Mi nem takargattuk a bűnt

Az MSZP vasárnap 18 éves lett, nagykorú és büntethető. A választmányi elnök ezt úgy fogalmazta meg, hogy nagykorúságuk miatt felelősséget kell viselni tetteikért, de róla majd később.

A Hungexpón rendezett születésnapi ünnepség több ezer vendégének nagyobb részét különbuszokkal utaztatták fel a fővárosba vidékről ingyenpörköltet, tortát és Gyurcsány-beszédet ígérve nekik. Jó részük nem szimpla tag, hanem önkormányzati képviselő, netán valamelyik pártközeli civilszervezet tagja. Jól jellemzi az MSZP jelenlegi helyzetét, hogy még ők is csak szigorú biztonsági intézkedések után léphettek be a terembe. A fiatal szocialisták nem igazán képviseltették magukat, a többség szemérmesen távolmaradt ezekben a nehéz napokban.

Gyurcsány anyja, Katus ott ült az első sorban, amikor észrevették őt a nőtagozat tavalyi kampánypólót viselő aktivistái, körbevették, szórólapokat, zászlókat írattak vele alá, és volt, aki egy Nyers Rezső interjúkötetet akart vele dedikáltatni. Ez már Katusnak is sok volt, inkább kiment a levegőre, várva, hogy elkezdődjön az ünnepség.

Gyurcsányék bevonulását úgy tervezték meg, hogy azt a látszatot keltse, mintha egy győzedelmes választáson lenne éppen túl a párt, és nincs más hátra, már csak meg kell ünnepelni a sikert, egymás után konferelták be a jelen és a múlt nagyjait, Gyurcsányt, Kovács Lászlót, Nyers Rezsőt, Lendvai Ildikót, Szili Katalint. A terem első negyede-ötöde tapsolt is rendületlenül, a többiek viszont csak ímmel-ámmal.

Simon Gábor választmányi elnök egy őszinte vallomással kezdi: "Ennyi nyugdíjast még nem láttam soha életemben". És felkonferálja az első felszólalót, Nyers Rezsőt, aki "segített világra hozni az MSZP-t". (Egyébként nem volt világos, hogy milyen alapon válogatták ki a felszólalókat. Beszélt két korábbi elnök, Kovács László és Nyers Rezső, de nem szólalt fel, és nem is látszott, Hiller István. Beszélt Lendvai Ildikó és Gurmai Zita, a nőtagozat elnöke, akinek csak annyi az érdeme, hogy egy ilyen rendezvény nem fullad érdektelenségbe, mivel még akkor is képes lenne összetoborozni néhány száz nőt az MSZP mellett, ha a párt komplett elnökségét rabláncon vezetnék el sikkasztás gyanújával a területileg illetékes fegyintézetbe. De néma maradt Kiss Péter és Szekeres Imre, a párt igazi nagyágyúi.)

"Húzzunk bele, hogy kikerüljünk a slamasztikából" - mondta Nyers Rezső. Ezen a napon ő volt az egyetlen, aki elismerte, a 18 éves MSZP bajban van. És még azt a mondatot is megengedte magának, hogy "legyenek nagy számban fiatalok, akik tudnak bánni a pénzzel és nem élnek vele vissza". (Ebből a szempontból inkább Simon Gábor felszólalása volt jellemző, aki az országban két ügyet vett észre a közelmúltból: a dögei, egykori Fidesz által támogatott polgármesterét és Pokorni Zoltán elszólását (?) a minisztériumok lehallgatásáról.

Kovács László személyes húrokat pengetett: jól érzi magát Brüsszelben, de nagyon sok minden hiányzik. Legeslegjobban pedig ez a hangulat, amit ez a vidékről fölutaztatott sereg teremt. Ő sem dugta homokba a fejét, hja kérem, neki könnyű: "Feltárni mindent, szakítani mindazzal, ami ellentétes a tisztességes politizálással, és levonni a tanulságokat.

Simon egy nyilvánvaló füllentéssel kezdte felszólalását. A parlament folyosóján állítólag kihallgatta, amint egy ellenzéki képviselő azt mondta társának: "Milyen kár, hogy ez a csillogó humorú asszony, ez az igazi debattőr nem a mi sorainkban foglal helyet." De ez még semmi. Az ott settenkedő Simont még mindig nem vette észre, így megvallotta társának: "Ha Lendvai Ildikó nem lenne szocialista, akkor jó lenne őt a barátomnak tudni."

Az MSZP frakcióvezetője beszédének vezérmotívuma az volt, hogy ha rosszul működik a balszárny, akkor lezuhan a repülő, és ma a progresszió ügye a balszárnyon van.

A miniszterelnök előtti utolsó felszólaló Gurmai Zita, a nagy szervező volt. Az egész rendezvény alatt nem fért a bőrébe, integetett az övéinek, előtapsolt politikustársainak, bólogatott, zene alatt (Igen, igen!) felemelt mutatóújjával követte a ritmust. Gyurcsány helyében nem hajtanám könnyű szívvel álomra a fejem, már csak azért sem, mert Gurmai Zita marha sok nőt képes összetoborozni, a női kvóta esetleges bevezetésével még több nő lehet az MSZP parlamenti frakciójában, és onnan már csak egy lépés a hatalom teljes átvétele. Ízlelgessük kicsit: Magyarország miniszterelnöke Gurmai Zita.

Beszédében egyértelművé is teszi, hogy a nőtagozat munkája nélkül most nem lenne itt ennyi ember. A totalitárius rezsimek haláltáborait megjárt polgártársainkban pedig akár félelmet is kelthet az a mondata, hogy "nincs még egy ilyen nőszervezet az országban, sőt, Európában sincs".

Gyurcsány Ferenc a beszédét azzal kezdi, hogy szombaton meglátogatta a kórházban Horn Gyulát. Amikor e szavakat kiejtette, hatásszünetet tartott, a teremben egy pisszenést sem lehetett hallani. Hornnal amúgy is minden felszólaló foglalkozott, nevének említésére tutira be lehetett zsebelni a vastapsot ezen a napon. Még Nyers is kijátszotta ezt a kártyát, pedig őt éppen Horn ebrudalta ki a párt elnöki székéből 1990-ben, mondván, lejárt a biológiai órája.

Gyurcsány nem mondta meg, hogy van Horn Gyula - amúgy egyre rosszabbul, mint unokahúga, Havas Szófia nyilatkozta pénteken az Indexnek -, de azt kívánta neki, hogy épüljön fel, gyógyuljon meg, "lássuk ujjai között remegő cigarettával".

Gyurcsány nem az a típus, aki kitér az elmúlt hetek konfliktusainak felemltése elől. Sokakat látott, akik elbizonytalanodtak, akik inkább visszafordulnának, de nincs más lehetőség. A baloldal dolga megvédeni a magyar baloldalt az "igazságtalan hazugságokkal, rágalmakkal szemben", meg is fogják védeni. Ez az oldal "soha nem sározódott be, megmaradt tisztességesnek, becsületesnek". (A tisztesség és a becsület szavak talán a névelőknél is sűrűbben fordultak elő a beszédben, ezzel a ténnyel talán kezdhetne valamit egy pszicholingvisztikai szakember.)

Kikérte magának a bírálatot azoktól - és itt most félreérthetetlen utalások jönnek -, akik egyetemistákból lettek képviselők és 15-20 év alatt meggazdagodtak. Ne papoljanak azok sem, akik a pártjuk pénztárnokát APEH-elnöknek tették meg, és akiknek a legnagyobb teljesítményük pártszékház eladásából magánvagyont csinálni.

Gyurcsány azon a ponton a választási kampány Orbán Viktorát idézte, amikor tanácsot adott híveinek: mit is kezdjünk, ha orrunk alá dörgölik a párt zűrös ügyeit. "Legyetek őszinték, kérjétek ki magatoknak, kérdezzetek vissza - mondta. - Mi nem takargattuk a bűnt, vágjátok oda hetykén, tőletek nem fogadjuk el, csak Magyarország tisztességes népétől, a magyar népben e tekintetben lehet bízni."

Gyurcsány ki fogja irtani a korrupció írmagját is, valamint a részigazságokat és a hazugságokat (Sic!), felszabadítja a lelkeket. "Ha bátrak vagytok, meg fogjuk csinálni, ha nem, bele fogunk dögleni" - mondta. A pártnak őszinteség és tisztesség dolgában nincs miért és nincs kivel vitatkoznia, "ez a párt nem legyőzhető".

És ekkor felcsendült az "Igen, igen!" kezdetű kampánydal, Katus felment a színpadra, megölelte fiát, majd egy tortát is felhoztak, és "Húzzunk bele!"-pólókat viselő nők tömték magukba a szeleteket, egy másik nő közben folyamatosan mondta a mikrofonba, hogy legyenek szívesek lemenni a színpadról, de eszük ágában nem volt tágítani a nagyemberek mellől, és mikor már ötödször szólították fel távozásra a színpadfoglalókat, egy, a kultúrműsorra váró felutaztatott szocialista odadörmögte szomszédjának: "Na, ez Magyarország."