Gettóba zárják az MSZP-t

A barátságos ellenzék

Az LMP-nek a legtöbb kérdésben határozott álláspontja van, mely gyakran egyezik a Fideszével. Az eddig sem volt titok, hogy zöldügyekben keményen fogják képviselni álláspontjukat, most azt is megmutatták, hogy az emberi jogok és a kisebbségek helyzetében is markáns véleményük van. Szabó Timea "fölösleges és populista hangulatkeltés[nek]" minősítette a kormányprogram az elkövetők túlzott jogaira vonatkozó kitételeit. Míg a program szerint a börtönökben túl jók a körülmények, azok valójában túlzsúfoltak. A Fidesz a jogrend és a normarendszer visszaállítását igéri, így Szabó kérése, hogy "a mindenkit megillető jogokat tartsák tiszteletben", nem tűnik teljesíthetetlennek.

Osztolykán Ágnes

A nap kiemelkedő teljesítménye Osztolykán Ágnesé. Az LMP-s roma politikus a Fidesz iskolai integrációval kapcsolatos álláspontjára kérdezett rá. "Teljességgel sikertelenek voltak - a szociális politikához hasonlóan kanyargós és zsákutcába vezető - iskolai integrációs kísérletek is, hiszen további leszakadást okoztak, s így növelték a társadalmi különbségeket" - áll a kormányprogramban. Osztolykán ugyan maga is bírálta azt, amit ő rideg integrációnak nevezett, de  kutatások szerint még ez is sikeres módszer. Így feladása helyett tökéletesítését javasolta. Pokorni Zoltán azonnal két perces választ kért és gyorsan tisztázta, hogy fontos szempont az integráció, nem akarják felszámolni. Az elmúlt nyolc év gyakorlatát azonban sikertelennek tartják, a kényszerintegráció szerintük további gettósodást eredményezett. A nem kisebbségi vagy hátrányos helyzetű szülők elviszik gyerekeiket az integrált iskolákból, így értelmét veszti az integráció. Más módszerekkel, de folytatni akarják, derült ki Pokorni válaszából. És mert abban is egyetértenek, hogy az integráció a legjobb megoldás a felzárkóztatásra, a két párt akár ebben a kérdésben is együttműködhet.

Pokorni és Kósa beszélgetnek

Erkölcs és hazafiság

Az egyébként, hogy Pokorni mit ért más módszerek alatt, végül nem derült ki. Rendes felszólalásában a vitára visszautalva már maga is a rideg integráció kifejezést használva bírálta az MSZP-t, de megoldásként csak a több pénzt mondta be. Emellett javasolta, hogy minden iskolást vigyenek osztálykirándulásra a határon túli magyarokhoz, a nagyobbak végezzenek ott társadalmi munkát is.

Hoffman Rózsa

Ennél többet árult el a területről Hoffmann Rózsa. A kereszténydemokraták szakpolitikusa a hírek szerint az oktatásügy várományosa a humán csúcsminisztériumban. Ha számok nem is, rendező elvek kiderültek felszólalásából. A jövő az erkölcsös nemzeti nevelésé. Hoffmann "morális tartalommal megtöltött tudás[ról]" beszélt, meg ezeréves iskolarendszeről és "szabályokon alapuló derüs rend[ről]". Szembesülve lesz a trianoni tragédiával, de a demokráciára is nevelni fognak. És Balczó Zoltán a Jobbik nevében még ezután is a keresztény nevelés említését hiányolta a konkrétumok mellett a kormányprogramból.

Bár Simicskó István a honvédelem témaköréhez szólt hozzá, az oktatás hazaszeretetre nevelő szerepét ő is említette. A nemzetbiztonságnak is "A haza minden előtt" gondolatisága a garanciája. Meg az önkéntes tartalékos haderő.

Sztárjelölt: Ertsey Katalin

Harrach szórakoztató vitába keveredett a nők szerepének kérdésében Ertsey Katalinnal. Az elempés politikus gyermeket nevelő, dolgozó nőként a családbarát munkahelyeket szeretne, erre válaszolta Harrach, hogy ők is. Viszontválaszában Ertsey a vasárnapi nyitvatartásra terelte a szót, és az éjszakába nyúló és a szombati ülésnapokra panaszkodott. Harrach köszönte, hogy képviselőtársa beavatta magánéleti gondjaiba, de közölte, hogy a vasárnapi szabadnap számára világnézeti kérdés, például nem szeretné, ha a dolgozó anyák lemaradnának a családi ebédről. Talán ő is félreértette Ertseyt, ahogy a tudósító is, aki azt hitte, a képviselő vasárnaponként vásárol. Pedig ő nem a vasárnapi szabadnapot kifogásolta, hanem Fidesz és a KDNP által diktált, családbarátnak nem nevezhető parlamenti munkarendből levezetetten "hitetlen, ájtatos családozást".

A kereszténydemokraták többi felszólalója is hasonlóan konzervatív világképet vázolt. Soltész Miklós - aki a szociális ügyek felelőseként lehet Hoffman államtitkártársa - felszólalásában a népszaporulat és a házasságok miatt aggódott. A probléma megoldását a családi adózás bevezetésében és a nők anyaszerepének hangsúlyozásában láttatta. A nők szerepe Harrach Péternek is kitüntetett témája volt, arról beszélt, hogy véleményük szerint a nők most valójában kényszerítve vannak a munkára, és ők csak a lehetőségét akarják megteremteni a főállású anyaságnak, de jobb feltételeket akarnak biztosítani ahhoz is, ha a nők a gyermeknevelés mellett akarnak munkát vállalni.

Szászfalvi László az egyházak szerepének növeléséről beszélt, a mentős Puskás Tivadar arról, hogy lesz új mentőautó. Próbáltunk különbséget felfedezni a KDNP és a Fidesz mentalitása között. A vége felé az a benyomásunk alakult ki, hogy inkább a kereszténydemokratáktól érkeztek a szélsőjobbnak is tetsző kijelentések. De ezt nagyban befolyásolta, hogy a vita végén már csak a kereszténydemokratáknak és a jobbikosoknak maradt idejük, így retorikában a szélsőjobbal kellett felvenniük a versenyt. Búcsúzóul Soltész és Nagy Kálmán is nagyokat rúgott a szocialistákba.

Úgy lesz, ahogy akarják

Persze keménységben a Fidesz sem maradt alul, a rendelkezésre álló idő nagy részében a szocialisták nyolcéves kormányzását bírálták, előkerült az elszámoltatás igérete is. A fennmaradó időben a kétharmad tényét sulykolták, de sokat beszéltek a nemzeti együttműködésről is - mintha azt üzenték volna, hogy az ellenzék nyugodtan mondja el a véleményét, de mert a koprmánypártszövetség bármit megszavazhat, jobban járnak, ha csatlakoznak.

Konkrét mondandójukkal több csoportot is megpróbáltak megszólítani. Csampa Zsolt a honvédelem kapcsán katonai hagyományőrzésről és hazafias nevelésről beszélt, Balla Mihály inkább az euroatlanti szerepvállalásról. Piacvédelemről és szabad piacról egyaránt szó esett, a gazdaságban a kis- és középvállalkozók támogatásán volt a hangsúly, azt is elsősorban a bürokratikus terhek megsegítésével érnék el. Másodsorban EU-s támogatásokkal. Az agrárkérdésben megintcsak a nemzeti vonal dominált, zöldügyekben az LMP-nél és a Jobbiknál is mérsékeltebb álláspontot képviseltek.

Orbán Viktor állva pihentette a hátát

A Fidesz értékelésénél emlékeznénk meg Orbán Viktor teljesítményéről is. A miniszterelnök-jelölt lankadatlan figyelemmel kísérte végig a vitát, jegyzetelt, folyamatosan reagált a történtekre. Több ellenzéki felszólalást is bólogatva hallgatott. A fáradtság jelei először délután háromkor ütköztek ki rajta, de akkor is csak a fizikai jelek - nem bírta már tovább az ücsörgést, derekát megtámasztva állva hallgatta tovább a vitát. Tekintélyére jellemző, hogy amikor frakciója lelkesen pfujjolta a szocialisták elnökét, egy szemvillantással rendre utasította képviselőtársait.

Akik még jobban akarják

A Jobbik a vártnál sokszínűbben szerepelt a vitában. Környezetvédelmi kérdésekben az LMP-éhez hasonló radikális álláspontot képviseltek, izgalmas lesz végignézni, hogy vajon egymásra találnak-e ebben a kérdésben. Szokatlan volt, hogy a párt egyik gazdaságpolitikusa, Hegedűs Tamás - aki, mint megemlítettük, a Népszabadságban is publikált, de fontosnak tartotta megemlíteni nekünk, hogy csak Bauer Tamásnak válaszolva és Bokrost bírálva - a voluntarista pótcselekvés veszélyeiről beszélt. A világ rendjét Pősze Lajos állította vissza, beszédében az export-import árakat meghatározó árhivatalra tett javaslatot.

Pősze Lajos visszaállította a világ rendjét

Gyöngyösi Márton Magyarország gyarmati sorsáról beszélt, és sajnálkozott, hogy a világot irányító pénzügyi háttérhatalmat szolgáló Martonyi János lett a külügyminiszter, aki már részt vett a nevét egy arnhemi hotelről kapó Bilderberg-csoport - tudják, a titkos világkormány - találkozóján is. A turánista elkötelezettségű Jobbik a keleti kapcsolatok nagy híve, Oroszországot tekinti stratégiai partnernek a gyarmatosító Washingtonnal és Brüsszellel szemben. Beleillett a turánista világképbe Gaudi-Nagy Tamás is, aki szerdán ugyan már nem hivatkozott a szentkoronatanra, de ismét kétségbe vonta, hogy a magyar országgyűlés új alkotmányt alkothatna, emellett szabadságot követelt Budaházynak. Azt, hogy Magyarország a magyaroké, a hangoskodó Morvai Krisztina mondta ki. Nem lepődtünk meg, hogy Sneider "Roy" Tamást irritálják a cigányok, azon sem, hogy Volner János cigánybűnözésről beszélt. Egyértelműen jelezték a jövendő kormánynak, hogy bár sok mindenben egyetértenek, rendpártiságban és protekcionizmusban ők a nyerők. Különös színfolt volt Mirkóczki Ádám, aki a romák felzárkóztatásának fontosságáról beszélt, elismerve, hogy a cigányság a leghátrányosabb helyzetű réteg.

Akik semmi jóra nem számíthatnak

A nap csalódása az MSZP szereplése volt. Tény, hogy a szocialisták nincsenek könnyű helyzetben, a programvita nagy részében védekezésre szorultak, a Fidesz és a KDNP mellett a Jobbik is intenzíven bírálta, és az LMP sem kímélte őket. Vezető politikusaik közül Gyurcsány és Mesterházy hallgatott - a frakcióvezető tán ott se volt, vagy ha igen, nem vettük észre. Lendvai Ildikó és Kovács László pedig csak a legvégén szólaltak fel, pedig amit mondtak, annak inkább a vita elején lett volna helye. A végén már unalmasnak hatott, hogy csak a konkrétumok hiányát olvasták a Fidesz fejére. Főleg, hogy több képviselőtársuk ezek hiányában is jelezte, hogy a megfogalmazott célokkal egyetért, vagy legalábbis együtt tud élni, és akár támogatni is hajlnadó, ha végre látja a megvalósítási terveket is. Két felszólalót emelnénk ki. Harangozó Tamást, aki újonc létére az egyik legaktívabb szocialista képviselő az új parlamentben, és Nyakó Istvánt, aki romaügyben próbálta határozott állásfoglalásra bírni a Fideszt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!