Élje át újra a vidámpark utolsó vasárnapjának utolsó óráit!

Az utolsó hétvégén rengetegen látogattak el a Vidámparkba, ezért már a bejáratnál hosszú sor alakult ki.

A bejáratnál nem volt igazán nagy sor, de papírlapokon jelzik, hogy egyes játékokon 30 perc is lehet bent a várakozási idő. A Barlangvasútnál 73 embert számoltam, az Tréfás Dzsungelnél 90-en várakoztak, elsősorban kisebb gyerekek. A büfénél is sokan vannak. Ami az árakat illeti: egy hamburger 800 Ft, a hasábburgonya 600, perec 400, egy 0,5 literes üdítő 500-ba kerül.

Nemrég mi is ellátogattunk szüleimmel kicsit nosztalgiázni a vidámparkba, még egy utolsó menetre. Képeket nem készítettünk, de ahhoz képest, hogy pár órásra terveztük az ottlétet sikerült egész napra ottragadni. Szerintem az a baj a vidámparkkal, hogy látszik, hogy évek óta nem volt fejlesztés, a játékok lepukkantak, rozsdásak, elavultak, így nyilván nem versenyképes a többivel. A terület nagyon jó helyen van, szerintem lehetett volna egy klassz helyet varázsolni belőle, a fa hullámvasút még mindig élvezetes, nagyon szép a lovas körhinta is, a dodgem még mindig jó móka, de nincsenek olyan játékok amit egy vándorvurstli ne tudna. Nekem azért hiányozni fog, annak ellenére, hogy nem jártam oda túl gyakran, hiszen felnőtteknek már nem olyan nagy móka, kevés az olyan játék amire még szívesen felülök, és a belépőjegy sem két fillér. De azért a lehetőség hiányozni fog. Jobban örülnék, ha azért zárnák be mert felújítják és egy klassz modern vidámpark lenne, ahova a külföldiek is szívesen jönnének

– összegzett Emese nevű olvasónk.

Fotó: Huszti István

Eddig a hullámvasútnál láttam a leghosszabb sort, 130 embert számoltam össze kint, és a házikó fedele alatt tovább kanyarog még a sor. Az átlagos sorhossz egyébként 50-80 ember/játék, egyetlen olyat sem láttam, ahol ne várakoztak volna. Úgy tűnik, egyedül a férfi vécébe lehet azonnal bejutni. A nőinél nyilván sor van.

Az utolsó hétvége nem telt gond nélkül, szombaton nagyjából negyedórára elment az áram a parkban. Fokozatosan indultak be újra a játékok, az óriáskerék utoljára. A Velvet beszámolója>>>

Sok filmet és tévésorozatot forgattak az elmúlt évtizedekben az október 1-től zárva tartó Budapesti Vidámparkban. Az egyik legismertebb ezek közül természetesen a Tanu című klasszikus, aminek az egyik legviccesebb jelenetében Pelikán elvtárs (Kállai Ferenc) a vidámpark új igazgatójaként a Szocialista Szellem Vasútjává kereszteli át a Szellemvasutat, kis híján infarktusba kergetve ezzel Bástya elvtársat (Both Béla).

Felnőttként már csak halványan sejtjük, mitől is volt gyerekként olyan rémisztő a körhinta.

A célbadobós játéknál 500 Ft három labda, 10 egymásra pakolt konzervdobozt kell leverni az állványról. Az előbb egy kimondottan jól célzó kisfiú 2000 forintért dobált el labdákat, a következő kincsekkel lett gazdagabb: egy spirál műanyag kulcstartó, egy lézerpointer,  egy bőr karkötő. Úgy tűnt, örül.

A Vidámpark bezárása miatt egy egész generáció megtanul egy dolgot, és emiatt az egész bezárási hisztéria megér minden pénzt, az országunk jobbá válik tőle. Mindenki megtanul sorban állni, annyian vannak. Bejutni jó félóra, aztán átlagosan szintén fél-egy órát kell állni. A Mesecsónak a legjobb személyiségformáló, ott gyarkolatilag egyáltalán nem halad a sor. Viszont mindenki kulturáltan, tolakodás nélkül, csöndben áll sorba, mint egy működő nyugati országban. Kár, hogy a játékok szarok

– emlékezett vissza a szombati sorbanállásra egyik kollégánk.

Fotó: Huszti István

A júliusi forróságban a Válaszcsapás stábja szállta meg a bezárásra ítélt Vidámparkot: itt kergette a gonoszokat a két tökös terrorelhárító ügynök, Philip Winchester és Sullivan Stapleton. Igaz, a 150 statisztával és majdnem ugyanennyi lébecoló stábtaggal felvett jelenetben a vattacukros-dodzsemes forgatag nem a budapesti Városligetben volt, a jelenet ugyanis Berlinben játszódik.

Phillip WInchester és Sullivan Stapleton a városligeti Vidámparkban

Fotó: Liam Daniel / Cinemax

A stábnak annyira tetszettek a retró sergők, hogy a rendező-producer, Michael J. Bassett a színészektől kezdve a statisztákon át az újságírókig mindenkit felültetett a Break Dance elnevezésű, hánytatós halálkörhinára két ingyenkörre: így akarta felköszönteni születésnapján a produkció exkommandós katonai szakértőjét, az apró termete ellenére bárkit bármikor lerúgó ősz nagypapát, Paul Hornsbyt.

A búcsúzás szomorúságát én személy szerint akkor éreztem át először, mióta itt vagyok, amikor meghallottam két jellegzetes hangot: a beengedő forgókorlát nyikordulását, és azt a hangot, ahogy a játék üléséből kiszállva, a menet végén dobban a láb a pléhborítású padlón.

Fotó: Huszti István

A célbadobó még a céllövödénél is jobb hely arra, hogy megmutathassa a fiú a lánynak, ki a legpotensebb egyed a környéken.

A céllövöldében egy lövés 200 ft. Hello Kittyt öt hurkapálca tartja, Angry Birds plüssért hatot kell szétlőni. Közben a célbadobásnál dolgozó srácot csodálom az idegrendszeréért, rettenetes hangja van a boruló dobozoknak.

Szeptemberben látogattunk el Veszprémből a Vidámparkba.  Veszprémben bérletünk van az Állatkertbe, ami nagyon színvonalas, ezért a pestit nem néztük meg, mert ebből nincs hiányérzetünk. Azt akartam, hogy a kisfiam (két és fél éves) lássa még utoljára ezt a helyet. Nagyon tetszett neki, ugyanazok voltak a kedvencei, mint nekem gyerekkoromban. Külön örülök neki, hogy négyszer bementünk az Elvarázsolt kastélyba, mert nekem is az volt a kedvencem, igaz még a régi, ami leégett, de ez is jó volt. Szerintem drága volt a jegy, pláne, hogy ez a park inkább kisebb gyerekeknek való, a legtöbb játék régi, de nekünk pont ezek tetszettek, a kis barlangvasútak, a barlangi csónakázás

– számolt be élményeiről Szabolcs és fia, Szabolcs.

Fotó: Huszti István

Ki ne töprengett volna már azon, vajon milyen szálak mozgatják a háttérből az Óriáspókot? Kiderítettük!

Az ajándékboltra kiírták: búcsúzóul minden féláron. Itt az utolsó, remek alkalom, ha például fehér, lepkével díszített konyhai kötényt szeretne Budapest Vidámpark felirattal. De kapni óriási magyar zászlót, puki bombát kettesével 450 ft-ért, pink lányka szettet 600-ért!

Bacsó Péter után egy másik magyar filmrendező, Hatvani Balázs is beköltözött a városligeti Vidámparkba, hogy itt forgassa le (a Vajna-féle NKA-pénzektől teljesen függetlenül) a 80-as évek horrorfilmjei előtt tisztelgő Gingerclown 3D-t. Sajnos a végeredmény közel sem egy Killer Clowns From Outer Space-jellegű, fergeteges cirkuszi vérfürdő lett, hanem egy klisékben tobzódó, vontatott és minden értelemben sötét baromság. Ami azért is szomorú, mert a vidámparki gumiszörnyek hangját olyan sztárok kölcsönözték, mint a Blade Runner replikánsa, Sean Young, az Aliens Bishopja, Lance Henriksen és Tim Curry, aki korábban az Azban volt gyilkos bohóc.

A polipnál dolgozó srác azt mondja, 14 éve a vidámpark hangja. Csinálja a hangulatot: „Ez az a sikítás, ami többé nem fog felhangzani." Arra játszik, hogy többen sírjanak, mint hányjanak a végén. Indulás előtt megtapsoltatja a tömeggel a vidámparkot.

Fotó: Huszti István

Emlékeinkben az egyik legkedvesebb mutatványként él a Kanyargó, aminek gépzsírszaga már messziről érződik.

Nem nosztalgikusan gagyi, hanem rettentően, és oké, hogy nem javíttatták meg a játékokat, de mondjuk lehetett volna annyira méltó a bezárás, hogy nem rossz a játékok fele. Az Elvarázsolt kastélyban a spéci székek fele nem működik, a fa hullámvasút középső kocsijaiba nem lehet beülni, nincs olyan játék, ami 100 %-os. Ez nem az utolsó napra lett így, hanem amikor utoljára, 3-4 éve voltam vidámparkban, akkor is rengeteg dolog rossz volt.

Ráadásul az egész kialakítása teljesen látogatóellenes. Nincsenek terek, ahol le lehetne ülni pár percre, az egész egy nagy betonplacc, 800 forint a hamburger, és nem elég, hogy rettenetes, de még ugye leülve sem tudod megenni, csak a betonon ácsorogva két játék között. Nem véletlenül van a Disneylandben piknikező terület, meg egy csomó látszólag kihasználatlan tér ücsörögni

– számolt be a szombati benyomásairól egyik kollégánk.

Fotó: Huszti István

A mesecsónak bejáratánál táborozom, ahhoz képest, hogy vidámpark, a legutóbb belépett tíz emberből egy ásított, hárman rágóztak, a többi hat semleges vagy szomorú arcot vágott. A sorbanállás megöli a mosolyt?

A Tanu másik emlékezetes vidámparkos jelenete az volt, amikor Pelikán elvtárs (még az igazgatói kinevezése előtt) a torkánál ragadta meg a kérdést: „De miért Angol Park? Miért nem vidámpark vagy viccpark?"

Nagyon fog hiányozni az eszköz, amin anyukák és apukák tanítva együtt locsolhattak gyermekeikkel.

Mindenhol hatalmas a sor, de ügyes kommandóval megtalálhatóak a rések a pajzson. A tükörlabirintus viszont még mindig olyan unalmas, mint volt gyerekkorunkban, a hullámvasút ehhez képest meglepően kemény, a t-rex karjáért kár, azzal még generációk neurózisát lehetne fel-, vagy kiépíteni. A vidámflaska sokat segít, az óriáskerék abszolút halálközeli élmény, kakiszag van a barlangvasútban, cserébe Juliska kontakthibás

– sorolta hirtelenjében élményeit Vera.

Fotó: Vera / Olvasónk

A céllövöldében egy sovány fiú nem sajnálta a 200-asokat. Jutalmaként átnyújthatott egy kis piros plüsszívet a barátnőjének. Nem érdemes mézeskalácsos nosztalgiát keresni.

Fotó: Huszti István

Tegnap este komoly létszám volt, Szegedről ugrottunk le, és egész jó volt a hangulat, nomeg szép nagy a tömeg. A Torony nevű katapult kezelője azt hangoztatta, hogy vasárnap van a szülinapja, úgyhogy sok boldogat neki (vagy mindig ezt habizza a várakozó tömeg hullámoztatása előtt? :D)

– tette fel magában a kérdést Facebook-oldalunkon Gergő.

Időjárási határmezsgyén billegünk: még kapni fagyit és már kapni forralt bort!