Helén
9 °C
23 °C
Index - In English In English Eng

Eredmények

Karácsony Gergely

Ellenzéki Összefogás
50.86%

Tarlós István

FIDESZ-KDNP
44.1%

Orbán kiengedte Putyint a karanténból

D NOE20150217023
2015.02.18. 08:44 Módosítva: 2015.02.18. 09:07
Az, hogy kedden Budapestre jött Putyin, az orosz diplomácia diadala volt: Orbán és az orosz elnök találkozója után aláírtunk egy sor jelentéktelen szerződést, amit akár miniszterek is megköthettek volna, de akkor Putyin nem tudta volna megmutatni, hogy bármikor eljöhet egy uniós ország fővárosába. Diplomáciában jártas források és elemzők segítségével értékeltük az eseményeket.

Ha érvényesek a régi klasszikus diplomáciai szabályok, miszerint egy látogatás sikere az aláírt egyezmények mennyiségével mérhető, ez egy sikeres látogatás volt.

– így értékelte az Indexnek az Orbán–Putyin-sajtótájékoztató elején aláírt egyezménycunamit egy, a diplomácia világában jártas forrásunk.

Az Orbán–Putyin-találkozóban pont az volt a különös, hogy nem volt benne semmi különös.

Egyrészt elmaradtak a várt bombasztikus bejelentések, másrészt egészen úgy tűnt, mintha két normális állam békeidőben aláírogatott volna pár technikai jellegű szerződést.

Nem lehetett tudni, államfő vagy népirtó érkezik

Oroszország azonban nem egy normális ország, hanem egy agresszor állam, és békeidő sincs: Putyin a nemzetközi jogot és Ukrajna szuverenitását megsértve tavaly lényegében annektálta a Krímet, Kelet-Ukrajnában pedig  – noha Moszkva hivatalosan tagadja, hogy katonákat küldött volna – pénzzel, fegyverrel, emberanyaggal és titkosszolgálati eszközökkel támogatja a szakadárokat.

Az ezt követő és egyre kiterjedtebb szankciók nem csak Oroszország gazdaságának okoztak súlyos károkat. Az oroszok a nemzetközi diplomáciában hivatalosan is rosszfiúkká, kiközösített, legalábbis megbélyegzett szereplőkké váltak. Vlagyimir Putyin számára a budapesti látogatás tulajdonképpen egyetlen értelme és célja az volt, hogy egyáltalán a látogatás tényével ezt megpróbálja cáfolni – éppen ezért a látogatását a hátunk közepére sem kívántuk.

Amikor január 6-án a vizit híre bejárta a magyar sajtót, még nem lehetett sejteni, hogy az ukrajnai események hová fejlődnek. A Mariupol civil lakossága elleni, Porosenko ukrán elnök által háborús bűncselekménynek minősített, szakadár területről indított rakétatámadásokkal, illetve ezt követően a Donyeck és Luganszk megyei szükségállapot bevezetésével komolyan fennállt a veszélye, hogy pár hét múlva Orbán Viktornak olyasvalakivel kell kezet ráznia, akit egy még tovább fajuló konfliktusban a szakadárok támogatása miatt sokan véres kezű népirtónak tartanak.

A keddi sajtótájékoztató egy pontján Orbán az ukrajnai helyzetről nem véletlenül jegyezte meg: optimistább, mint az elmúlt napokban volt. Látszott, őszintén megkönnyebbült. Putyin látogatásának ugyanis egészen más nemzetközi visszhangja és következményei lettek volna, ha

  • múlt csütörtökön a „normandiai négyek” nem írják alá a tűzszüneti megállapodást, vagy ha
  •  az orosz szakadárok nem csak a donyecki Debalcevénél sértik azt meg, a helyzet gyorsan eszkalálódik, az orosz fél pedig Putyin budapesti érkezésekor már a napnál is világosabban szószegőnek bizonyul, és mindenki őt okolja a további vérontásért.

Bár nem tudni, hová fejlődnek Debalcevénél az események, de egyik sem sem történt meg, ami óriási szerencse Orbán Viktornak. Ettől még nehezen fogják elfelejteni, hogy

a magyar miniszterelnök baráti segítséget nyújtott Putyinnak, hogy kiszabaduljon a diplomáciai karanténból,

de hogy a keddi látogatás hogyan vonul be a történelemkönyvekbe, azt az elkövetkező napok, hetek eseményei is nagyban meghatározzák. Akkor is, ha a kelet-ukrajnai béke tartósnak bizonyul (meglepő lenne), és akkor is, ha az orosz fél felrúgja azt (részben már megtörtént).

Semmi meglepő, semmi bombasztikus

Amikor Putyin bejelentkezett a budapesti kiruccanásra, mindenki csak találgatott, hogy az önlegitimáláson kívül vajon miféle szándékai lehetnek. Meglepi-e esetleg Orbánt is úgy, ahogy például tavaly év végén Erdogant a Déli Áramlat lefújásával? Vagy éppen ellenkezőleg: megpróbál-e valamiféle nyilvános hűségesküt kicsikarni a klasszikus hintapolitikát folytató magyar miniszterelnöktől? A várakozást a nap során csak tovább fokozták a fél várost megbénító előkészületek, a három repülőgép, a többtucatnyi kísérőautó, a helikopterek, és persze a négyszemközti tárgyalás elhúzódása.

Negatív értelemben bombasztikus bejelentés lehetett volna például egy hosszú távú, új orosz gázszerződés aláírása, amivel az Orbán-kormány nemcsak az Európai Unió energiapolitikájával ment volna élesen szembe, hanem a magyar nemzeti érdekkel is. Ez akkor kezdett el reális veszélynek tűnni, amikor a miniszterelnök és csapata elkezdte azt kommunikálni, hogy amennyiben nincs új gázszerződés, veszélybe kerül a magyar családok gázellátása. Végül kiderült, tényleg csak egy kommunikációs trükkről volt szó a nehezen kimagyarázható Putyin-látogatás utólagos megideologizálására, és magának a gázmegállapodásnak a bejelentése is egy méretes kamunak bizonyult.

Szintén – legalábbis a kormány számára – negatív szenzáció lehetett volna az is, ha az orosz gazdasági nehézségek miatt Putyin a paksi bővítés lefújásáról tájékoztatja Orbánt. Ez sem történt meg, azonban a paksi kettes blokkról szóló megállapodás – azt leszámítva, hogy Putyin most nem 10, hanem 12 milliárd eurós bővítésről beszélt – újdonságot sem tartalmazott. Egy, az Indexnek nyilatkozó energetikai szakember arról beszélt, az olajár és a rubel árfolyamának bezuhanása után 

az oroszoknak egyszerűen csak egy pozitív üzenetet kellett küldeniük a magyar fél számára, hogy nem gondolták meg magukat.

A Paksról szóló mostani megegyezés tehát csupán megerősítése annak, hogy az oroszok nem fognak elállni a projekttől. Ez egyáltalán nem volt magától értetődő, de sem a gázról szóló kamubejelentéshez, sem egy negatív bejelentés be nem jelentéséhez nem kellett volna Putyint három repülővel Magyarországra reptetni.

Fontos, de nem túl izgalmas szerződések

Az orosz és magyar miniszterek által aláírt egyéb egyezmények pedig fontos technikai jellegű szerződéseknek tűnnek, amikben normális körülmények között semmi meglepő nem lett volna. Az ukrajnai konfliktus árnyékában azonban egyenesen döbbenetesnek tűnt, és csak tovább fokozta a találkozó ordító színjátékjellegét, hogy Orbán és Putyin a világpolitikai helyzethez képest ennyire banális ügyekkel is foglalkozott.

  • Az atomenergia-ipari képzésről szóló megállapodás elsősorban harmadik országok tekintetében fontos, Magyarország ugyanis kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezik olyan országokban, melyek szintén orosz atomtechnológiát használnak. A megállapodás gyakorlatilag a paksi szakemberek képzését segíti.
  • Magyarországnak eddig Szentpéterváron és Jekatyerinburgban volt főkonzulátusa, a hatalmas méretű országban jól jön Moszkva és Jekatyerinburg között egy újabb.
  • A régióközi együttműködésről szóló csomag nagyon egyszerűen azt takarja, hogy a 2000-es évek reformja (központosítása) után az Oroszországi Föderációt alkotó területek (ún. szubjektumok) nehézkesebben tudtak kétoldalú szerződéseket kötni. Ez mostantól könnyebb lesz.
  • Az egészségügyi együttműködés elsősorban a magyarok oroszországi, illetve az oroszok magyarországi egészégügyi költségeit mérsékli, a felsőoktatási együttműködés pedig többek közt a nyelvtanulást segítheti a magyar egyetemistáknak Oroszországban.
  • A Mol új olajlelőhelyeket tárhat fel Nyugat-Szibériában, az oroszok ebben segítséget nyújtanak. Putyin arról is beszélt, a magyar–orosz egészségügyi és mezőgazdasági vegyesvállalatok működését, köztük például a Richter gyógyszergyár oroszországi tevékenységét is segíteni fogják.

Az orosz diplomácia diadala

Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő szerint sincsen különösebben jelentős az aláírt dokumentumok között. Szerinte a Vlagyimir Putyin keddi látogatásakor tartott tárgyalásokból két elemet lehet kiemelni: a Mol új koncessziós jogait, és az eddigi gázszerződés alapján fel nem használt gázmennyiségek magyar felhasználásának lehetőségét, ami mellé viszont minden jel szerint nem köteleződtünk el új hosszú távú szerződéssel.

A többi biztosan olyan szintű és súlyú dokumentum, amikhez nem lett volna szükség ilyen szintű találkozóra, miniszterek is megköthették volna azokat

– mondta. Szerinte a találkozó így egyértelműen az orosz diplomácia diadalának tekinthető, sikerként értékelhetik, hogy van egy EU-s ország, ahol kétoldalú találkozón fogadták Putyint. Magyar részről viszont nagyon rossznak nevezte az időzítést.

Putyin utoljára tavaly június 25-én, Bécsben találkozott nem Ukrajnát érintő ügyben európai uniós tagországok vezetőivel,

utána azonban a Kelet-Ukrajna felett lelőtt maláj gép tragédiája óta nem volt hivatalos kétoldalú találkozója. Az orosz elnök jelen volt ugyan az ázsiai-európai csúcson Milánóban és a G20-as csoport ausztráliai találkozóján, ám ott az Angela Merkellel folytatott több mint 4 órás négyszemközti megbeszélése után a német kancellár csak azt állapította meg, hogy nagyon távol állnak az álláspontjaik egymástól Ukrajna kérdésében.

Ebben a külpolitikai környezetben tűnik különösen kirívónak a budapesti látogatás

– mondta. Ráadásul Sz. Bíró szerint kedden egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a múlt csütörtöki minszki megállapodás a szeptemberihez hasonlóan betarthatatlan. Kedden – orosz források szerint – 72 ukrán katona adta meg magát a szakadároknak, akik a tűzszünetet felrúgva, minden jel szerint be akarják keríteni Debalcevét, ahol több ezer ukrán katonát kényszeríthetnének megadásra. Ezt a célt szolgálhatta szerinte a nem azonnali, hanem csak vasárnaptól életbe lépő tűzszünet is.

És közben nem ismerjük a részleteket, pedig azokon múlik a legtöbb

Sz. Bíró a Mol új koncessziós jogairól azt mondta, hogy ennek a bejelentésnek is attól függ a súlya, hogy milyen teljesítményre lesz képes az új kitermelőhely. Amíg a részletek nem ismertek, aligha lehet e gesztus tényleges jelentőségét megítélni.

A gázszállítások esetében Orbán és Putyin megegyezett arról, hogy a következő években Magyarország át fogja venni a korábbi hosszú távú szerződés alapján fennmaradó 17-20 milliárd köbméter gázt az oroszoktól. Ez Sz. Bíró szerint várható fejlemény volt, és feltehetően a következő időszakban nagyjából évi 3 milliárd köbmétert jelenthet, és ezt érdemes is lesz átvenni. Ugyanakkor hozzátette, hogy Magyarország éves gázfogyasztása ma már 9 milliárd köbméter alatt van, és ennek most kevesebb mint fele jön a Gazpromtól. Ehhez képest 2008-ban például még az akkori éves, 13 milliárd köbméternyi gázmennyiség 80-85 százaléka, 8,9 milliárd köbméter származott közvetlenül az orosz állami gázvállalattól.

„Azonban már messze nem az eddig át nem vett orosz mennyiségen múlik az ország gázellátása" – mondta. A csúszások mellett is valószínűleg hamarosan beindul ugyanis a Magyarországot Szlovákiával összekötő vezeték, ami a már működő osztrák HAG-gal együtt éves szinten képes lenne biztosítani a mostani, a korábbihoz képest visszaesett fogyasztás kielégítéséhez szükséges gázmennyiség Magyarországra juttatását. És akkor még nem tettünk említést az évi 1,5-2 milliárd köbméteres hazai kitermelésről.