Móric
5 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Kertész Imrének megvolt a véleménye a magyar politikáról

2016.03.31. 09:13

Kevéssé foglalkozom napi politikával, de azt látom, hogy Magyarországot mindenütt szeretik. Magyarország a legszebb esélyekkel indul az Európai Unióba, mindenütt a legnagyobb készséget érzem

- mondta Kertész Imre a Magyar Narancsnak 2002-ben, röviddel azelőtt, hogy elutazott volna Svédországba átvenni a Nobel-díját. Nagyon ritkák voltak az ilyen derűs szavak, amikor Kertész Imre közéleti témában mondott véleményt. Kemény mondatok, sokszor keserűség jellemezte és  félremagyarázások kísérték a Nobel-díj utáni években, ahogy a magyar politikára reagált, és ahogy a magyar politika reagált őrá.

Élhető országot remélt

A 2010-ben könyvként kiadott Haldimann-levelek tanúsága szerint pedig az író valaha úgy képzelte, jobban alakul majd Magyarország jövője. A levelek, amelyeket 1977 és 2000 között írt a Svájcban élő, magyar származású irodalmárnak, Eva Haldimannak, gyakran tértek ki közéleti helyzetekre, és az írójukat érzékenyen érintette a jobboldali szélsőséges nézetek térnyerése. Ugyanakkor, ahogy a Könyves Blog írta a kötet megjelenése után, a Haldimann-levelek a "bizonyíték arra, hogy Kertész Imre optimistán és tiszta szívvel indult neki a rendszerváltásnak, azzal a reménnyel, hogy végre egy élhető ország része lesz, ahol nem számít nemzetietlennek az, akinek pont a holokauszt az írói témája". 

Ahogy a magyar politikai elit megnyilvánult Kertész Imréről, az nagyon távol állt a Nobel-díj után kezdődő imre kertészezéstől, vagy mondjuk attól, amikor 2002-ben a MIÉP le akarta szavazni, hogy Budapest díszpolgára legyen az íróból. Ebben egység volt: 2003-ban, amikor Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök kitüntette a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje polgári tagozatával, jelen volt Orbán Viktor, akkoriban volt miniszterelnök, Hiller István, az akkori kultuszminiszter és Gönz Árpád, Mádl elődje is. Mádl úgy fogalmazott, hogy "az egész ország tiszteletét és megbecsülését is kifejezi ez a díj".

De hogy közben az imre kertészezős vonal mennyire erős volt az íróról és munkáiról alkotott a magyar közgondolkodásban, talán mutatja, hogy miközben a Sorstalanság a Magyarország kedvenc olvasmányait kereső 2005-ös A Nagy Könyv játék listáján csak a 27. helyre került fel, amikor az Index megszavaztatta olvasóit a legutáltabb könyvekről, a 4. helyen végzett a Nobel-díjas regény. Az ellentmondásos hangulatra jellemző, hogy ugyanebben az évben, 2005-ben a legnézettebb magyar film lett a Koltai-féle Sorstalanság, amelynek Kertész Imre írta a forgatókönyvét, és amelyről úgy vélekedett: gyönyörű film, de nem azonos a könyvvel.

Az ellenségességnek, a Berlinben élő Kertész körüli indulatoknak 2009 végén volt egy nagy felfutása. Ennek a kiindulópontja az a Magyarországgal szemben kritikus interjú volt, amelyet az író a Die Weltnek adott a 80. születésnapja alkalmából. Az általa ekkor mondottakat sokan úgy értelmezték, hogy megtagadta Magyarországot. 

Mi verte ki sokaknál a biztosítékot a Die Welt interjúban?

  • Miket beszél? Hát berlini vagyok!  (újságíró: "Különös, én valahol azt olvastam, hogy Budapestről származik…")  Ön túl sokat olvas. Hadd mondjam el, hogy nagyvárosi vagyok, és mindig is az voltam. Egy nagyvárosi ember pedig nem tartozik Budapesthez, az a város szinte teljesen balkanizálódott. Egy nagyvárosi ember inkább tartozik Berlinhez.
  • A helyzet tíz év alatt folyamatosan romlott, ma a szélsőjobboldal és az antiszemiták szava a döntő. Magyarország régi szenvedélye, a képmutatás és az elfojtásra való hajlam ma ugyanúgy jellemző, mint mindig is. Magyarország a háborúban, Magyarország és a fasizmus, Magyarország és a szocializmus: mindebből semmit nem dolgoztak fel, csak elkendőzték holmi szépítgetésekkel.
  • Én az európai kultúra produktuma vagyok, egy dekadens, ha úgy tetszik, gyökereit vesztett figura, ne nyomja rám a Magyarország-címkét! Éppen elég, hogy az Ön honfitársai zsidót csináltak belőlem. Faji és nemzeti kötődések nem számítanak nálam.

Az eleve erős mondatok a magyar sajtó egy részében pongyolán, leegyszerűsítően fordítva jelentek meg. Kertész Imre többször is elmondta: félremagyarázták, meghamisították a szavait. Az antiszemita hangadókra vonatkozó kijelentéséből például az lett, hogy Magyarországon az antiszemiták uralkodnak. Végül Kertész adott még egy interjút a Die Weltnek az előző fogadtatásáról, amelyben azt mondta: 

A magyarok nem ismerik az iróniát – a képzetteket kivéve.

Orbán őrzi Kertész levelét

Az íróról is kérdezték a miniszterelnököt 2010-ben, a Die Weltnek adott interjúban. Az volt a kérdés, vajon becsüli-e Kertész Imrét. Orbán azt felelte: személyesen ismeri őt, ott volt, amikor az író egy magyar állami kitüntetést vett át. "Amikor Kertész Imre megkapta a Nobel-díjat, levelet váltottunk" - emlékezett vissza. "Válaszát azon értékes kéziratok között őrzöm, amelyek birtokomban vannak" - mondta. Orbán úgy fogalmazott: "Kertészt Magyarországon gyakran támadják. Remélem, hogy ismét megtalálja majd azt az alkotói nyugalmat, amelyre az íráshoz szüksége van."

A Duna Televízió híradójának is nyilatkozott a történtekről, ekkor beszélt általánosságban is arról, hogyan magyarázzák félre az építőnek szánt kritikáit Magyarországon, és hogyan indulnak emiatt újra és újra rágalomhadjáratok ellene. 

A kritikáimat mindig nemzetellenes megnyilatkozásoknak veszik, ami nem igaz. Nagyon örülnék, ha valóban a javára lehetnék Magyarországnak, a hazámnak

- mondta, és arra is kitért: nem is kérdés, hogy a hazájának tekinti-e Magyarországot, hiszen itt született, magyar állampolgár és magyarul ír.

Feladta a küzdést a nemzetellenesség vád ellen

A támadásokat visszautasító, határozott kiállás után alig több mint két évvel később, 2012 februárjában a francia Le Monde-nak adott interjúban arról beszélt: nem kíván már küzdeni az ellen, hogy azzal vádolják, túl sötét képet fest az országról, nem ünnepli magyarságát, hogy megkérdőjelezik, igazi magyar író-e. Arra a kérdésre, hogy miért nem ragad tollat a tiltakozáshoz, Kertész azt válaszolta:

Nyolcvankét éves vagyok és beteg. Az én reakcióm az, hogy Berlinbe költöztem. Cselekedni? Csak az íráson keresztül tudok. És amikor megteszem, akkor semmilyen hatása nincsen vagy pedig elítélnek miatta". 

Ebben a Le Monde interjúban ismét kemény véleményt mondott a magyarországi állapotokról, Orbánról, a szélsőjobb előretöréséről.

ORbán, mint a hamelni patkányfogó - a Le Monde Interjú

  • Kertész az interjúban Marcel Duchampot idézve írta le a magyar viszonyokat:  “Nincs megoldás, mert nincsen probléma”.
  • Az író szerint nincs semmi új Magyarországon, ugyanaz történik, mint Kádár idejében. A népet úgy megbabonázta Orbán, mint a hamelni patkányfogó. Ismét a vezér az, aki elbűvöl.
  • Kifejtette, hogy Magyarországon sosem volt természetes úton kifejlődő, érett demokrácia, hiszen azt már a tizenhatodik században megakadályozta az oszmán birodalom, ez volt az első pillanat, amikor hátrányba került az ország, és ezt a hátrányt a magyarok sosem dolgozták le. Így a történelmi szempontból értelmezett demokrácia eszméjének akár csak meglétéről is gyakorlatilag nincs értelme beszélni.
  • Az író szerint a magyarok sosem tudtak elszakadni ázsiai gyökereiktől, így minden magyarban, az egész társadalomban megvan az a kettősség, ellentét, amely a keresztény alapvetések és a törzsi alapú berendezkedés között feszül. Kertész szerint ez az ősi probléma a gyökere a most kialakult helyzetnek is. 
  • Az interjúban Kertész felteszi a kérdést, hogy vajon miért áll Magyarország mindig a rossz oldalon. A mostani helyzet is szépen mutatja szerinte a magyarok hibákhoz való vonzódását, az állam ismét a szembeszállást választja Európával, és a nemzeti érdekek védelmében olyan illúziókat kelt, hogy csak így tarthatja meg szuverenitását. De ez ismét rossz döntés, tehát megint nem történik semmi olyan, ami eddig ne lett volna. Épp ezért nincs semmi probléma, ahogy nincs megoldás sem - idézte újra Duchamp-t.
  • Kertészt a szélsőjobboldal előretörése a harmincas évek Magyarországára emlékezteti, a szélsőjobboldali pártok jelmondatai a nyilaskeresztes időket idézik számára. Az antiszemitizmust és a cigánykérdést mind nagyon fontos és akut problémáknak látja Magyarországon, utóbbit különösen, mert szerinte a cigányok az ellenük folyó támadásokat végül erőszakkal fogják megtorolni.
  • Elmondta, hogy jobboldali budapesti barátaival csak titokban tudja tartani a kapcsolatot, mert ő "kockázatot jelent számukra". "Nem veszi ki jól magát meleg kapcsolatokat ápolni velem" - fogalmazott.
  • "Nem lehet mindent megmagyarázni, néha el kell fogadni a tényeket. Magyarország egy olyan fatalitás, amelynek sem értelme, sem magyarázata nincsen, s egyedülálló Európában. A magyarok ragaszkodnak a sorsukhoz. Egy nap majd valószínűleg úgy fognak elbukni, hogy nem fogják tudni, miért (történt)" 
(A Litera és az MTI összefoglalóiból idézve.)

2012 novemberében Kertész Imre azzal került bele megint a hírekbe, hogy Berlinben megnyitott a Kertész Imre archívum. A Der Spiegelnek nyilatkozott róla, miért ott, és miért nem Magyarországon helyezte el életműve kéziratait. Egyrészt azt mondta, hogy

Úgy érzem, itt jobban megértenek, mint a hazámban, Magyarországon. Ott a legnagyobb jóakarattal sem lehetne úgy megőrizni az anyagot, mint Berlinben, ahol évek óta élek.

Másrészt viszont hangsúlyozta, hogy nem politikai döntésről van szó, egyszerűen Berlinben van megfelelő apparátus és anyagi lehetőség az életmű megőrzésére.

Holokausztbohóc

Bár 2013 nyarán úgy volt, hogy a The Paris Review-nak adott interjú lesz az életében az utolsó, az év végén a Die Zeit-nak beszélt keserűen arról, hogyan élte meg a Nobel-díj utáni időszakot. A cikk "Egy holokausztbohóc voltam" címmel jelent meg. Ebben - annak kapcsán, hogy betegsége kezeltetése miatt Magyarországra költözött Berlinből -  mondta el azt is, hogy rosszul érzi magát a hazájában.

Balog Zoltán bosszankodik

Az emberi erőforrások minisztere beszédet mondott az író 85. születésnapján a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Azt mondta: "gyakran szokott bosszankodni azon", mennyi félreértés kíséri Kertész Imre életművét, és ilyenkor azt szokta tanácsolni az író feleségének, Magda asszonynak, férje adjon egy nagy, tisztázó interjút. Ő azonban ilyenkor csak annyit válaszol: nem ad, inkább olvassák. A miniszter arról is beszélt: az oktatási és kulturális kormányzat feladata segíteni eljuttatni Kertész Imre életművét a következő nemzedékekhez is, hogy "félreértések, féligazságok se akadályozzák meg az olvasókat abban", hogy eltaláljanak az életműhöz.  "Jó, hogy itt van, jó, hogy itthon van; jó lenne, ha tényleg itthon lenne, még ha ez nem is olyan egyszerű" - mondta Balog. "Legyünk jóban!" - mondta Kertész Imre az este végén, megköszönve a születésnapi jókívánságokat.

Egy évvel később, 2014. augusztus 20-án tüntette ki Áder János a legmagasabb állami kitüntetéssel, a Magyar Szent István Renddel. Az akkor már régóta súlyos beteg író az elismerést személyesen vette át a Sándor-palotában. Ennek meglehetősen vegyes fogadtatása volt

A vita Schmidt Mária írásával indult, akinek a kitüntetésről szóló hír kiszivárgásához időzítve jelent meg hosszú cikke a Heti Válaszban arról, hogy az írót a rendszerváltás után a baloldal kirekesztette, mert a nácizmust és a kommunizmust egy kalap alá vette. Schmidt arról írt, hogy Kertésznek "...a két diktatúráról vallott nézetei miatt esélye sem lehetett arra, hogy a ballibek által uralt kánonban, a sztárolt írók, értelmiségiek körébe felvételt nyerhessen", és ennek a szellemi számkivetettségnek vet véget az állami kitüntetése. 

A díjra és a Schmidt-cikkre reagáló, a díjátadás-és átvétel gesztusát egyaránt bíráló Index-publicisztikát itt olvashatják, ugyanaznap jelent meg a Népszabadságban egy véleménycikk, ami elsősorban Schmidt elemzésének hiányosságaival foglalkozik.

Hülyeség lett volna nem elfogadni

Kertész Imre, aki a kritikákat úgy élte meg, hogy a díj elfogadása miatt utálják, a díjátadás előtt úgy fogalmazott, hogy „a konszenzus megteremtésének a vágyáról és elodázhatatlan szükségességéről szól a díj elfogadása és átvétele”. Kicsivel később, szeptemberben Friderikusz Sándorral beszélgetve már egyszerűen csak azt mondta:  

Amit kínálnak, azt el kell fogadni. Sokan lebeszéltek róla, hogy ez valami bűncselekmény elfogadni. Menjenek a francba, ez hülyeség.

Állítása szerint azért fogadta el a legmagasabb állami kitüntetést, mert magyar állampolgár, és „a magyar állam elnöke kínálta fel, a magyar állam feje”.

Ugyanebben az interjúban arról is beszélt, hogy már nem olvas magyar sajtót, gazdasági kérdésekben sem tájékozódik.

Engem nem érdekel a politika, illetve nem értek hozzá

- jelentette ki.

Nem akart diktatúrázni

2014 végén Kertész Imre azt sérelmezte, hogy a New York Times újságírója állítása szerint megpróbálta rávenni, mondja azt, hogy Magyarországon diktatúra van, és mivel ő erre nem volt hajlandó, a - még 2013-ben - felvett interjú végül nem jelent meg az amerikai lapban. A New York Times újságíró tagadta, hogy így lett volna, szerinte szó sem volt sem provokációról, sem cenzúráról. A Szombatnak Kertész így mesélt erről:

Megkérdezte, hogy mi a véleményem a magyarországi helyzetről. Azt válaszoltam, hogy a helyzet kielégítő, remekül érzem magam, mire meglepődött.

Kertész az újságírónak azt is elmondta, nem mindennel teljes mértékben elégedett, ami Magyarországon történik, mint ahogy nem is volt soha, de abban bizonyos, hogy az, hogy Magyarországon diktatúra lenne, nem több mint ideológia és felelőtlen beszéd. 

Charlie Hebdo után a demokráciáról

Az auschwitz-birkenaui náci koncentrációs tábor felszabadításának 70. évfordulója alkalmából a német dpa hírügynökségnak adott interjúban, amikor arról beszélt, hogy Auschwitz megismétlődhet, sok jel utal erre, a demokrácia helyzete is téma volt. Az interjú nem sokkal a Charlie Hebdo szerkesztőségében végbement mészárlás után készült. Kertész Imre azt mondta: már a párizsi vérengzés előtt is az volt a véleménye, hogy "a demokrácia nem tudja megvédeni magát" és nem érzékeli a fenyegető veszélyt.

"Nagyon is el tudom képzelni, hogy látszólag a demokrácia védelmének érdekében cselekedve lassan kialakul egy <határőrség>, amely befelé is veszélyessé válik". Szerinte az európai kultúrát és értékeket csak akkor lehet megóvni, ha "kifelé megvédjük, bent pedig megőrizzük a demokráciát". Amikor megkérdezték tőle, hogy van-e erre esély, azt felelte:

  "Nem tudom. Talán."