Hogy vásárolhatta fel a kormány holdudvara szinte az egész sajtót?

Meglehetősen egyszerű dolguk van mostanában egyeseknek, akik a Médiahatóság kezébe adják a döntést a médiás terjeszkedésüket illetően. Andy Vajna is sorra nyeri a rádiós pályázatokat, és vásárolhatja fel a lapokat, Mészáros Lőrincnek sem tesznek keresztbe a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál (NMHH). De nem volt ez mindig így, az RTL és a Centrál Média fúzióját vagy még korábban a Ringier és az Axel Springer fúzióját például elkaszálta a hatóság.

Hogy mire hivatkozva dönt a hatóság? „Ha az információforrások sokszínűsége veszélybe kerül a fúzió eredményeként” – említi meg Polyák Gábor, a Mérték Médiakutató Intézet vezetője az egyik olyan gumiszabályt, amelynek köszönhetően a Médiatanács gond nélkül támogathat vagy gáncsolhat el kérelmeket. Fontos leszögezni, hogy a magyar törvények szerint a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) nem bírálhatja felül a Médiatanács döntését, tehát, ha nemmel szavaznak valamire, azzal a GVH sem tud érdemlegesen mit kezdeni. Na, nem mintha a GVH nem döntött volna rekordidő, mindössze nyolc nap alatt Mészáros javára.

Ehhez a szabályhoz példaként ő is az RTL–Central-fúziót hozza fel, azt mondja, az ilyen, teljesen szubjektív szabályoknak köszönhetően végül is bármit meg lehet pró és kontra érvelni a Médiatanácshoz beérkező kérelmek esetében. Egyrészről az RTL és a Central fúziója ellen lehet azzal érvelni, hogy veszélyeztetheti az információs sokszínűséget azzal, hogy az ország első számú kereskedelmi tévéje immáron online tartalomszolgáltatóként is befolyást szerez a piacon, másrészről meg azt is lehet(ne) mondani, hogy növeli a sokszínűséget, ha egy ilyen fúzióval egy olyan tőkeerős médiacég jönne létre, ami komoly konkurenciát jelentene a vezető online hírportáloknak.

Vagy miközben egy RTL–Central-fúziónál lehetne mondjuk azt mondani, hogy torzítaná a hírközlési sokszínűséget, ha a jövőben a 24.hu kiemelten foglalkozna kizárólag az RTL műsoraival a TV2 kárára, addig ugyanezt el lehet mondani Andy Vajna esetében is, aki meg mondjuk a Bors új tulajdonosaként várná el, hogy a napilap kizárólag TV2-es kapcsolódású cikkekkel töltse fel az újságot a konkurens RTL kárára.

De a hatóság egyáltalán nem azonos mércével kezelte a két ügyet.

Elvileg ezeket az egyszerűsített határozatokat olyan esetekben hozzák meg, amikor nincs ellenérdekelt fél mondjuk egy fúziós ügyben. Viszont azt még jogi szöveggel is nehéz kimagyarázni, hogy miért ne lenne ellenérdekelt fél – tehát piaci konkurencia –, akit gazdaságilag érint, hogy Vajna új rádiót indít, vagy hogy Mészáros megvásárolta az egyik helyi lapot a területén. Magyarul a Médiatanács arra hivatkozik az indoklás nélküli, egyszerűsített határozatok esetében, hogy nincs olyan piaci szereplő, akit a kormányközeli fúziók zavarnának. Ez pedig olyan, mintha egy focicsapatba hoznának egy új kapust, de a régi emiatt nem szólna semmit.

Különösen kellemetlen a Médiatanács erősen érzékelhető részrehajlása Mészáros Lőrinc esetében. Amikor a milliárdos felcsúti polgármester-gázszerelő egyesítette a teljes médiaportfólióját, akkor az üzletember külön kérte a Médiatanácsot, hogy vizsgálja meg a fúziót a sokszínű információforrás veszélyeztetésére is kitérve.

A Médiatanács azonban visszadobta ezt a kérelmet, részükről nem okozott problémát, hogy egy hatalmas médiacég alá került az Echo TV-től kezdve a Magyar Időkön át (hivatalosan ez még nem Mészárosé, csak a napilapot kiadó cég közölte a tavalyi beszámolójában, hogy az idén beolvad a Mediaworksbe) 13 megyei napilapig minden, ami ma a Mediaworks részét képezi. Az NMHH megkeresésünkre elmondta, hogy minden esetben készül szakértői anyag a különböző kérelmekkel kapcsolatban, a gyorsított eljárás mellett pedig azért döntöttek, mert a törvény erre lehetőséget ad.

A vidéki lapokkal kapcsolatban kiemelték, hogy egyes megyéket önálló piacként kezeltek, és nem azonosítottak olyan veszélyt, mely szerint káros koncentráció, a véleménypluralizmus korlátozása vagy káros erőfölény alakulhatna ki a fúzió következtében. Ezzel kapcsolatban azt a két példát hoztuk fel a több ezer közül, amikor az összes Mészáros-féle megyei lap ugyanazt a kormánypropaganda anyagot hozza le egyszerre, ugyanolyan kiemelt helyen, de erre annyi válasz jött, hogy nem rendelkeznek megfelelő hatáskörrel. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez korábban is így volt, az Axel Springer megyei lapjai a budapesti központból kapták az ott szerkesztett „központi” oldalakat, és egy fontos „központi” anyag az összes megyei lap címlapjára kikerült.)

A Médiatanács működésének egyik fontos eleme, hogy a szakhatósági állásfoglalásokat nem hozzák nyilvánosságra, illetve eltüntették a korábban a mediatorveny.hu oldalra kitett dokumentumokat is ezzel kapcsolatban. Ezeket kizárólag közérdekű adatigényléssel lehet megszerezni, vagy későbbi GVH-s határozatok alapján lehet némileg megismerni, de a legtöbb esetben (főleg a kormányközeli fúzióknál) egész egyszerűen nincsenek, vagy nem elérhetők azok a szakhatósági vizsgálatok, amivel elvileg alá kéne támasztani a Médiatanács döntéseit.

A kétes hátterű döntések mechanizmusát egyébként jól jellemzi a korábbi klubrádiós balhé is. Az összes bíróság kimondta, hogy a Médiatanács jogsértően járt el a Klubrádió frekvenciapályázatával kapcsolatban, ahol azon rugózott a hatóság, hogy a cég nem írta alá a pályázati dokumentumaik üres oldalait. Hiába mondta ki a bíróság, hogy jogsértés történt, az NMHH sohasem ismerte el, hogy hibázott, amikor törvényellenes módszerekkel próbálta megakadályozni, hogy meghosszabbítsák a Klubrádió frekvenciaengedélyét.

Eredetileg a Médiahatóság egy másik pályázónak adta a rádió frekvenciáját, azonban később a bíróság többször is megállapította, hogy nincs igaza az NMHH-nak, mégis újra és újra fellebbeztek. A Klubrádiót végül így sem sikerült elhallgattatniuk, ráadásul vissza is kell fizetniük a 103 millió forintos médiahasználati és frekvenciahasználati díjat, illetve további kétmillió forintot, amiért megsértették az adó jó hírnevét. Ország-világ előtt kiderült, hogy olyanért akarták negatívan diszkriminálni a Klubrádió pályázatát, amit semelyik másik pályázótól nem vártak el, vagyis a hatóság részrehajlást követett el egy közismerten ellenzéki rádióadóval kapcsolatban.

A tagok azóta is gond nélkül dönthetnek a magyar médiaipari beruházások sorsáról, sőt, Karas Monika elnök még úgyis maradt a Médiatanács élén a "G-nap" után, hogy a Simicskához köthető médiafelületeknek dolgozott korábban ügyvédként.

Ennél is súlyosabb ügyet hozott nyilvánosságra nemrég a 24.hu, nem túl meglepő módon szintén a rádiós piacról. Andy Vajna éppen a békéscsabai helyi frekvenciát igyekszik megszerezni egy olyan cégtől, ami 20 éve használja az ottani frekvenciát. A Médiatanács egyetlen szubjektív pont alapján végül Vajna pályázatát hozta ki győztesnek annak ellenére, hogy nem adott be megfelelő banki igazolást a pályázati kiírás szerinti kötelező tartalmi elemekkel, majd a hiánypótláskor sem stimmelt az igazolás. A békéscsabai vállalkozók bírósághoz fordultak.

És ez csak egy példa, a cikk szerint az országosan terjeszkedő Vajnát több helyen is hiányos pályázatok alapján hozhatták ki győztesnek, arról nem is beszélve, hogy itt már a Médiatanácsnak esze ágában sincs amiatt vizsgálódni, hogy legalább hat vidéki rádió kerül a Vajna birtokolta Rádió 1-hez, és ez mennyire sérti a sokszínű információforrást. Egyébként nem csak online igyekeznek titkolni vagy el sem készíteni a dokumentációkat, hanem a közérdekű adatkikérés ellenére sem mutatták meg a banki igazolásokat a 24 újságírójának, amivel igazolni lehetne, hogy Vajnáék tényleg jogszerűen pályáztak. Az már csak hab a tortán, hogy lehet, hogy papíron nem mindenhol Vajna cége pályázott, de a dokumentumok szövegezése sokszor szóról-szóra megegyezik. Az NMHH állítja, hogy bizonyos esetekben a harmadik fél (például egy újságíró) csak a pályázati győztes kihirdetése után férhet hozzá bizonyos dokumentumokhoz, de közben a rádiós frekvenciák közvagyonnak számítanak, így minden ezzel kapcsolatos dokumentum közérdekű adat, tehát bárki számára publikus.

Az ügy odáig fajult, hogy nemrég maga az NMHH kérte a bírósági tárgyalás felfüggesztését arra az információra hivatkozva, hogy a Radio Plus Kft.-ben hamarosan ügyvezetőváltás lesz, és ez gondot okozhat a tárgyalás lebonyolításában. A bíró a felvetésnek helyt adott, azonban a 24 cikkéből kiderül, hogy Vajna rádiós cége és az NMHH kvázi összejátszik annak érdekében, hogy a bíróság ne tudja hivatalosan kimondani, a médiaszervezet szabálytalanul hozta ki győztes a szabálytalan pályázattal induló Vajna-céget. Mindezt úgy, hogy Vajna rádiója egy másik frekvencián keresztül nyomulhat be végül a békési piacra.

Később arra is fény derült, hogy az NMHH kivételezik Vajnáék rádiós cégével, és napirenden kívül fogadják a Radio Plus Kft.-t, ha az jóval a pályázat lejárta után szeretné beadni a banki igazolásait. Az NMHH egyébként annyira jól értesült a Radio Plus Kft. ügyeiben, hogy Bakai Mátyás nemrég tényleg lemondott az igazgatói posztjáról, ezzel kérdésessé válhat, hogy tud-e a bíróság ítéletet hozni azzal kapcsolatban, hogy az NMHH szabálytalanul ítélte meg a békéscsabai frekvenciát Vajnáéknak.

Hogyan ne tegyünk keresztbe a kormánynak

A szervezet elbírálási folyamata más közigazgatási hatóságokhoz hasonlóan működik papíron. Beérkezik a kérelem, amit szignálnak egy ügyintézőnek. Kiválasztják azt a személyt, aki az adott kérelem felelőse lesz, és innentől normális ügymenetként folytatódik az elbírálás. Polyák szerint bizonyos esetekben érzékelhető, hogy a kérelmekhez igazítják az elbírálási szempontokat, az indoklást pedig a döntéshez, ahogy az például a RTL esetében is érzékelhető.

Az elnök mellett négy másik tag szavaz minden kérelemről, azonban ez csak egy látszatra demokratikus megoldás, vagy legalábbis nehéz elhinni a függetlenséget négy olyan tag esetében, akiket 2010-ben a Fidesz jelölt a posztra, és a klubrádiós balhé után is a helyükön maradhattak. Éppen ezért a Médiatanács belső működésére nagyon nehéz rálátni, és valószínűleg ez is volt a terv. Ha valamilyen csoda folytán a Fidesz engedte volna, hogy az ellenzék legalább egy ember beültessen a tagok közé, akkor sem lett volna a kétharmados többség miatt túl sok súlya a belső szavazásoknak, legalább lett volna valaki, aki nem a kormányhoz köthető, és rálát a belső működésre. Így viszont négy plusz egy Fidesz által beválasztott ember külső kontroll és lényegi rálátás nélkül dönthet a magyar médiapiac alakulásáról.

Az ORTT helyét átvevő Médiatanács elnökévé annak idején Szalai Annamáriát, a Fidesz országgyűlési képviselőjét választották meg, köré pedig Auer Jánost, Koltay Andrást, Kollarik Tamást és Vass Ágnest tették. Szalai 2013-as halála után a helyét Karas Monika vette át, aki a Simicska Lajoshoz tartozó Magyar Nemzet és a Hír TV jogásza volt, és érdekes módon a 2014-es G-nap után is maradhatott a helyén. Nem ő az egyetlen nyíltan Fidesz-kötődésű ember a szervezetben, Kollarik például volt önkormányzati képviselő Zuglóban, illetve az ottani Fidesz-Fidelitas frakcióvezetője is. Ettől függetlenül legtöbbjüket úgy ismerik, mint a politikától és a tényleges hatósági munkától távol maradó, szürke emberek, akik 2010 óta annyira belekényelmesedtek a pozíciójukba (ugyebár 9 évre választják őket), hogy alig végeznek tényleges munkát a hatóságnál, és ennek a nyomát a hiányos pályázati és kommunikációs indoklásokban és alátámasztásokban, illetve a gond nélkül elfogadott kormányközeli fúziók elbírálásában lehet érzékelni.

A működésre való rálátás hiánya azért különösen aggályos, mert a médiatörvény nehezen konkretizálható pontjai miatt nyitva áll arra a lehetőség, hogy két hasonló ügyről kétféleképpen dönthessenek, a szabályokat teljesen szubjektíven értelmezve.

Egyébként hiába ültettek a Médiatanácsba minden, a kormánynak fontos kérelemre rábólintó embereket, a Fidesz őket megkerülve is hozott már a médiapiacba súlyosan belenyúló döntéseket. Ilyen például amikor az Antenna Hungárián keresztül gyanús körülmények között kivették a MinDig TV csomagjából a Euronewst, hogy helyette Vajna csatornái kerüljenek be, de lehet például az állami hirdetések rendszerét is említeni, amivel olyan médiafelületeket töm ki elképesztően sok állami pénzzel, ami piacilag sokszor teljesen indokolatlan. Lehetne a reklámadót is említeni, amivel szintén a független sajtóterméket megmaradását veszélyeztetik. Ezekben az esetekben az NMHH egyébként semmilyen közleményt vagy állásfoglalást nem adott ki.

Megtiltja, aztán mégis engedélyezi

A 2010-es médiatörvény megakadályozta a magyar lappiacon igen komoly szereplőknek számító Axel Springer és a Ringier fúzióját, aztán 2014-ben az Axel Springer és Ringier eladta a nagy részben politikai lapokat tartalmazó portfólióját a Heinrich Pecina fémjelezte VCP Capital Partnersnek, így létrejöhetett a korábban elgáncsolt Axel Springer–Ringier-fúzió, a másik oldalon pedig megalakult az a Mediaworks, amit a Népszabadság bezáratása után gyorsan el is adtak Mészáros Lőrincnek.

Ez azért is érdekes, mert korábban pont a politikai portfólió miatt nem engedélyezte a Ringier és az Axel Springer fúzióját a Médiatanács, viszont amikor az egész Pecinához került, akkor nemhogy zöld utat adott, de még szakhatósági vizsgálatot sem végzett az ügyben. Még ugyanebben az évben a Mediaworks felvásárolta a Pannon Lapokat, amivel 5-ről 13-ra nőtt a céghez tartozó megyei lapok száma. Ami közös mindkét esetben, hogy

Mindezt úgy, hogy ezek a lapok immáron közel 1 millió emberhez jutnak el, de valamiért a Médiatanács nem érezte úgy, hogy ezen a piacon fennáll hír és vélemény homogenizálódása, vagyis a sokszínű információforrás veszélyeztetése, amire az RTL esetében utaltak.

Az biztos csak a véletlen műve lehet, hogy sem a VCP, sem a Pannon Lapok, sem az Opimus esetében nincs semmilyen fellelhető, részletes vizsgálati anyag, ami bármivel is alátámasztaná a szervezet döntéseit. A Pannon Lapok esetében például a Mértéktől 200 forintot kértek oldalanként a közérdekű adatnak minősülő vizsgálati anyagért, amit később megkaptak a GVH-tól. Az más kérdés, hogy ez mindössze egy kétoldalas dokumentum, ennyi helyre volt szüksége a Médiatanácsnak, hogy kielemezze több megyei lap egy cégbe való olvadását.

Mi azért rákérdeztünk erre. Az NMHH az RTL–Central- és a Vajna–Lapcom-fúziók közötti különbséget azzal magyarázza, hogy amíg az RTL az internetes média térnyerésével és a tévés pozíciójával egy összefonódás esetén az egységes tartalom-előállítás felé haladhatott volna, addig a TV2 és a megyei lapok esetében Vajnáék egy folyamatosan visszaszoruló piacra vásárolták be magukat.

Arról viszont hallgat az NMHH, hogy a Borsnak és a három Vajnához került megyei lapnak egyaránt van online, rendszeresen frissített és értékesített felülete, és az akvizicióval nem csak a nyomtatott lapokhoz, hanem az online felülethez is hozzájutottak. Éppen ezért az NMHH indoklása a két esettel kapcsolatban hiányos és nem vizsgálja rendesen a problémakört, ami szintén azt támasztja alá, hogy a szervezetnél valami nincs rendben.

Az Axel Springer és a Ringier nem indított pert a 2010-es döntés miatt. Ami azért érdekes, mert egy hasonló ügyben Németországban úgy álltak bele egy több éven át tartó perbe, hogy annak eredményétől függetlenül sem jöhetett volna össze egy ilyen fúzió.

Az RTL perel, és valószínűleg Strasbourgig is elmegy az ügyben, ha a magyar bíróság nem ad nekik igazat. A probléma az, hogy az ilyen esetekben nincs egy világos jogi módszertan, ami alapján igazságot lehetne tenni, az egész teljesen szubjektív alapon működik. Az Európai Unió maximum az állami pénzek mozgását vizsgálhatná például a hirdetéseken keresztül, de ezeket is a piaci szereplőknek kell jelezniük a hatóságok felé.

Addig maradnak az olyan ritkaságnak számító esetek, mint az RTL, a Klubrádió vagy a békéscsabai rádiótulajdonosok, akik bírósághoz fordultak a Médiatanács vélt jogszerűtlenségei miatt, és van, aki nyert (Klubrádió), van, aki miatt meg inkább menekülőt fújtak (Békéscsaba). Az már más kérdés, hogy az NMHH hétéves működése olyan súlyos torzulásokat okoz a magyar médiapiacon, amit pár elmarasztaló ítélet nem tud egyhamar megjavítani.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)