Félszívvel, ha védték Kósát

Kósa Lajos és Szijjártó Péter nemcsak a nemzetközi pénzpiacokat, hanem a magyar parlamentet is felkavarták múlt heti, a forintot és a tőzsdét azonnal mélyrepülésbe taszító nyilatkozataikkal. A Fidesz ügyvezető alelnöke és a miniszterelnök személyi szóvivője előzékenyen remek lehetőséget adott az ellenzéknek az ellenzékiségre. A három ellenzéki párt, bármennyire is eltérően gondolkozik szinte mindenről, abban egyetértett, hogy legalábbis felelőtlenség volt a jelenlegi gazdasági helyzetben fenyegető államcsődről beszélni, főleg úgy, hogy aztán a kormány saját tényfeltáró bizottsága cáfol rá a rémisztgetőkre.

A sort az LMP, konkrétan Scheiring Gábor nyitotta, aki szimplán böszmeséggel vádolta a Fideszt, hiszen vezető politikusaik konkrét, forintosítható károkat okoztak a hiteleseknek, a vállalkozóknak, a befektetőknek és az állampapírok kockázati besorolása miatt az egész országnak. Másodikként a szocialista Mesterházy Attila az országot az elmúlt héten sújtó három csapás közé sorolta Kósát és Szijjártót - a harmadik az árvíz volt. A jobbikos Hegedűs Tamás sem volt kíméletesebb, ő már a szombat óta kiszivárgott terveket is bírálta, a pletykált áfacsökkentés hatásait pedig katasztrofálisnak minősítette.

Hegedűs felszólalásában már a szocialistákat is bírálta, megemlítve, hogy a felelősség az ország gazdasági helyzetéért elsősorban ők a felelősek. Ez szépen rímelt arra, amivel Cséfalvay Zoltán nemzetgazdasági államtitkár próbált védekezni, miszerint mindenről a szocialisták tehetnek. Megjegyeznénk, hogy konkrétan nem vette védelmébe sem Kósa Lajost, sem Szijjártó Pétert.

Az előbbi Mesterházy Attila felszólalása után maga próbált védekezni. Nem mutatott megbánást, szerinte ő csak az igazat mondta. Később, az Indexneknyilatkozva már elismerte, hogy ma már másképpen fogalmazva, és az államcsődöt metaforikusan értette.

Az, hogy a felszólaló fideszesek nem védték meg nyilatkozóikat, csak terelni próbálták a felelősséget, arra utal, hogy a kormány valóban nem értékelte túl nagyra nyilatkozataikat. Az Origo értesülései szerint maga Orbán Viktor is neheztel Kósára. Erről mi magunk saját forrásból nem hallottunk, arról viszont igen, hogy az operatív miniszterelnök-helyettes Navracsics Tibor környezete sem volt elragadtatva a nyilatkozatoktól - ugyanakkor Kósa pártemberként, Szijjártó a miniszterelnök személyi szóvivőjeként nem tartozik felügyeletük alá.

Nehéz eldönteni, hogy mi is volt Kósa és Szijjártó valódi célja, forrásaink szerint a választási igéreteket kellett a valósághoz igazítani, csak egy kicsit rémisztőbbre sikerült festeni a képet a kelleténél.

Hogy megszorítások jöhetnek, arra több jel is utal. Egyrészt Orbán Viktor miniszterelnök kedden, délután egykor napirend előtt szólal fel a parlamentben, nyilván bejelenteni valója akad. Cséfalvay Zoltán is azt állította, hogy a kormányzat kedden tájékoztatná a közvéleményt tervezett intézkedéseiről, amelyekről csak annyit árult el, hogy csakazértis lesz adócsökkentés.

Napirend előtt még váratlanul aktív vita bontakozott ki az árvízi védekezésről, ahol egyrészt a kormány a szocialistákra mutogatott, az ellenzék pedig a szervezetlenség problémáját vetette fel. Bár a kormány ezt kötelességszerűen elutasította, mégis egyetértés körvonalazódott abban, hogy túlzottan is széttagolt a vészhelyzeti irányítási rendszer. Abban is egyetértettek, hogy a jövőben fel kell készülni a hasonló áradásokra. Az LMP azt is felvetette, hogy talán nem a gátak folyamatos emelése az egyetlen megoldás, újra kéne gondolni a teljes vízgazdálkodási koncepciót.Olvassanak önök is érdekes cikket a fokgazdálkodásról.

Mivel az interpellációkról részletesen beszámoltunk közvetítésünkben, most csak tömören összefoglaljuk és értékeljük a kérdezők és a válaszolók teljesítményét.

Az első interpelláló Káli Sándor árvízkárosult, Miskolc szocialista polgármestere volt, aki segítséget kért a rászorulóknak. Kontrát Károly belügyi államtitkár válaszában segítséget ígért, Káli pedig az összefogás szimbólumaként elfogadta válaszát.

A szocialisták két további interpellálója, Kiss Péter exminiszter és Gúr Nándor azt a sajátos stratégiát követte, amely szerint szocialista képviselők a szocialista kormány programjának folytatását, a szocialista párt választási ígéreteinek teljesítését kérik számon a kormányon.

Elsőként Kiss Péter beszélt, az érdekelte, hogy nem akarna-e a kormány több pénzt adni a nyugdíjasoknak a nyugdíjkorrekciós programot folytatva. Soltész Miklós, a nemzetierőforrás-minisztérium kereszténydemokrata államtitkára köszönte a magas labdát. A nyugdíjkorrekció nem program, hanem törvény, amit amúgy a szocialisták sértettek meg. Kiss Péter szerint ez nem így van, de ez tulajdonképpen mindegy is.

Gúr Nándor még ennél is nagyobb keresztet vett a válára, amikor a vitatott eredményességű Út a munkába program folytatását kérte számon. Az Út a munkába program lényege, hogy az állam néhány hónapra közmunkákra felvesz embereket. Gúr a program eredményeként azt tudta felhozni, hogy sok munkanélküli akár fél évig is munkát kapott az államtól.

Most Cséfalvay Zoltán köszönte a lehetőséget, ki is fejtette, hogy munkahelyet alapvetően a piacnak kéne teremteni, és ha már valamit, akkor ezt kéne segíteni. Például adócsökkentéssel és a bürokratikus terhek enyhítésével. Példaként felhozta, hogy a program keretében a magáncégek csak 28500 forintos támogatást kaptak, szemben az önkormányzatok 85000 forintjával. Az Út a munkához program szerinte legfeljebb a statisztikák kozmetikázására való. Gúr szerint még mindig jobb dolgoztatni az embereket, mint segélyeket adni nekik.

Kocsis Máté, a honvédelmi bizottság fideszes elnöke megfelelő átéléssel adta elő alékérdezős interpellációját, hogy ugye a kormány végre rendet vág a korrupt honvédelmi minisztériumban. Rendet, válaszolta Simicskó István, a honvédelmi tárca parlamenti államtitkára. Itt térnénk ki a másik kormánypárti felszólalóra, a kereszténydemokrata Básthy Tamásra, aki, ha kicsit átszövegezve is, de ugyanerről beszélt.

Az LMP nem interpellált, így már csak két jobbikos interpelláció maradt a napra. A Jobbik már a múlt héten is két arcát mutatta, most is. Akkor baráti-ellenséges volt a felosztás, most szakmai-szórakoztató.

A szakmaiságot Varga Géza képviselte, aki az iránt érdeklődött, hogy moratórium ide-vagy oda, nem kéne kezdeni valamit a földtörvénnyel, ha már a magyar földbirtokosok megvédése a cél? Kérdésére a földművelésügyi államtitkár, Ángyán József válaszolt, aki tudtunkkal amúgy jóban van Vargával. Ángyán maga is elismerte, hogy a moratórium meghosszabbítása csak első lépés lehet. Rendezni kell az osztatlan közös tulajdonban levő földek helyzetét, változtatni kell a széttagolt birtokszerkezeten, legfeljebb ezután jöhet szóba a piacnyitás. Varga hiányolta az intézkedési tervet.

A szórakoztatást Gaudi-Nagy Tamás vállalta magára, és bele is adott mindent. Világrekord hosszúságú címet adott interpellációjának, amelyet olyan bírósági és nyomozati ügyekben intézett a legfőbb ügyészhez, amelyben maga védőként érintett. A hatást fokozandó még terrorizmussal megalapozottan gyanúsított személyek társait és szimpatizánsait is magával hozta, és elsőre még egy árpádsávos, budaházysta pólóban jelent meg - igaz, ezt felszólalása idejére már öltönyre cserélte.

A legfőbb ügyész válaszában ki is tért rá, hogy javarészt nem válaszolhat, mert nem tárhat fel nyomozati adatokat az ügyben érintett védő előtt. Ezen túl sem mondott semmit. A parlament ugyan elfogadta a legfőbb ügyész válaszát, de rengeteg képviselő nem szavazott.

Az MSZP és a két kormánypárt képviselőinek 40 százaléka maradt távol, a fideszes Koszorús László, illetve a szocialista Juhász Ferenc és Sós Tamás a Jobbikkal szavazott, az LMP jelenlévő 11 képviselője pedig egyhangúlag tartózkodott.