Az egyetlen, amitől a Fidesz félhet a választás napján

Október elejéig úgy nézett ki, hogy a gyöngyösi választókerületben lesz az egyik legnagyobb hármas csata 2018-ban. A Fidesz 2014-ben egy hajszállal nyerve elvitte a körzetet, de a most is induló Vona Gábor Jobbik-elnök csak egy százalékkal maradt le (37, illetve 36 százalékot kapott a fideszes és a jobbikos). Az MSZP akkor 22 százalékkal nem tudott beleszólni a győzelemért folyó versenybe, de pár hónappal ezelőtt bejelentkezett  Hiesz György, Gyöngyös MSZP-s polgármestere, hogy ő bizony 2018-ban a parlamenti helyért fog indulni.

Vagyis egy erős hármas verseny kezdett kibontakozni a Fidesz-MSZP-Jobbik trió között. Ám Botka László visszalépése után Hiesz információnk szerint már jelezte, hogy mégsem hajlandó elindulni jövőre, így az MSZP-ben arról beszélnek, hogy helyben erős jelölt híján Vona magához csábíthatja a szocialista szavazókat is. És az ellenzéki szavazatokat összeadva a Jobbik elnöke már kényelmesen megverheti a fideszest.

A gyöngyösi példa jól jelzi, mi az az egyetlen dolog, amitől a Fidesz igazán tarthat 2018-ban.

FRISSÍTÉS!

Hiesz György cikkünk megjelenése után jelezte, hogy mégis elindul a parlamenti választáson. "Ez mit sem változott Botka László visszalépése után, hiszem engem nem Botka László kért fel az indulásra, az MSZP-ben ugyanis a helyi szervezetek döntenek a jelöltekről. Engem a gyöngyösi szocialisták jelöltek, és köszönettel elfogadtam, amire egyetlen nyomós indokom van: szeretném minden igyekezetemmel a várost, Gyöngyöst szolgálni. Ezt teszem és fogom tenni polgármesterként, ha arra van szükség, és ez lesz a legfontosabb feladatom országgyűlési képviselőként is, ha úgy érzem, a parlamentben tudok többet tenni a városért és környékéért."

A közvélemény-kutatások persze a Fidesz hatalmas előnyét mutatják, és a kormány kezében számtalan olyan eszköz van, amellyel tovább növelheti Orbán népszerűségét (a kormányzati reklámkampányoktól kezdve az Erzsébet-utalvány osztogatásáig). A jelenlegi számok és a tendencia alapján elképzelhetetlen, hogy ne a Fidesz nyerje a jövő évi választásokat.

A kampányra rálátó fideszesek, de még az ellenzéki politikusok is elismerik háttérben: nem látni most, mi tudná megakadályozni a Fidesz újabb győzelmét, de az előbb említett tényező némi bizonytalanságot okoz a Fideszben, meg az ellenzéki oldalon is.

Nem a pártok tervezett, kialkudott együttműködéséről van szó. A nyilatkozatok, az erről szóló kutatási adatok és puszta érdekkülönbségek miatt is kizártnak látszik, hogy az MSZP-DK, illetve a Jobbik koordináltan induljon, pláne, hogy közös listát hozzon össze.

• Molnár Gyula, az MSZP elnöke a párt legutóbbi választmányán kijelentette a Jobbikra célozva, hogy "Horn Gyula pártja nem működhet együtt a szélsőjobboldallal".
• Vona Gábor, a Jobbik elnöke pedig a miniszterelnök-jelöltté választása utáni beszédében kijelentette: "Sem elvi, sem gyakorlati lehetőség nincs az ellenzéki pártokkal összefogni, hiszen ők is felelősek, hogy itt tartunk" 

Az együttműködés tehát kizárva, tudomásunk szerint háttérben sem zajlik semmilyen egyezkedés, nincs paktum a két ellenzéki pólus között. Vona ugyanakkor felfedte azt is, hogy bár az ellenzéki pártokkal nem akar együttműködni, a szavazóik voksaira, "a kormányváltást akaró magyar nép összefogására" számít. Botka László ugyanezt a csoportot nevezte "elégedetleneknek", és neki az volt a célja, hogy a Jobbiktól hódítsa el (vissza) a kormányváltást akaró szavazókat.

A két ellenzéki párt, az MSZP és a Jobbik ezért nem támadta egymást igazán az elmúlt hónapokban, nehogy magukra haragítsák az egyelőre a másiknál lévő potenciális szavazókat. Vona ezért kezdett el az utóbbi hónapokban a baloldali füleknek kedves szólamokat szajkózni, Botka visszalépése után nyílt levelet is írt a baloldali szavazóknak. Vona történelmi szövetséget ajánlott a baloldaliakkal, és azt üzente: "akarja-e velünk együtt leváltani ezt a kormányt, és utána részt akar-e venni a nyugodt és békés építkezésben? Ha az Ön válasza erre a kérdésre az, hogy igen, akkor mi összetartozunk."

Több helyen leomlott a fal

Éppen ez okozza tehát a jövő évi választás egyetlen kiszámíthatatlan faktorát: mennyire omlik le a fal, mekkora lesz az átjárás végül a balos és jobbikos szavazók között? Az időközi választásokból nem szabad persze messzemenő következtetéseket levonni az országos helyzetet illetően, de az eredmények arra utalnak, hogy számos választókerületben már gond nélkül átszavaznak a balosok a Jobbik jelöltjére vagy fordítva. Néhány példa erre a közelmúltból:

• Devecseren a polgármester-választáson a jobbikos városvezetőnek lényegében csak egy függetlenként induló fideszes volt az ellenfele. A baloldal itt nem állított jelöltet: 69 százalékos Jobbik-győzelem született. 2014-ben sem volt amúgy balos ellenfél, akkor 54-46-ra nyert a jobbikos.
• Zuglóban az időközi képviselő-választáson a Jobbik nem indított jelöltet. Az MSZP-DK-Párbeszéd jelöltje majdnem kétszer annyi szavazatot kapott, mint a fideszes, holott 2014-ben csak hét szavazat volt a különbség.
• Salgótarjában 2016-ban nyert hatalmas fölénnyel az MSZP jelöltje. A Jobbiknak ugyan volt saját polgármester-jelöltje, de a számolgatások és a helyi elemzések alapján a jobbikosok átszavaztak a szocialistára (2014-ben csak 50 szavazat volt a különbség, 2016-ra ez 1800-ra nőtt, a Jobbik pedig látványosan visszaesett.)
• Tapolcán először a parlamenti képviselőségért, majd az önkormányzati helyekért zajló időközin nyert a Jobbik 2015-ben. A Jobbik a szocialisták látványos visszaesésével párhuzamosan tudott megnőni, amiben szerepet játszott, hogy a helyi MSZP-elnök otthagyta pártját és a jobbikos városvezető mellett alpolgármester lett.

Az alábbi infografikán jól látszik, hogy ahol pirosból van sok, ott a zöld tűnik el, vagy fordítva.

Emellett persze több olyan időközi is volt, ahol a Fidesz simán lenyomta az ellenzéket – ha egy ellenzéki jelölt volt, ha nem. Nézzük meg ezeket az eseteket is:

• Tatán pár nappal ezelőtt az időközi önkormányzatin a Fidesz jelöltje magabiztosan nyert (Fidesz - MSZP-DK - Jobbik 366-123-69 szavazat). Látható, itt akkor sem lett volna ellenzéki győzelem, ha van átszavazás.
• Pakson az időközin szeptemberben 68 százalékkal győzött a fideszes jelölt, pedig a baloldal egy független mögé bújt, a Jobbik pedig nem indult.
• Debrecenben az időközi önkormányzatin toronymagas Fidesz-győzelem született. Az ellenzéki pártok mind külön indultak, de összefogva se lett volna esélyük a számok szerint (Fidesz 926, Jobbik 259, DK 149, MSZP 79, Együtt 52, LMP 46 szavazat)
• Szarvason a Fidesz nyert simán, a Jobbik csak a harmadik lett a helyi civil mögött.
• Szentendrén januárban a Fidesz nyert, hiába állt be a baloldal egy civil mögé, a Jobbik pedig nem indított jelöltet (Fidesz 339, TESZ 298).

Akkor tehát milyen következtetéseket vonhatunk le az időközikből?

Látható, hogy ez utóbbi Fidesz-győzelmek csupa olyan helyen, olyan szituációban születtek, ahol a Fidesz fölénye annyira egyértelmű volt, hogy lényegében mindegy volt, hová szavaznak az ellenzékiek. A Fidesz bőven 50 százalék felett kapott voksokat, az ellenzéki szavazatokat összeadva se lett volna ellenzéki győzelem.

Ellenben az olyan körzetekben, ahol az ellenzék – az erejét összeadva – esélyesnek érezheti magát, többnyire működött az átszavazás. És az ellenzéki szavazók a legesélyesebbnek tűnő ellenzéki jelölt mögé sorakoztak fel. Ez történt még 2014-ben Ózdon, ahol a Jobbik szipkázta el az MSZP-s szavazatokat, így a Jobbik át tudta venni a várost; 2015-ben Veszprémben, ahol Kész Zoltánt addig támadta/emelte a kormányzati média, míg simán győzni tudott; és ez történik szinte minden olyan körzetben, ahol feltűnik egy-egy esélyes ellenzéki valamelyik táborban.

Hány körzetben borulhat össze az ellenzék?

A Fidesz akkor van szerencsés helyzetben, ha megkérdőjelezhetetlen a fölénye, vagy nincs a választókerületben olyan ellenzéki, aki be tudná gyűjteni a protesztszavazatokat. Závecz Tibor, a ZRI Závecz Research ügyvezető igazgatója is a minap arról beszélt a Népszavának, hogy a politikailag aktív választók 40 százaléka nem feltétlenül elkötelezett egyik párt felé sem, de határozottan kormányváltást akar.

"Nagyon heterogén, megosztott csoportra kell gondolnia. A Fideszben mégis él a félelem, hogy ezek az ellenzéki szavazók egységesen lépnek fel, és – ha a pártlistákon nem is – az egyéni körzetekben ugyanarra a jelöltre szavaznak.

Ha a Fidesz kellően sok egyéni körzetben veszít, akkor elveszítheti a választást is.

A Fidesz 2014-ben a 106-ból 96 körzetet megnyert. 52-ben volt a Fidesznek 20 százalékpontot meghaladó előnye a baloldal előtt. Ám mindössze csak 20-ban volt 50 százalék fölött a kormánypárti jelölt.

2018 talán egyetlen függőben lévő fontosabb kérdése, hogy hány olyan körzet lesz, ahol a Fidesz 50 százalék alatt szerepel, és az ellenzéki szavazók akár spontán, egy szimpla átszavazással összefoghatnak és nyerhetnek a fideszes jelölt ellen.

(Borítókép:  Vona Gábor a Jobbik miniszterelnök-jelöltje kisfiával szavaz Gyöngyösön a Pátzay János Zeneiskolában kialakított 6-os szavazókörben az országgyűlési képviselő-választáson 2014. április 6-án. - fotó: Komka Péter / MTI)