Az ügynökmúltat végképp eltörölni

Az utóbbi hetekben újra középpontba került az ügynöklisták ügye, az LMP kezdeményezésére két hét múlva a parlamentben vitatkoznak a képviselők a kérdésről, és nyárra alakulhat meg a Nemzeti Emlékezet Bizottsága nevű intézmény, amelynek a kommunista múlt feltárása lesz a feladata. Schiffer András február 20-án benyújtott, tárgysorozatba nem vett törvényjavaslata már a sokadik eredménytelen próbálkozás volt az ügynökügy érdemi kezelésében. A korábbi vizsgálóbizottságokban az akkori kormányok és ellenzéki pártok összejátszva hárították el az ügynökkérdés rendezésének felelősségét.

Demszky Gábor és Hack Péter, 1990

"1990 nyarán a most nyilvánosságra került Németh Miklós-féle lista indított el egy folyamatot, amely nyilvánvalóvá tette, hogy törvényben kell rendezni az állampárt állambiztonsági szervei után ránk maradt örökséget" – mondta 2005-ben a Magyar Narancsnak Hack Péter SZDSZ-es képviselő. Úgy vélte, hogy a rendszerváltáskor a jogállam megörökölt egy információtömeget, megörökölt egy személyi kört is, és felvetõdött a gyanú, hogy ezeket az új kormány fel akarja használni a saját céljaira, esetleg az akkori ellenzék zsarolására, így Demszky Gáborral benyújtott egy törvényjavaslatot, amely a III/III-as alosztály aktáiról szólt.

Hack szerint "a Fidesz szándékosan viszi vakvágányra a vitát, amikor 2002 óta azt hangoztatja, hogy az ügynökmúltnak legyen jogkövetkezménye is. Az elsõ ciklusban, amikor mi benyújtottuk a törvényjavaslatot, aztán 1994-ben, amikor az elsõ törvény elkészült, majd a következõ négy év módosításai idején, nem beszélve arról a négy évrõl, amíg kormányon voltak, soha, egyetlenegyszer sem vetették fel, hogy ennek a nyilvánosságon kívül bármilyen más jogkövetkezménye legyen".

Kuncze Gábor, 1995

1995-ben Kuncze Gábor belügyminisztersége alatt létrejött az első Iratfeltáró Bizottság, amelynek munkája kudarccal végződött. Ugyan a bizottság tevékenységének köszönhetően szerzett tudomást a közvélemény a Nemzetbiztonsági Hivatalban tárolt tizennyolc és az Információs Hivatalban lévő további egy mágnesszalag létezéséről, de a Horn-kormány nem tette lehetővé számukra, hogy hozzáférhessenek az anyagokhoz (előfordult, hogy nem válaszoltak a kérdéseikre, máshol pedig be sem engedték őket), és nem járult hozzá a további működésükhöz sem.

Medgyessy Péter, 2002

Miután 2002. június 18-án fény derült Medgyessy Péter miniszterelnök titkosszolgálati múltjára, másnap a kormányfő – beismerve, hogy szt-tiszt volt – a parlamentben a következőket mondta: "Törvénymódosítást kezdeményezek, és kérem sürgős, rendkívüli eljárás alkalmazását, ami arról szól, hogy a III/III-as belügyminisztériumi ügyosztály teljes névsorát hozzuk nyilvánosságra, függetlenül attól, hogy a politika részesei-e az illetők ma vagy sem. Javasolom továbbá, ez a törvénymódosítás tartalmazza azt is, hogy a hírszerzés, kémelhárítás, katonai elhárítás terén azokat az anyagokat, amelyek a személyekkel foglalkoznak, tegyük kutathatóvá, a Történeti Hivatal szaklevéltárként működjön a jövőben. Javasolom, hogy ezt a teljes névsort a közéleti szereplők esetében legyen kötelező nyilvánosságra hozni."

A javaslatok részleges eredményt értek el a 2003. évi III. törvénnyel. A közszereplők névsorának kötelező nyilvánosságra hozatala azért nem valósult meg, mert a képviselők végül leszavazták.

Mécs Imre, 2002

A D-209-ügy kirobbanása után két SZDSZ-es politikus kezdeményezésére jött létre a Mécs-bizottság a rendszerváltás utáni kormánytagok állambiztonsági múltjának vizsgálatára. A négypárti konszenzus (349 képviselő szavazott igennel és csak 3 nemmel) nem volt hosszú életű.

A bizottság csak az ügyrendjét tudta megállapítani, később már nem tudott határozatokat hozni, mert azokhoz a bizottsági tagok többségének a szavazatára lett volna szükség, ám a bizottságban fele-fele arányban voltak kormánypárti és ellenzéki képviselők. A nyilvánosságra hozott dokumentum szerint a bizottság számára tíz esetben tűnt úgy: bizonyítható, hogy a rendszerváltás utáni kormányok tagjai együttműködtek 1990 előtt az állambiztonsági szervekkel. Mécs Imre a bizottság szocialista tagjával, Tóth Károllyal együtt az ellenzékre hárította a felelősséget azért, hogy nem készülhetett el a munkát lezáró, az eredményeket összegző jelentés.

Gyurcsány Ferenc, 2005

Az SZDSZ 2004-ben vetette fel újra az ügynöktörvény újratárgyalását, Mécs Imre továbbá az átvilágítás kiszélesítését szerette volna. Az MSZP-nek ekkor nem volt egységes álláspontja, de egy nap alatt az élére állt az ügynökkérdés rendezésének, viszont néhány nap múlva kicsit visszakozott – ebből is látszott, hogy milyen kényes ügyről van szó.

2005-ben az összes párt heves vitába szállt az ügynökkérdést illetően. Látszólag mindannyian a múlt átláthatóvá tételét sürgették, azonban a benyújtott javaslatok végül vagy alkotmányba ütköztek, vagy leszavazták őket. Gyurcsány Ferenc kormányfő pártja fősodránál karakteresebb ügynöktörvényt szorgalmazott, míg a Fidesz saját alkotmánymódosító javaslatot terjesztett be, melynek értelmében egykori ügynök nem tölthetett volna be közhivatali tisztséget.

2005 februárjában közzétettek egy ügynöklistát, amit Horn Gyula elítélt, de Gyurcsány sem fogadott örömmel. Demszky Gábor viszont arról beszélt, hogy létezhet egy olyan lista is, ami zsarolási adatbankként működik, és bizonyos érdekcsoportok a rendszerváltás óta használhatják a politikusok megfélemlítésére.

Áprilisban az MSZP alkotmánymódosító javaslata a Fidesz miatt nem kapta meg a kétharmados támogatást. Az alkotmánymódosításhoz nem a jelenlévő, hanem az összes képviselő kétharmadának, vagyis 256 képviselőnek az igen szavazatára lett volna szükség, a szavazáson viszont csak 260 képviselő vett részt. Az ellenzékiek többsége távol maradt, így a kétharmados többséghez 23 szavazat hiányzott. Egy héttel később pedig már az MSZP szavazta le a Fidesz javaslatát.

Az MSZP végül alkotmányellenesen fogadta el az ügynöktörvényt, ezért – dacára az SZDSZ ellenkezésének – alkotmánymódosítással akarták elérni, hogy az ügynöktörvény nyilvánossága felülírja a személyes adatok védelmét. A tét az volt, hogy azoknak a besúgóknak az esetében is derüljön fény az igazságra, akik nem közszereplők, és az aktáik legyenek megismerhetők a levéltárban.

Az első Gyurcsány-kormány parlamenti ciklusának végén, 2006 februárján nyújtotta be az országgyűlésnek Fodor Gábor SZDSZ-es képviselő az ügynökügyben az alkotmánybíróság által egyszer már elvetett, és ennek fényében azóta átdolgozott módosító javaslatát, ami szerint csak a közszereplők adatai lennének nyilvánosak. Ezt sem az MSZP, sem a Fidesz nem támogatta. Gyurcsány Ferenc ezután arról beszélt, hogy a következő ciklusban újra elő kell venni az ügynökkérdést.

Kenedi János, 2007

A második Gyurcsány-kormány 2007-ben egy olyan független szakértői bizottságot állított fel Kenedi János vezetésével, amelynek az volt a feladata, hogy vizsgálja meg: törvényesen zajlott-e az egykori állambiztonsági szervek iratainak átadása, azok egyesítése a Történeti Levéltárban, és ennek alapján tegyen javaslatot a jelenlegi szabályozás módosítására.

A héttagú Kenedi-bizottság egy év vizsgálódás után, 2008 októberében 438 oldalas jelentésében 18 pontos javaslatot tett a kormánynak azzal az ajánlással, hogy a jelenlegi 2003. évi III. törvényt módosítsák. Egyik legfontosabb javaslatuk az volt, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalban és az Információs Hivatalban őrzött, az állambiztonsági szolgálatok nyilvántartásainak máig legteljesebb adatait tartalmazó mágnesszalagokat ki kell nyomtatni, és a rajtuk lévő adatokat felül kell vizsgálni, mert megengedhetetlen, hogy a teljes adatállomány elzárva maradjon a történettudomány és a nyilvánosság elől, és kinyomtatás hiányában az adathordozó elhasználódása miatt megsemmisüljön.

2009-ben Szilvásy György titokminiszter megbízásából Kenedi vezetésével a 18 legfontosabb mágnesszalagot meg is vizsgálták. Az ügy sokáig elhúzódott, több helyen nem akarták kiadni nekik a szükséges iratokat. Végül az NBH-nak adták át a szalagokat, ami korábbi ígéretével ellentétben kizárta a civileket.

2010 áprilisában Bajnai Gordon kormányfő végül egy háromtagú bizottságot állított fel Kenedi János vezetésével, hogy felügyelje a szalagok adatainak feldolgozását, minősítésük felülvizsgálatát, majd a minősítés alól feloldott anyagok levéltárba adását. Kenedi szerint az NBH nem hagyta őket dolgozni, így végül logikus lépésnek nevezte, hogy a kormányváltás után fél évvel rendelettel oszlatták fel a bizottságot.

Schiffer András, 2012

A kormány az ügynökkérdéssel idén februárban szembesült újra, amikor Schiffer András törvényjavaslatot nyújtott be arról, hogy az országgyűlés tárgysorozatba vegye az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételének ügyét. Ezt csak a kormánypártok szavazták le. (A Fideszben egyébként három álláspont alakult ki az ügynökügyben: a főként vidéki fideszesekből álló radikálisok a teljes feltárást támogatják, Lázár János frakcióvezető és Kövér László házelnök szigorúan szabályozná a nyilvánosságra hozatalt, mások szerint pedig már késő rendezni a kérdést.)

Egy héttel később Lázár János közölte, hogy nyilvánosságra hozná az aktákat, bár ezzel az álláspontjával a frakcióban kisebbségben van. Erre Schiffer nyilvános vitára hívta ki a képviselőt. Lázár pedig nem írta alá az LMP kezdeményezését, hogy rendezzenek az ügyben parlamenti vitanapot, sőt, később megjegyezte, hogy szerinte pofátlanság, hogy a Kádár-rendszer egyik vezető diplomatájának a leszármazottja terjeszti be az LMP javaslatát.

A Fidesz végül úgy döntött, hogy nyárra alakulhat meg a Nemzeti Emlékezet Bizottsága nevű intézmény, amelynek feladata az állampárti múlt feltárása lesz. Ungváry Krisztián történész szerint azonban nem bizottságra van szükség, hanem továbbra is törvényt kellene módosítani.

Látható, hogy az ügyben eddig felállított bizottságok egyike sem hozott különösebb eredményt, és a rendszerváltás óta a témát lezáró törvényeket sem volt képes az országgyűlés megszavazni.