Ide zárták a pécsi és a salgótarjáni gyilkost

Kilenc nappal korábban még zárt osztályon kezelték azt a 27 éves férfit, aki december elején fényes nappal egy salgótarjáni élelmiszerüzletben bozótvágó késsel kettéhasította volt barátnője fejét, és csonkolta a lány új barátjának kezeit. Mindketten belehaltak a támadásba. November végén Pécsen egy korábban pszichés betegségekkel kezelt egyetemi hallgató lőtt meg négy embert, a támadás egy halálos áldozatot követelt.

Fotó: Barakonyi Szabolcs

A salgótarjáni fiatalembert és a pécsi fiatalembert is előzetesben, kivizsgálás céljából a budapesti Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI) őrzik, hogy pontosan megállapítsák betegségét, és pszichés állapotát a bűncselekmény elkövetésének pillanatában. Utóbbitól nagyban függ, hogy a bíróság később börtönbüntetésre vagy kényszergyógykezelésre ítéli-e. Ottjártunkkor a pécsi fiatalembert először hallgatták ki a rendőrök, de nem tett vallomást.

A kényszergyógykezelés gyógyszerekkel történik és feltételeit a Büntető törvénykönyv határozza meg. Azokat kezelik így, akik kóros elmeállapotban, beszámíthatatlan állapotban erőszakos (testi épség, egészség) vagy közveszélyt okozó bűncselekményt követtek el, a kiszabható büntetési tételük egy éven túli és fennáll náluk a bűnismétlés veszélye, magyarázza dr. Antal Albert, az intézmény vezetője.

Spájz, diszkó, tévé, csoki

A kényszergyógykezeltek első emeleti férfiosztálya ma aktívabb, mint máskor, most tartják a havonta egyszer esedékes nagybevásárlást, amit a dolgozók csak spájznak neveznek. Egy élelmiszercég hoz üdítőt, zöldséget, gyümölcsöt, tisztálkodó szereket, szinte egy egész ábécét az Kozma utcai börtön falain belül található IMEI-be, hogy a betegek bevásárolhassanak az ápolóknál letétbe helyezett nyugdíjukból. „A legfontosabb nekik az édesség és a cigaretta” – mondja az egyik ápoló, majd hozzáteszi, havonta harminc doboz cigarettában maximálták a betegek nikotinmennyiségét. „Sokan az étkezésbe menekülnek. Sosem felejtem el Petikét, akinek mindig három-négy szál kolbász lógott ki a zsebéből, abból tört, kenyér nélkül. Kérdezte tőlem, megkínáljon-e, majd hozzátette, hogy nem szívesen tenné” – idézi fel az egyik ápoltat az intézményigazgató.

A kényszergyógykezelés csak úgy, mint a börtön falain kívüli zárt osztályok kezelése, addig áll fenn, míg a betegség heveny tünetei is fenn állnak, ezért félévente felülvizsgálják az ápoltak állapotát. Végül a bíróság az IMEI-vélemény és az IMEI-től független szakértők vizsgálata alapján dönt arról, hogy szükséges-e még a kényszergyógykezelés. Amíg itt vannak a betegek, gyógyszeres gyógyítást, pszichológiai segítséget kapnak és kreatív foglalkozásokkal is kezelik őket. „Van énekóra, vallási óra, ki-mit-tud, gyógytorna, havonta egy ünnepség vagy bál, sőt, diszkó is, amikor a férfiak-nők közösen kikapcsolódhatnak” – mondja az egyik ápolónő, majd hozzáteszi, ezek a foglalkozások nem kötelezőek. Jó, ha tíz-húsz ember vesz rajtuk részt osztályonként.

Nem olyan, mint amit elképzel

Téved, aki tagbaszakadt férfiak által őrzött, lekötözött, elektro sokkolt, öntudatlan, esetleg vicsorogva dühöngő embereket képzel el a kényszergyógykezelésen, ahogy az is, aki úgy gondolja, jobban járhat az a bűnöző, aki magát elmebetegnek tettetve a börtön helyett itt köt ki. Az IMEI-ben filigrán nővérek vigyázzák a 200 kényszergyógykezelt beteget, akik rácsok nélkül, de gyógyszert szedve léteznek.

Míg a börtönökben lévő fogvatartottak 54 százaléka visszaeső, a kényszergyógykezelteknél ugyanez az adat 10 százalék alatti. „A mindennapok fegyelme súlyos kényszer, és ezeket az embereket nagyon durván megbélyegzik. Egyszer azért, mert gyilkosok, másrészt azért, mert kényszergyógykezelés alatt álltak. Dupla stigmát kapnak” – magyarázza Antal Albert, majd hozzá teszi, az intézményen belül nagyon ritka az agresszió. „Az itt kezelt emberek gyakran a saját családjuk ellen fordultak, és így elvágtak minden kinti köteléket. A nővérekhez, orvosokhoz gyakran anyai szintű kötődésük alakul ki. Nem bántják őket, sőt, ha valaki megtámadná a nővért, a többiek leszednék róla.”

Az intézmény egy tiszta, de nagyon lepusztult kórházra emlékeztet, ahol a betegek egy átlagos kórháznál valamivel lassabbak és tompák. Az épület kifejezetten rossz állapotban van: mállik a vakolat, van olyan kórterem, ahol tizennyolcan fekszenek, majdnemhogy egymással összeérő vaságyakban. Sokan a folyosón ülnek vagy az ágyukban fekszenek, de mindenki nagyon udvarias, és sokan érdeklődnek a látogatásunk iránt. „Fényképezd le Dömét” – fordul fotósunkhoz a női osztály egyik betege és gurgulázó nevetéssel ad hangot boldogságának, amikor teljesítjük kérését. Döme egy plüss jegesmedve, aki a nő éjjeli szekrényén üldögél. A férfiak csupasz nők fotóival, a nők Kanári-szigetes tájképpel és kisállatos fotókkal díszítik a kórtermet.

Mi történik azzal, aki szabadul?

Az igazgató konkrét esetekről nem beszélhet, de megkérdeztük, hogy szakmai hibának tartja-e, ha egy beteg kilenc nappal azután, hogy zárt osztályon kezelték, brutális kettősgyilkosságot követ el az utcán. „Általában a kettős gyilkosságról és kiengedésről beszélve nem látok szakmai hibát. Addig lehet bent tartani valakit, amíg az akut tünetek fennállnak. Ha pszichésen kompenzálódik az állapota, vállalhatjuk a felelőséget, hogy gyógyszerszedés mellett a környezet odafigyelésével kint is tartósan jó maradhat az állapota” – mondta.

„Az innen elbocsátott betegeket legtöbbször elmeszociális otthonokba kellene elhelyezni. Amióta az ezer férőhelyes Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet megszüntették, sokkal nehezebb. Nem igazán van felkészülve a rendszer ennyi beteg befogadására. A családjába kevés beteget tudunk elhelyezni, a legtöbbjüket nem látják szívesen. Olyan eset is előfordult, aki elment, majd éjszaka taxival visszajött, mert nem érezte magát odakint biztonságban.”

Mostoha körülmények

Az IMEI két épületében 311 férőhely van, de mint az igazgató mondja, soha nem töltik fel teljesen, számítva az új érkezőkre. A kényszergyógykezeltek mellett itt őrzik és látják el az előzetesben lévő pszichés, alkohol-, drogbetegeket, azokat az elítélteket, akik a börtönben lesznek pszichés betegek, illetve ambuláns pszichiátriai és neurológiai rendelést is folytatnak a fogvatartottaknak. Az IMEI feladata tehát rendkívül összetett, helyzete mégis mostoha. A bűnöző elmebetegeket egyik kormány sem kezeli rózsásan, és nagy elhivatottság kell ahhoz, hogy egy orvos vagy ápoló ide jöjjön dolgozni. „A gyógyszerkeretünk ugyanannyi, mint 2002-ben, így a legmodernebb, legextrább gyógyszerekre nem futja. Most egy fiatal orvos kezd majd nálunk, ő 65 éves. Ez egy nagyon nehéz szakma, a pszichiátrián belül is komoly lelki tűrőképesség és jogi háttértudás szükséges hozzá. A legtehetségesebb főorvosunk 82 éves” – mondja dr. Antal.

2002-ben és 2006-ban is kormányhatározat és konkrét határidők, megoldási tervek is születtek az IMEI korszerűsítéséről, azonban ezek csak papíron valósultak meg.

Az igazgató szerint az IMEI komplex rendszerét meg kellene bontani. „Külön lehetne a börtönöknek egy neurológiai és pszichiátriai osztálya, és külön lehetne az IMEI az egészségügyi minisztérium alatt. Most az a helyzet,hogy a büntetésvégrehajtás alatt van az IMEI, de valójában nem teljesen tartozik oda, ugyanis a kényszergyógykezelés a büntetés helyett van” – mondta.

Egyébként az igazgató szobájában sajnos nincs melegvíz a mosdóban, és meg sem lehet javítani, mert az épület elektromos- és vízrendszerének térképe az évszázadok alatt elkallódott, így lehetetlenség felújítani.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!