Az SZDSZ megszűnt létezni

Kóka János vesztésre áll az SZDSZ-ért folytatott harcban. Az EP-választási vereség után rohamtempóban széthulló pártban az elmúlt hetekben két frakció kezd kirajzolódni, a Demszky Gábor és a Kóka János köré gyülekezők. De hiba lenne demszkysta és kókista frakcióról beszélni, ahogy az SZDSZ-t az EP-választásig megosztó Kóka-Fodor ellentét is jobban értelmezhető negatív definíciók mentén. Ahogy az EP-választás előtt Fodor és Kóka ellenfelei álltak harcban, úgy most is inkább a Demszky- és a Kóka-ellenesek mentén törik a párt - így kerülhet például Kókáék táborába a frakcióvezető hívének amúgy nem nevezhető Bőhm András, akit elsősorban Demszkyvel szembeni ellenérzései vezetnek.

Balra vagy jobbra?

Abban mindkét oldal egyetért, hogy a fő törésvonal most a baloldali, emberjogi liberalizmus, illetve a jobboldali, piacpárti liberalizmus hívei között húzódik. Kóka táborában ezt leegyszerűsítve úgy értékelik, hogy vannak, akik támogatnák az amúgy az SZDSZ által is követelt lépések sorát végrehajtó, Kóka János által a parlamentben konzervatívként jellemzett gazdaságpolitikát folytató Bajnai-kormányt, és vannak, akik szerintük saját politikai túlélésük érdekében beáldoznák a válságkezelést.

Az ellentábor szerint ez nem igaz. Demszky Gábor ugyan valóban látványosan harcolt a vagyonadó jelen formájában történő bevezetése ellen, mivel az véleménye szerint elsősorban a budapestieket sújtja, ez környezete szerint nem jelenti azt, hogy a kormány bukását akarná. Bár Kókáék környezete a Bajnaival aláírt szerződésre hivatkozik, abban a vagyonadó támogatása nem szerepelt. Demszky ráadásul az általános ingatlanadót még támogatta is.

Azaz, a - nevezzük így - Kóka-ellenes tábor véleménye szerint a törésvonal nem a kormány támogatói és a megbuktatására törekvők között, hanem a kormány feltétel nélküli támogatói, illetve az azt csak bizonyos feltételek teljesülése esetén támogatók között húzódik. Mivel az SZDSZ elvben ellenzéki párt, nem nevezhető elvtelennek az, ha nem mindenben állna a kormány mellé, érvelnek.

A párt, amire senki se vágyik

Demszky környezetében azt is visszautasítják, hogy Retkes Attila, a párt II. kerületi önkormányzati tanácsadója az ő emberük lenne. Ezt azzal igazolják, hogy Retkest nem a budapesti szervezet jelölte elnöknek, bár a fővárosi választmány 80:20 arányban támogatta a Kóka János köréhez köthető Badacsonyi Szabolccsal szemben. A harmadik jelölt, a zuglói polgármester Weinek Leonárd esélyeiről sokat elmond, hogy egyetlen szavazatot sem kapott az elnökválasztó küldöttgyűlésre legtöbb embert delegáló budapesti választmányban.

Retkest a budapesti választmány mellett Heves, Baranya, Zala és a Győr-Moson-Sopron megye támogatja, Badacsonyit Komárom-Esztergom és Somogy, Weineket debreceni zászlóbontása után Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok. A többi tizenkét megyében egyik jelölt sem kapott egyértelmű többséget. Azaz, elvileg még nem dőlt el semmi, de Kóka környezete nem számít győzelemre - jellemző az SZDSZ-re, hogy amúgy mindegyik csoport tagadja, hogy a hatalom megszerzésére törekedne.

A hatalom bűvöletében

Kóka János a vagyonadó hétfői megszavazása után - amikor is a képviselcsoport a reggeli frakcióülés határozatával szemben nem szavazott egységesen (tízen megszavazták a vagyonadót, heten nem, Gusztos Péter és a párt irányvonalát Kuncze Gábor hatéves elnöklése óta meghatározó Horn Gábor pedig nem szavazott) - ki is jelentette, hogy immár csak a saját szavazatát tudja garantálni a Bajnai-kormány mellett. Forrásaink szerint Kókának ugyan számos kérdésben eltér az elképzelése Bajnai Gordonétól, de megszállottan hisz a válságkezelés sikerében. Utolsó parlamenti felszólalásában ennek bizonyítékaként sorolta fel a forintárfolyam megerősödését és Magyarország kockázati besorolásának markáns javulását is.

Ellenfelei szerint Kóka emellett konkrétan érdekelt is a kormány hatalmon maradásában. Szerintük a frakcióvezetőt már csak azok támogatják, akiknek az egzisztenciája függ a kormányzati megbízásoktól és az állami vállalatoknál betöltött funkcióktól.

Kóka elviekben a küldöttgyűléstől függetlenül folytathatja is, amit eddig is tett. A frakció többsége egyelőre mögötte sorakozik fel, márpedig leváltani csak a frakciótagok tudják. Ellenfelei ugyanakkor abban bíznak, hogy az SZDSZ új elnöke - bárki legyen is az - átrendezheti az erőviszonyokat a frakcióban. Meglátásuk szerint a Kókát támogató kilenc képviselő valójában nem Kóka híve, hanem Fodor Gábor volt elnök ellenfele, így idővel megnyerhetőek az új elnöknek.

Ez így nem mehet tovább

Akire nem kis feladat vár. Az SZDSZ romokban hever. Bár a látványos pofon az EP-választás volt, vannak, akik szerint az igazi kiütés a 2006-os önkormányzati választás volt, amikor is megszűnt a párt vidéki bázisa. Kóka ellenfelei szerint a vidéki szavazóréteg visszaszerzésének biztosan nem a konzervatív-liberális, kapitalizmusbarát politika a módja. Mint már említettük, törésvonal húzódik a balos és a jobbos liberálisok között is a pártban. A balos álláspont hívei joggal érvelhetnek amellett, hogy miközben az MDF középre tolódásával és Bokros Lajos előtérbe tolásával bejelentkezett a piacpárti liberális szavazatokért, a baloldalon az MSZP széthullása teret nyithat.

Igaz, ugyanebben a mezőben - mármint a baloldaliban, nem a liberálisban - mozog az az LMP is, amely Budapesten sikerrel szólította meg a potenciálisan szabad demokrata szavazórétegnek számító fiatal szakembereket is, igaz, ehhez nagyban hozzájárult, hogy kampányában nem a baloldali eszmerendszert, hanem a protestálás lehetőségét hirdette. Az LMP EP-választási buliján egyetlen pillanatban lankadt csak az ünneplők lelkesedése, amikor Schiffer András diadalittasan kijelentette, hogy folytatják harcukat a szociális jogok és egyébb baloldali vívmányok megvédéséért. Láthatóan sok elempés ekkor szembesült először, hogy szavazatát egy antikapitalista baloldali pártra adta.

A Demszky-ellenes és a Kóka-ellenes tábor ellentétei feloldhatatlannak látszanak. Egyben azonban egyetértenek. A párt jelenlegi formájában megszűnt létezni - ez az állítás valamilyen formában az összes forrásunkkal folytatott beszélgetésen elhangzott, Gusztos Péter pedig nyilvánosan is kijelentette. Embelmatikus figurák sora hagyta el a pártot, mások látványosan háttérbe húzódtak. A hatalomért a másod- és a harmadvonal harcol egymással. Akármi is történik a július 12-i küldöttgyűlésen, gyökeres fordulatot hozhat majd az SZDSZ életében. Mindenesetre a többség már öt évre előre tervez, amikor esély nyílhat rá, hogy a liberális gondolat ismét markánsan megjelenjen a politikában, függetlenül attól, hogy lesz-e még SZDSZ.