Jobboldali All-star gála Orbánnal és Lázárral

Az angol követ kezdi a hozzászólást, méghozzá néhány magyar üdvözlő szóval. Ez annak ellenére mindig nagyon kedves gesztus, hogy biztos alapkövetelménynek számít a diplomaták között. Jonathan Knott 2012 februárjó óta brit nagykövet, és blogja szerint gőzerővel készül a Balaton-átúszásra. De most azt hangsúlyozza, hogy az uniós gondolat nem vezet szükségszerűen föderalizmushoz, az intergráció "nem egyirányú utca", mindig van lehetőség arra, hogy csökkentsük az európai befolyást. Feltűnő, hogy a konferenciára az uniós nagyhatalmak közül a legkevésbé unió-barát Nagy-Britannia képviselőjét hívták meg, a britek ugyanis - egy csomó jogos kifogásuk mellett - ott gáncsolják a közös megoldásokat, ahol csak tudják.

Fotó: Huszti István

A konferencia fő eszmei irányvonala az, hogy nincs egységes európai nép, csak különböző európai népek vannak. Az eddigi hozzászólók ebből vezetik le azt, hogy megálljt kell parancsolni a "túl szoros" egységnek. Győri Enikő kissé árnyaltabban fogalmaz, szerinte hagyni kell azt, hogy a finn favágó finn favágó, a portugál halász portugál halász maradjon, és így azután lehetséges lesz az egységes európai identitás kialakítása.

Győri Enikő, a Külügyminisztérium EU-ügyekért felelős államtitkára

Fotó: Huszti István

Most Igor Janke, "A Csatár" című lengyel Orbán-könyv szerzője beszél, aki nem érti, hogy miért tesz Európa ilyen óriási erőfeszítéseket egy demokratikusan megválasztott kormány legitim döntéseinek megtorpedózására.

Janke könyve szerint Orbán kedvenc filmje a Volt egyszer egy Vadnyugat, amit legalább 15-ször látott. Nézzük meg mi is, ahogy a főhős a rendszerváltás utolsó posztkommunista banditáját is lerendezve, iszákjában az Alaptörvénnyel ellovagol a lenyugvó nap felé, miközben körülötte csak úgy zubog a kínai és orosz működőtőke!

A moderátor Stumpf András azzal vezeti be az osztrák Werner Amon néppárti politikus előadását, hogy Ausztria volt az első, mely megtapasztalhatta, milyen is az, amikor egész Európa nyomást gyakorol egy országra. Mint arról Magyarország kapcsán mi is írtunk, 2000-ben Ausztriára elképesztő nyomás nehezedett az uniós tagállamok részéről, amikor Wolfgang Schüssel úgy döntött, hogy Jörg Haider szélsőjobboldali Szabadságpártjával köt koalíciót.

A beharangozó alapján vártakhoz képest kellemes csalódás Werner Amon előadása. Az osztrák képviselő nem sokat panaszkodik a brüsszeli elnyomás miatt, inkább az EU közös feladatairól beszél, sőt – ami igen ritka uniós témákban – a bölcselkedésen túl konkrétabb felvetései is vannak. Ilyen például a kétkamarás parlament ötlete, ami szerinte hatékonyabbá tehetné az európai cselekvést, például az olyan bonyolult ügyekben, mint a szíriai konfliktus.

Fotó: Huszti István

Gál Kinga szerint Eurpában sok a perc-politikus és kevés az államférfi – ami egy EP-képviselő szájából különösen hangzik. Gál sajnálkozik az Alaptörvényt ért – persze – politikai jellegű támadások miatt, pedig az a "legutolsó pillanatban" rögzítette az egyén és közösség viszonyát. Ez a fejtegetés különösen értelmelennek tűnik, hiszen az alkotmányozás során lefolytatott vitákban a mellette ülő Lánczi András is arra figyelmeztetett, ne az Alaptörvénytől várjunk megváltást bajainkra.

G. Fodor Gábor a büfébe áramló tömeg morajától kísérve a "szellemi terrorelhárításról" kezd el beszélni. A Századvég stratégiai igazgatójától már megszoktuk a sokkprodukciókat, tőle láthattuk például az ötvenes évek óta az első kísérletet arra, hogy létrehozzon egy kormányzati filozófiát. Az adófizetőknek jópár millió forintjába kerülő kísérletetet olyan príma írások fémjelzik, mint például a "Magyarország jobban teljesít".

G. Fodor-idézetekkel. Pedig lenne mivel!

A válságkezelés gazdasági vonatkozásairól is indul egy kerekasztal-beszélgetés Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke, Heim Péter, a Századvég gazdaságkutató részlegének vezetője, Kurali Zoltán, a Deutsche Bank Magyarország elnök-vezérigazgatója és Barcza György századvéges vezető elemző részvételel. A századvéges dominanciát a moderátor, Fürjes Balázs is erősíti, ő ugyanis a Századvég Gazdaságkutató Zrt. Vezérigazgatója.

A gazdasági kerekasztalon Kovács Árpádtól egy korrekt, ámde a legtöbb izgalmas kérdést megkerülő beszámolót kapunk a stabilitás és fejlődés dilemmáiról. Az ÁSZ korábbi elnöke állítja, a legtöbb európai állam a gazdasági válság nélkül is megroppant volna, 2008 csak "az igazság pillanata" volt, ami leleplezte a nemzeti gazdaságok törékenységét. Szerinte nem a válságkezelés eszközei a fontosak, mert Magyarország például semmi olyat nem tett, amit máshol ne alkalmaztak volna már. Fontos szempontnak nevezi a "közjó" figyelembevételét, ami tulajdonképpen a különböző csoportokra rótt terhek igazságos megoszlását jelenti – azt, hogy a közjó mennyire érvényesült Magyarországon, nem tudjuk meg.

Barcza György az államadósság történetét ismerteti a '70-es évektől napjainkig. Szerinte a Kádár-korszakban a nulláról hirtelen 60 százalékosra szökkenő államadósság – melyet tulajdonképpen negyven éve görgetünk magunk előtt – okozza azt a passzivitást, ami mai napig jellemzi a magyar munkaerőpiacot. Barcza úgy véli, a központi gazdaságirányítás nem szokott működni, de a kormány által "pilléreken" alapuló munkahelyteremtésben van fantázia, és ezt már a külföldi befektetők is látják.

Fotó: Huszti István

Barcza azért csak belefog a tudományos zsargonnal álcázott szerecsenmosdatásba. Előbb csak érintőlegesen említi meg a munkahelyteremtési sikerek méltatása közben, hogy hát igen, az új munkahelyek kétharmada a közmunka-programnak köszönhető. Ezután pedig "csak az állam képes valóban garantálni a nyugdíjat" magyarázattal siklik el afelett, hogy a kormány egyszerűen ellopta és elköltötte szinte az összes magánnyugdíjpénztári megtakarítást.

Heim Péter egy csomó friss és markáns állítással rázza fel a közönséget – már aki a konferencia ötödik órájában fogékony még erre. Szerinte nem kell fetisizálni az adósság kérdését, az USA adósságállománya is az egekbe szökik, mégsem rokkan bele. Ha egy országban nagyobb a megtakarítási ráta, akkor az képes lesz az adósságot belülről finanszírozni, a belső megtakarítások növekdése jelentheti tehát a valódi megoldást. Magyarországon az igazi probléma nem is az adósság, hanem a "félelmetes mértékű a jövedelemkoncentráció", amin a válság is rontott: "a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lettek". Heim a gazdaságpolitikusok figyelmébe ajálotta a német szemléletet, mely megbecsüli a megtakarítókat, és nem próbálja minden áron biztonsági hálóval védeni a fenntarthatatlan költekezésekbe fogó embereket.

Hangzik a kérdés a beszélgetés moderátorától. Kovács Árpád máris lecsap a lehetőségre, és jól félreviszi a témát: szépen, komótosan kifejti, hogy minden pénzügyi kérdés egyben politikai kérdés is, és ugyanígy minden politikai kérdés pénzügyi kérdés is. Köszönjük.

Ha komplex gazdasági-társadalmi problémák boncolgatásánál valaki állandóan "ahogy a Miniszterelnök Úr is mondta" fordulattal él? Függetlenül attól, mit is gondolunk Orbán Viktorról, azért elég szervilis hozzáállás azt sugallni, hogy ő szülte a Gini-indexet.

Barcza György külön az Index olvasóinak hangsúlyozza, hogy éves csúcson van az aktivitás, és az egyetemi hallgatók negyven százaléka nem szerzi meg a diplomáját. Mielőtt a harmadik kulcsállítást is lejegyezhetnénk, tapsvihar szakítja meg a bejelentést, majd a hallgatóság ebédelni indul.

A tervezett programtól eltérően mégsem tartja meg záróbeszédét Lázár János, így nem ismerhetjük meg a magyar modellről vallott gondolatait sem. Akkor mi sajnálkozva el is búcsúzunk.

az most bepótolhatja!