet leadni. (Fotó: Budapesti Közművek/Horváth László)

Az FKF folyamatos tájékoztatása ellenére a tapasztalat sajnos az, hogy nagyon sok olyan jellegű hulladék kerül ki az utcára, amiket más begyűjtési rendszerben kellene elszállítani. Ilyen a szelektíven gyűjthető csomagolású hulladékok, a textildarabok, a festékek, de az FKF munkatársai nem egyszer szembesülnek azzal, hogy autógumit vagy akár autóalkatrészeket pakolnak ki az utcára a lomtalanítás napján. A kipakolt, felesleges dolgok egy részét a hulladékudvarokban lehetne leadni, Budapesten jelenleg 18 szelektív hulladékgyűjtő udvar üzemel. Ezeken a helyeken nem csupán a szelektíven gyűjthető kidobandó holmik adhatóak le, hanem az elektronikai hulladékot, illetve egyes veszélyes anyagokat, például fáradt olajat, fagyálló folyadékot, fékfolyadékot és növényvédő szereket is átvesznek. (Fotó: Budapesti Közművek/Horváth László)

A begyűjtött lomok kisebbik része a Pusztazámori Regionális Hulladékkezelő Központba kerül lerakásra, a nagyobbik hányada újrahasznosul: a Fővárosi Hulladékhasznosító Műbe szállítják, ahol felaprítják, majd villamosenergiát és távhőt állítanak elő belőle. Itt található a Köztisztasági Múzeum is, ahol többek között hulladékszállításra használt járművek tekinthetőek meg. (Fotó: Budapesti Közművek/Horváth László)

A kidobásra ítélt lomok között nem egy van, ami használható állapotú, a 21. század embere már környezet tudatossági okokból sem engedheti meg magának, hogy ezek a szemétégetőben végezzék, hiszen az égés során rengeteg káros anyag szabadulhat fel, gondoljunk a közlekedés, a fűtés vagy a dohányzás során keletkezett füstre. Ez utóbbi ellen tehetünk azzal, ha nem dohányzunk, vagy ha valamiért mégis így teszünk, akkor tájékozódunk az ártalomcsökkentés lehetőségeiről. A FKF két Szemléletformáló és Újrahasználati Központ hozott létre, amelyek többrétű feladatot látnak el. A lakosság itt leadhatja a feleslegessé vált, de jó állapotú tárgyait: a bútorokon felül játékokat, sporteszközöket, könyveket, vagy konyhafelszerelést. A központokból ezeket bárki elviheti, akinek szüksége van rájuk, mindössze egy csekély mértékű tárolási díjat kell fizetnie. Ha lomtalanításról van szó, akkor nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, amire maga a lomtalanítás is felhívja a figyelmünket, mégpedig igen látványos módon. Rengeteg szemetet termelünk. Elnézve az évente utcára pakolt feleslegessé vált tárgyainkat, érdemes végiggondolnunk, hogy valóban szükség volt-e a megvásárlásukra. És minden pénzköltésünk előtt is tegyük fel magunknak a kérdés: valóban meg kell ezt vennem? De nemcsak a megvásárolt tárgyainkkal van gond, hanem a rengeteg szeméttel is, amit megtermelünk. Igyekezzünk hát a vásárlás során is környezettudatosak lenni: vigyünk magunkkal textilszatyrot és igyekezzünk csomagolásmentes termékeket megvenni. Gyűjtsük szelektíven a hulladékot és ne dobáljuk el a szemetet, a cigarettacsikket se, mivel az jelentősen szennyezi a talajt és a talajvizet. A csikket helyezzük csikkgyűjtőbe, bár a legjobb az, ha egyáltalán nem dohányzunk, hisz így óvjuk magunkat és a környezetünket a dohányzás ártalmaitól. Ennek ellenére Magyarországon 2 millióan, a világon pedig 1 milliárdan dohányoznak, az általuk kibocsátott füst és csikk bizony már igen tetemes mennyiség.

Ha nem dohányzunk, ne is kezdjük el! Ha már dohányzunk, mihamarabb szokjunk le róla, hiszen már az első cigarettamentes naptóljelentősen csökkennek a dohányzáshoz köthető betegségek kockázatai, és a környezetünknek a dohányzással okozott károk. Ha ezt minden figyelmeztetés ellenére mégsem tesszük meg, akkor tájékozódjunk az ártalomcsökkentés lehetőségeiről. Léteznek ugyanis olyan füstmentes alternatívák, amelyek a hagyományos dohánytermékekhez képest akár 70-95 százalékkal kevesebb károsanyagot bocsátanak ki, bár ennek az egészségkárosító hatással való összefüggésének vizsgálatára még hosszútávú kutatások szükségesek. Ilyen alternatíva a dohányt nem tartalmazó nikotinpárna, az e-cigaretta vagy a dohányhevítéses technológia. Azonban ezen füstmentes alternatívák sem veszélytelenek, hiszen tartalmaznak például nikotint, amely függőséget okozó anyag, valamint egyéb negatív hatásai mellett megemeli a szívfrekvenciát és a vérnyomást.

Így az a legjobb, ha egyáltalán nem fogyasztunk semmilyen dohány- vagy nikotin tartalmú terméket. Figyeljünk oda magunkra és a környezetünkre. Csökkentsük a személyes károsanyag-kibocsátásunkat azáltal, hogy kevesebbszer ülünk autóba, megfontoljuk mit vásárolunk meg és odafigyelünk arra, hogy minél füstmentesebben éljünk. Erre hívja fel a figyelmet az idén ősszel indult Füstmentes formába hozunk! kampány, amely során a szervezők igyekeznek olyan, mindennapokba beépíthető tippeket megosztani, amelyekkel sikerülhet kevesebb káros anyagot termelni, és közelebb kerülni egy füstmentes világhoz. Elég pár apró változtatás, és máris füstmentesebb világban élhetünk!

(Fotó: Budapesti Közművek/Horváth László)

A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött, reklámcélokat nem szolgáló tájékoztatás, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.

A cikk a BKM Nonprofit Zrt. szakmai támogatásával készült.