Princz Gábort 3,6 millió forintra büntették

Legfelsőbb Bíróság szerdán délután határozatot hozott Princz Gábor, a Postabank volt elnök-vezérigazgatója az ellene és három társa ellen zajló, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt indult bűntetőperben. A harmadfokú ítélet szerint Princz Gábort 3,6 millió, három egykori helyettese pedig fejenként 1,5 millió forint pénzbüntetést kapott.

Princz Gábort, a Postabank volt elnök-vezérigazgatóját és hat vezetőtársát azért állították bíróság elé 2004 októberében, mert az ügyészség szerint 1995 és 1997 között szándékosan megszegték törvényi kötelezettségeiket, hibás üzletpolitikát folytattak, sorozatosan megtévesztették a bank tulajdonosait és a bankfelügyeletet, nem képeztek céltartalékot és prosperáló bank látszatát keltették. Mindezzel a 2003-as vádirat szerint 34,6 milliárd forintos, különösen nagy vagyoni kárt okozó hűtlen kezelést követtek el.

Helyszíni tudósítónk szerint a Legfelsőbb Bíróság az ügyészségi álláspontotot osztotta lényegében: a vádlottak bűnösségének alapja az, hogy tevékenységükkel hozzájárultak a bankpánik kialakulásához, ami a bank vagyonvesztéséhez vezetett. Megállapította, hogy eljárásjogi szabálysértés nem történt, új eljárásra nincs szükség.

Bárándy Péter, a vádlottak ügyvéde úgy nyilatkozott, hogy ennél enyhébb ítéletre nem számított. Azért ilyen enyhe, mert a vagyonvesztéséséhez vezető sok ok küzül csak egy volt a vádlottak tevékenysége.

Első-, másod-, harmadfok

A 2006-ban hozott elsőfokú ítéletével a Fővárosi Bíróság bűncselekmény hiányában felmentette a bank összes megvádolt vezetőjét. A Fővárosi Bíróság szerint a vádlottak ugyanis nem követtek olyan üzletpolitikát, amely kárt okozott volna. Például amikor a Postabank emelte a betéti kamatokat, nem vállalt túlzot kockázatot az adott helyzetben, sőt utóbb csökkentette is a kamatlábat, amikor észlelték, hogy megszorítások következnek. A bíróság a vádirattal ellentétben azt sem rótta fel a menedzsmentnek, hogy sokat reklámozta a bankot, sőt, azt is megállapították, hogy egy idő után visszafogták a hirdetési büdzsét. A céltartalék-képzéssel vagy nem képzéssel sem lehet büntetőjogi értelemben vett vagyoni hátrányt okozni, bár számviteli veszteség ettől még keletkezhet.

A Fővárosi Bíróság szerint a Postabank tőkeemelése sem volt jogilag kifogásolható, és a bank vezetői nem tévesztették meg a tulajdonosokat, a részvénytársaság közgyűlését és a bankfelügyeletet sem, a Bankfelügyelet például tudott a Postabanknál zajló folyamatokról, a tulajdonosok képviselői pedig részt vettek a legfontosabb döntéshozó testületek munkájában. A Postabank elleni roham, amely a betétek kivonását eredményezte, 1997 februárjában egyedi esemény volt, ami után már tényleg megváltozott a bank üzletpolitikája, és megváltozott a menedzsment összetétele is.

A Fővárosi Ítélőtábla az első fokú ítéletet 2008 januárjában megváltoztatta, és hanyag kezelés miatt elítélte az egykori elnök-vezérigazgatót és három volt banki vezetőt. A táblabíróság két vádlottat jogerősen felmentett, egy vádlott pedig időközben elhunyt, ezért áll már csak négy vádlott a bíróság előtt.

Princz Gábor másodfokon 3,6 millió, három egykori helyettese pedig fejenként 1,5 millió forint pénzbüntetést kapott. Miután az Ítélőtábla döntése ellentétes a Fővárosi Bíróság döntésével, harmadfokon a Legfelsőbb Bíróság elé került az ügy.

A Fővárosi Ítélőtábla korábban 17 milliárdos vagyonvesztést állapított meg. Az ügyész a harmadfokú eljárásban 27,5 milliárd forintos hűtlen kezelés megállapítását és próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés, továbbá pénzbüntetés kiszabását kérte a vádlottakra.

Hol a pénz?

A Postabank-ügy elsőrendű vádlottja a 2009. február 4-i tárgyaláson elmondta, hogy a Postabank létrehozásának az volt a célja, hogy látványosan nőjenek a lakossági megtakarítások. Szerinte a bank számára az ügyfelek voltak a legfontosabbak, és több mint egymillió ügyfele volt a pénzintézetnek, ami a bankba vetett bizalom jele volt.

A saját felmentését kérő Princz szerint a Postabank, nem olyan volt, mint egy könnyen mozgó motorcsónak, hanem mint egy óriási tankhajó, ahol nem lehetett egyik pillanatról a másikra módosítani az üzletpolitikán. Minden, ami pénzügyi, gazdasági vonatkozású változtatás volt, az a kormányzat, a tulajdonos egyetértésével történt, magyarázta a volt bankvezető.

Emlékezetes, hogy a 2006-os első fokú ítélet előtt az utolsó szó jogán Princz Gábor leszögezte: "Megítélésem szerint munkám tudatos és folyamatos volt, kötelességszegést nem követtem el". Majd homályos utalást tett az ügy valódi felelőseinek kilétére: "Sokakban jogos a kérdés és bennem is: miért volt szükség az utánunk következő bankkonszolidációra, milyen számítások, auditált mérlegek alapján történt ez és miért volt ennek az értéke 150-160 milliárd forint? Hol ez a pénz tehát? És miért nem véletlen, hogy akik ezeket felhasználták akkoriban, egyben a mi feljelentőinkké is váltak?"

A Postabank botránya 1997 februárjában robbant ki. Elterjedt ugyanis a hír, hogy bajban van a pénzintézet, érdemes gyorsan kivenni a betéteket. A pánik három napja alatt 70 milliárd forintot vontak ki az ügyfelek a bankból. Hogy indokoltan-e, azt ma már nehéz lenne bizonyítani, hiszen végül is a csőd nem következett be, az állam feltöltötte a bank trezorjait. Mindeközben egy másik óriási botrány is borzolta az adófizetők idegeit: napvilágot látott a több száz ismert politikus, színész, újságíró, sportoló nevét tartalamazó VIP-lista, amely hihetetlenül kedvező kamatokról és hitelekről szólt. Mint kiderült, a kivételezettek a piacinak duplájáért fialtathatták a pénzüket a Postbankban, illetve kaphattak jelképes kamatokért kölcsönt a pénzintézettől.