Jácint
16 °C
31 °C

13 év fegyházat kaptak a gyermekkínzó szigetszentmiklósi szülők

2017.02.01. 15:10 Módosítva: 2017-02-01 16:48:33
Bűnösnek mondta ki a bíróság első fokon azokat a szigetszentmiklósi szülőket, akik évekig verték, erőszakolták, patkánnyal etették a gyerekeiket. Egyformán 13-13 év fegyházara ítélte őket a bíró, és máris menniük kell a rácsok mögé, ugyanis a jogerős ítéletig előzetesben kell lenniük. Az asszony zokogott, amikor meghallotta a büntetését. Két éve még felmentették őket a szexuális erőszak vádja alól.

A Fővárosi Törvényszék szerdán ítéletet hirdetett a szigetszentmiklósi, elhíresült gyermekbántalmazási ügyben.

K. Rudolfot és feleségét is bűnösnek mondta ki a bíróság 3 rendbeli szexuális erőszak és 3 rendbeli kiskorú veszélyeztetése bűntettében,

mindketten 13-13 év fegyházat és 10-10 év közügyektől eltiltást kaptak. Leghamarabb a büntetés kétharmadának letöltése után szabadulhatnak, vagyis több mint 8 évet biztosan rácsok mögött kell tölteniük, de az, amit már leültek előzetesben, beleszámít ebbe. A szülői felügyeleti jogukat mindhárom gyerek esetében megszüntette a bíróság.

A bíróság szerint minden igaz volt a vádból

A bíróság szerint megállt a gyerekek vallomására alapozott vádirat minden borzalmas részletével együtt, az is igaz volt a bíró szerint például, hogy rágcsálókkal etették a gyerekeiket. Az asszony megtántorodott és zokogásban tört ki, amikor meghallotta az ítéletet. 

Az ítélet még nem jogerős, az ügyész még súlyosabb büntetéséért, a szülők és védőik felmentésért vagy részleges felmentésért fellebbeztek. A Fővárosi Törvényszék bírája, Mikó Gergely úgy ítélte meg, hogy ha ilyen súlyos, 13 éves fegyházbüntetés van kilátásban, a szökés, elrejtőzés veszélye akkora, hogy a szülőket addig is előzetes letartóztatásba kell helyezni, amíg meg nem születik ügyükben a jogerős ítélet. Ez ellen a végzés ellen is fellebbeztek a szülők, de attól még előzetesen végrehajtható, ezért 

az ítélethirdetés végén a bíró hívó szavára rögtön bv.-őrök léptek a tárgyalóterembe, hogy azonnal magukkal vigyék a rácsok mögé a szülőket.

Tavaly fordult nagyot a kocka

Az évek óta húzódó büntetőügy tavaly márciusban vett óriási fordulatot. A Fővárosi Ítélőtábla ekkor helyezte hatályon kívül a Budapest Környéki Törvényszék sokakat megdöbbentő elsőfokú ítéletét, amely 2015 februárjában a szigetszentmiklósi szülők azonnali szabadlábra helyezésével járt.

Az ítélőtábla tavaly úgy döntött, hogy meg kell ismételni az elsőfokú eljárást. Ez alapesetben azt jelentette volna, hogy a Budapest Környéki Törvényszék kapja vissza az ügyet, azonban a szexuális erőszak megtörténtétől nem tágító Pest Megyei Főügyészség és a BKT úgy egymásnak ugrott az elsőfokú ítélethirdetés után, hogy az ítélőtábla jobbnak látta egy másik bíróságra, a Fővárosi Törvényszékre bízni az új eljárás lefolytatását.

A szigetszentmiklósi per jórészt zárt ajtók mögött zajlott, a fordulatai ezért is voltak a nyilvánosság számára meglepőek. A gyerekbántalmazási ügyről először a gyerekek vallomásaira alapozott, kiszivárgott vádiratot ismertető Blikk-cikkből lehetett hallani 2013 novemberében. A cikkben arról írtak, hogy a házaspár éveken át kínozta, rendszeresen megerőszakolta és verte három gyerekét, mióta csak az eszüket tudták, a gyerekekkel a vád szerint fekáliát, bogarakat és patkányt is etettek.

Két éve örültek, hogy szabadulnak

A Budapest Környéki Törvényszék viszont az elsőfokú tárgyalássorozat végére, 2015 februárjára arra jutott, hogy ugyan többször megverték és súlyosan elhanyagolták szüleik a három szigetszentmiklósi gyereket, se szexuális erőszakot nem követtek el rajtuk, se undorító dolgokkal nem etették őket. (Most viszont ezt mégiscsak igazolva látta a másik bíróság, a Fővárosi Törvényszék.) A Budapest Környéki Törvényszék két éve azt állapította meg: nem bizonyítható, hogy szexuálisan bántalmazták a gyerekeket, de közel járt annak a kimondásához is, hogy ilyen egyszerűen nem történt.

Ehhez képest jött aztán a fellebbezések után múlt tavasszal a Fővárosi Ítélőtábla döntése, amely szerint súlyos hibák történtek első fokon, a gyerekeket meggyötörték az ismétlődő kihallgatásokkal, és számos olyan objektív adat áll rendelkezésre, amely a felmentő ítélet ellen szól. Az ítélőtábla szerint hibát követett el az elsőfokú bíróság például akkor, amikor perdöntő jelentőséggel értékelte egy pszichológus szakértő véleményét.

Az ítélőtábla bírája, Nehrer Péter nagyon keményen bírálta a gyerekek kihallgatásának módszereit, az ügyész szóhasználatát idézve, a „nyüstölésüket”. Felidézte, hogy a kislány szerint a szakértő rákiabált, hogy "hazudsz, hazudsz, ne hazudjál már". Bár az indoklásból úgy tűnt, hogy szívesen megtették volna, az ítélőtáblának nem volt eljárásjogi lehetősége arra, hogy bűnösnek mondja ki a szülőket a szexuális vádban, ezt egyszerűen az ítélőtábla nem tehette meg. Más mód nem volt, mint megismételtetni az elsőfokú eljárást. Ez történt meg most a Fővárosi Törvényszéken.

Objektív tények is szóltak a bűnösség mellett

A Fővárosi Törvényszéken is zárt tárgyalást tartottak, de az ítélethirdetés és az indoklás nyilvános volt. A bíróság nem tudta megállapítani, pontosan hány alkalommal szenvedtek el szexuális bántalmazást a gyerekek, de az ítélet szerint  az apjuk és az anyjuk is egyformán bűnös volt az ismétlődő erőszakban, és a gyerekeket veréssel fenyegetéssel, bántalmazással arra is rákényszerítették, hogy egymással végezzenek szexuális cselekményeket. Előfordult, hogy az erőszakhoz különféle tárgyakat használtak.

A bíró, Mikó Gergely hangsúlyozta: a gyerekek vallomásán túl volt egy objektív tény, amelyből ki tudott indulni: a szakértői vizsgálat szerint a kislány 10 éves korában nem volt szűz. Bár a védelem felhozta, hogy a szüzességet el lehet veszíteni sportolás, például lovaglás közben is, a bíró szerint semmilyen adat nem merült fel arra, hogy ez történt volna a szigetszentmiklósi vádlottak kislányával is.

Ezt nem tudták volna kitalálni

A bíró részletesen sorolt érveket, miért adott hitelt a gyerekek vallomásának:

  • Egyrészt mindhárman másképpen, a saját szavaikkal, de tartalmilag egyezően mondták el, mi történt velük.
  • A beszámolójuk részletes, élményszerű volt. A szóhasználatukról: nem a megerőszakolás szót használták arra, ami velük történt, hanem azt a trágár kifejezést, amit otthon hallottak.
  • Fizikai sérülés nyoma is alátámasztotta, amit mondtak.
  • Bár korábban felhozták, hogy esetleg a nevelőszülők taníthatták be őket a szexuális erőszakról szóló történetre, a bíró szerint a nevelőszülőknek erre semmi okuk nem lett volna.
  • Azt sem tartotta hihetőnek, hogy a gyerekek bosszújáról lett volna szó, arról, hogy így akarták volna megbüntetni a szülőket, amiért hagyták, hogy elvegyék őket tőlük. A bíró szerint ebben az esetben ugyanis nem lett volna magyarázat arra, hogy amikor lehetőséget kapott rá, a nagyfiú miért nem akart találkozni a velük. A középső gyerek is azt mondta: csak egyszer szeretne találkozni a szüleivel, hogy megkérdezhesse: miért tették ezt velük.
  • A két kisebb gyerek intellektusa, szocializáltsága nagyon alacsony szinten volt, amikor elkerültek a szülőktől, bár szerencsére azóta sokat javultak. Mindenesetre akkor még a kislány IQ-ja csak 68 volt, a bíró szerint nem lehetett volna őt "betanítani egy ilyen komplett történetre, ami mindenki számára hihetetlen", azt "ezek az intellektusú gyerekek kitalálni nem tudták volna". (A nagyfiúról egyébként kiderült, hogy a három gyerek közül ő egyedül kivételesen intelligens, a könyvekbe, a tanulásba menekült az otthoni szenvedés elől.)
  • Ha nem történt volna meg a bántalmazás, mitől lettek volna olyan súlyosan traumatizáltak a gyerekek, hogy évekig pszichológusra szorultak? - tette fel a kérdést a bíró.

A Fővárosi Törvényszék a gyerekeknek csak azt a vallomását vette figyelembe, amelyet még a nyomozási bíró előtt tettek. Mivel a későbbi vallomástételek előtt nem hangzottak el a kötelező figyelmeztetések, azokat kizárta a bíró. Mikó Gergely az ítélőtáblán elhangzottakra visszautalva azt mondta: maga is úgy látja, hogy 

az eljárás nem volt gyerekbarát,

jól látszott szerinte, hogy a végére a gyerekek besokalltak, már szinte csak tőmondatokban válaszoltak.

A büntetés kiszabásánál súlyosító körülménynek vette a bíró a halmazatot és az elkövetett bűncselekmény fokozott társadalmi veszélyességét. Enyhítő körülménynek csak az eltelt idő és a szülők büntetlen előélete számított.