Egy óra alatt megoldható az ügynökkérdés

Az első körben valamennyi résztvevő egyetértett, hogy az ügynökkérdés rendezése Magyarország egyik legfontosabb politikai adóssága.

Büntetni vagy felejteni?

Hack Péter büntetőjogász idézte Samuel Huntington amerikai politikatudóst, aki szerint a nagy morális dilemma az, hogy a diktatúrából a demokráciába történő átalakulás után üldözni és büntetni kell-e a diktatúra kiszolgálóit, vagy megbocsátani nekik és elfelejteni a bűnöket. Hack szerint az igazi gondot az jelenti, ha az történik, ami Magyarországon: nem döntjük el a kérdést, így nem is büntetünk, de a bűnöket sem felejtjük el.

Lánczi András politológus egyebek mellett arról beszélt, hogy az ügynökkérdés a szuverenitást is érinti. Az ugyanis szerinte kívül van a népakarat ellenőrzésén, az állampolgárnak nincs rá befolyása, így a 22 éve tartó rendezetlensége sérti a népszuverenitás elvét. A történész Ungváry Krisztián hazugnak és aljasnak nevezte az ügynökügy jelenlegi szabályozását, amit a múlt feltárására alkalmatlannak, és az igazságérzetet sértőnek nevezett. A helyzet tarthatatlanságára utalva emlékeztetett rá, hogy ügynökkel szemben Magyarországon még soha senki nem nyert pert.

Családi elfojtások

Kutrucz Katalin, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató-helyettese arra hívta fel a figyelmet, hogy nem lehet jövőt építeni, amíg egy nép nincs tisztában a múltjával, és hogy a megismerést a jogi rendezetlenség mellett az érdeklődés hiánya, a múltat elhallgató családok elfojtása is akadályozza. Kutrucz szerint jellemző, hogy minden száz 1956 után leültetett ember közül saját felmérése szerint csak 9 kérte ki az aktáját a hivataltól.

A hatályos 2003-as törvény ügynökdefiníciója kapcsán Rétvári Bence államtitkár arról beszélt, hogy szerinte a rendszert a feje tetejéről a talpára kéne állítani: szerinte az a fontos, hogy kiderüljön, kik voltak a fő haszonélvezők, az ágazati kiskirályok, a kommunista államhatalom valódi birtokosai, és csak ha mindez már kellően fel van tárva, akkor következhetnek a "kommunista tápláléklánc" legalján álló ügynökök.

A diktatúra titkainak megőrzése

Erre mondta azt Hack Péter, hogy úgy tűnik, a kérdés megint az, hogy a politika milyen érvekkel tudja elhalasztani a szembenézést. A jogállam szerinte a diktatúra bukása után 22 évvel még mindig óriási erőfeszítéseket tesz a diktatúra titkainak megőrzésére.

Hack úgy látja, hogy az ügynökkérdés rendezésével vagy rendezetlenségével az állam a polgárainak valójában nem a múltról, hanem a jövőről üzen.  Vagy azt, hogy a diktatúrákkal való együttműködésért egyszer fizetni kell, ezért jól gondolják meg, mit tesznek, vagy azt – és ez Magyarországon a jellemző tapasztalat – hogy nem biztos hogy rossz üzlet egy diktatórikus rezsimmel bizniszelni, mert elkerülhető a felelősségre vonás.

Demokrácia vagy igazság?

Ungváry arra emlékeztetett, hogy a történészek már feltárták, hogyan működött és miket követett el az állampárt. Szerinte a magyarországi politikai közszereplők visszaélnek az ügynöküggyel, ami rombolja a demokráciába vetet hitet és azokat a politikai eszméket, amiket a pártok a zászlajaikra tűznek. Meddig tartható fenn, hogy az igazság és a demokrácia szemben áll? – tette fel a kérdést, mert mint mondta, szerinte örökké nem.

Kutrucz Katalin a jelenlegi szabályozás közismert anomáliáját, az ügynökök neve és tevékenysége nyilvánosságra hozatalának korlátait kifogásolta, ugyanis az csak akkor megengedett, ha közszereplőről van szó, és ez a korlát valójában kiskapuként funkcionál. Ungváry az iratnyilvánosság mellett a történeti levéltárban őrzött iratok hiányosságait is problémának nevezte, ugyanis az átadás és a titkosítás fölötti valódi civil kontroll az ilyen-olyan bizottságok felállítása ellenére sohasem valósult meg teljesen.

Rétvári Bence arra a kérdésre, hogy lesz-e valódi változás, az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseit idézte, ami a volt állampárti vezetőket közszereplőnek nevezi. Rétvári szerint a májusban benyújtandó törvény alapján felálló Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) és a mögötte lévő hivatali apparátus megnyugtatóan rendezi majd a kérdést. Az áldozatok információs kárpótlásával kapcsolatos politikai felelősséget az első demokratikusan választott miniszterelnök, Antall József híres idézetével ütötte el: "tetszettek volna forradalmat csinálni".

Elég lenne egy óra

Ungvári Krisztián ekkor nekiszegezte a kérdést, hogy Rétvári megfelelőnek tartja-e a jelenlegi szabályozást, változtat-e majd az ügy kezelésén a NEB. Az államtitkár erre közölte, hogy van amit nem, és van amit meg kell változtatni, de konkrétumokba nem bocsátkozott.

Erre reagálta azt Hack, hogy a politika 22 éve arra tesz erőfeszítést, hogy elmondhassa, tett valamit, ám valójában csak halogatja a megoldást, és most is pontosan ez történik. Érthetetlennek nevezte, hogy a Rétvári által elmondottak miért előfeltételei az ügynökügy megoldásának, azaz hogy az ügynökök névsora éppúgy megismerhető legyen, mint a munkásőröké vagy a párttagoké. Emlékeztetett rá, hogy a régióban már mindenhol nagyobb e területen a nyilvánosság, mint nálunk.

Szerinte egy óra alatt írni lehetne olyan jogszabályt, ami megnyugtatóan rendezi a kérdést. "Sokkal jelentősebb dolgokat oldott meg ez a kormány sokkal rövidebb idő alatt", mondta Hack, mert a kérdés nem az, hogy lehet-e, hanem hogy akarja-e a politika törleszteni ezt az adósságot.