25 éve lett vége az ártatlan srácok korszakának

C BAL19930419035
2018.01.10. 22:25
1993. január 11-én a Fidesz eladta az állami MKB Banknak a Váci utcai pártszékházat. A befolyó pénzből Orbánék elkezdték felépíteni a párt gazdasági hátterét. Az ügylet rengeteg közéleti és párton belüli bírálatot kapott, a jobboldali fordulattal együtt hozzájárult ahhoz, hogy a Fidesz sokak szemében elveszítse a hitelét. Húzónevek léptek ki, a támogatottság 40 százalékról a választásokra 6 százalékra esett vissza. Cserébe viszont saját lábakon túl tudtak élni 1998-ig, a kormányra kerülésig.

Ha egyetlen dátumot kell mondani, ami megváltoztatta a rendszerváltás utáni magyar politikai életet, valószínűleg keveseknek jutna eszébe 1993. január 11. Pedig ezen a napon egy olyan szerződés íródott alá, ami gyakorlatilag kiütötte a Fidesz kezéből az 1994-es kormányzást, repedéseket okozott a tagság/szimpatizánsok és a pártvezetés közötti bizalomban, ugyanakkor megalapozta a párt gazdasági hátterét úgy, hogy túlélték az ellenzéki létet, és 1998-ra fel tudták építeni magukat a kormányzásra.

És mellesleg például Orbán Viktor apjának kezébe tudta juttatni a gánti bányát.

Technikai értelemben egy ingatlan-adásvételről van szó, a Fidesz mint ifjú, ötéves párt eladott egy ingatlant. Valójában viszont a párt, amelyre addig mindenki szeplőtelen ellenzéki szereplőként tekintett, átváltozott egy profin gazdálkodó, az üzletet és a politikai erkölcsöt szétválasztó szervezetté,

amivel több fronton is földrengésszerű változásokat idézett elő maga körül.

De kicsit menjünk vissza az időben. A rendszerváltáskor az MDF került kormányra, a Fidesz a parlamenti helyek bő 5 százalékát, 21 széket szerzett, két egyéni győzelemmel (Kövér László és Szájer József), és ellenzékben kezdett politizálni.

A kapott ingatlanok

Fidesz–MDF: Váci utca 38., és Széchenyi rakpart 3.

Fidesz: Lendvay utca 28., Andrássy út 105.

MDF: Bem tér 3.

Az ÁVÜ akkori közlése szerint a Váci utca 38. szám alatti épület „hasznos nettó iroda" alapterülete csupán 1200 négyzetméter, amelyből az MDF 648, a Fidesz 552 négyzetméterrel rendelkezett. A Széchenyi rakpart 3. szám alatti épület hasznos nettó iroda alapterületéből az MDF-é 1329, a Fideszé 1132 négyzetméter.

Az Állami Számvevőszék 1998 szeptemberében ezzel szemben azt közölte, hogy a Váci utca 38.-ban az MDF-é 2079, a Fideszé 1771 korrigált nettó négyzetméter, a Széchenyi rakpart 3.-ban az MDF-é volt 2316, a Fideszé 1973 négyzetméter. A többletjutattást nem kérte vissza az állam.

További, akkor kapott pártszékházak: 

SZDSZ: Mérleg utca 6., 2773 négyzetméter

KDNP: Nagy Jenő utca 5., 2948 négyzetméter

FKGP: Belgrád rakpart 24., 2658 négyzetméter

MSZP: Köztársaság tér 26., 3279 négyzetméter.

A rendszerváltás előtt, amikor sorra alakultak a pártok, használatra kaptak pártszékházakat, például a Fidesz a Lendvay utcait. De a parlament megalakulása után, a pártszékház-törvényben megszavazták, hogy – az MSZP óriási anyagi fölényét is ellensúlyozandó – az államtól minimum 2000, maximum 3500 négyzetméternyi székházat kapnak, a választási eredménytől függően.

Mivel az addig használt pártszékházak jobbára nem voltak ekkorák, hosszú és kicsinyes, négyzetméterekről, választási százalékokról szóló egyezkedés után sikerült dűlőre jutni. A Fideszt az éppen akkoriban gazdasági igazgatónak felkért Simicska Lajos és Varga Tamás gazdasági háttéremberek képviselték. 

Ez alapján 1992 áprilisában egy titkos kormányrendelet több ingatlant, köztük a Váci utca 38. alatti volt Tiszti Kaszinót adta oda a kormányon lévő MDF-nek és az ellenzéki Fidesznek közös pártszékházként. A négyzetmétereket tehát rendkívül értékes, pártszékháznak kevéssé való ingatlanokban kapták a pártok.

A két párt 1992 szeptemberében előszerződést kötött az épületek eladásáról az MKB – akkor még állami – bankkal, és meg is kapták a vételár 90 százalékát. Ekkor egy kis kivárás után, amely idő alatt a parlament gyorsan még az áfamentességet is megszavazta az ilyen ügyletekre, 1993. január 11-én megkötötték a végleges szerződést.

A két párt 1 milliárd 530 millió forintot kapott 46-54 százalékban (833-697 millió) megosztva az MDF javára, és ugye már áfát sem kellett fizetniük.

Az átlagkereset akkor nettó 18 ezer forint volt, szóval nagyjából tízszer annyit ért ez a pénz akkor, mint most.

Az egész teljesen titokban zajlott egészen 1993. május 25-ig, a Népszabadság és a Magyar Hírlap aznap írta meg az egész történetet, egyszerre robbantva a sztorit. A másnapi sajtótájékoztatóján az ÁVÜ (Állami Vagyonügynökség) jogszerűnek nevezte a székházeladást.

Az ügyletet még sokáig amiatt is támadta a sajtó és a többi párt, hogy szerintük nagyobb területet is kaptak a fiatal demokraták, mint ami a törvény és az utána kötött hatpárti megállapodás értelmében megilletné őket. Az Állami Számvevőszék 1998. szeptember 16-án azt állapította meg, hogy a Fidesz és az MDF nagyobb alapterületű székházakat kapott, mint amekkora járt volna nekik, ám a többletingatlanok ellenértékét nem kell visszafizetniük.

II. A vagyon és a Fidesz kanyarjai

A székház megszerzése és eladása csak a folyamat első állomása vagy inkább beindítása volt. Az Élet és Irodalom hat évvel később, 1999-ben tárta fel a pénz útját (az azóta híressé vált Fiúk a bányában című cikkben – 1., 2.), ami utólag is jó hátteret ad a párton belüli folyamatok megértéséhez.

A cikkekből kiderül, hogy az ügy a Fideszben is belső feszültséget okozott, már csak azért is, mert sokak szemében csak olaj volt a tűzre: az ügy kirobbanása előtt nem sokkal

centralizálódott a Fidesz vezetése, a választmányi irányítást felváltotta az elnöki rendszer,

így májusban a párt első elnökévé választották Orbán Viktort, aki elindította a jobboldali-nemzeti-konzervatív fordulatot, hátrébb szorítva a párt liberális szárnyát. Az sem tetszett sokaknak, hogy a székházügy fideszes cégeinél MDF-es összefonódás is volt (erről később írunk részletesebben).

Áder János még szinte frissiben, június elején írt egy levelet a párt országos tanácsának, amiben azt magyarázta, a cél az volt, hogy saját lábára álljon a párt, „így tudtuk elkerülni, hogy bármilyen gazdasági vagy más érdekcsoport zsebébe kerüljünk". Azt is írta, hogy nem kell aggódni, nincs paktum az MDF és a Fidesz között, a székházjuttatással csak ki akarták egyenlíteni a rendszerváltás előtti Németh-kormány aránytalan döntését, amellyel túl kicsi ingatlant adott használatra ennek a két pártnak.

A júniusi szárszói találkozón, Farkasházy Tivadar kertjében Orbán Viktort is megkérdezték a székházügyről. Orbán nagyjából azzal söpörte le a kérdést, hogy ez csak vélemény, minden párt ezt csinálta, és mondják meg neki, pontosan melyik eleme „nem kóser" az ügynek.

Az ezen való civódás helyett, mondta Orbán, inkább arról kellene vitatkozni, hogy miként lehetne megszüntetni a jelenleg dúló hideg polgárháborút. Szerinte

a politikai élet részvevői egymás likvidálására törekszenek, pedig a jövő szempontjából fontos lenne, hogy ez a viszály megszűnjön. 

Szintén 1993 júniusában a nyár eleji, a szünet előtti utolsó Fidesz-frakciógyűlésen is sokan magyarázatot vártak a pénz útjára, hogy Varga és Simicska mire fordította a pénzt. Az ülésen ezekre a kérdésekre Orbán és Kövér adott magyarázatot, felsorolták a cégeket, amelyekbe átcsatornázták a pénzt, de mindenkit figyelmeztettek, hogy ne jegyzeteljen, és utólag sem áll össze teljesen a kép.

Mindenesetre az ÉS szerint a Fidesz által tulajdonolt Fico Kft. 440 millió forintot kapott, amit továbbfolyatott egy olyan céghálónak, amelyben rendre Fidesz-közeli szereplők – Kövér László testvére, Simicska, Simicska felesége, Varga Tamás stb. – tűnnek fel. Kapott pénzt az egymással összefonódó Arzenál Kft., a Quality Party Service Kft., a Draft Kft. és a Best Lízing (késôbbi Auto-Classic) Kft. A Millennium Rt. további 10, a Quality Invest Rt. 102 millió forintot kapott a lap szerint. Ez utóbbi cégben ott ült az egyeztetésekben az MDF-et képviselő gazdasági háttérember, Kollár K. Attila is.

Ez a cég segített aztán abban, hogy egy bonyolult tranzakciósorozattal a Dolomit Kft., vagyis a bánya Orbán apjához kerüljön. 

Az előadás, aztán később a belső átvilágítás elmaradása azonban egyes résztvevők szerint nem adott megnyugtató magyarázatot arra, hogy vajon a vagyon nem került-e magánzsebekbe, illetve mi arra a garancia, hogy a vállalkozások nyeresége a pártot gyarapítja majd.

A Fideszt részben emiatt, részben az időközben elinduló központosító, jobboldali-konzervatív fordulat miatt év végén hagyta el Fodor Gábor, Molnár Péter, Ungár Klára, és még kétszáz párttag is. Bayer Zsolt egyébként 1994-ben azt írta, ő Simicska miatt döntött így. „Ugyanis nem szerettem őket. Nagyon nem.

Dr. Simicska körül egyre több lett a fegyveres őr, s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia-alsón.

Meg a titok is egyre több lett, s a titkok számának emelkedésével párhuzamosan sűrűsödtek a fontos arcú fószerek, akikkel nem lehetett emberi szavakat váltani nőről, kajáról, piáról."

Epilógus

A Fidesz támogatottsága a székházügy után egy év alatt 40 százalékról 6 százalékra csökkent, a párt a következő évi, 1994 tavaszi választásokon épphogy bejutott a parlamentbe. Addigra azonban megvoltak a biztos alapok. Simicska még a választások előtt megszerezte a Mahirt (ebben is ott ült Kollár), aztán 1994 októberében a Népszabadságnak arról beszélt: biztosítani kell a párt finanszírozását úgy, hogy a Fidesz ne függjön külső erőforrásoktól. Ekkor mondta azt is, hogy

a politikához ugyanaz a három dolog szükséges, mint a háborúhoz.

Varga Tamást azóta gazdasági bűncselekményekért ítélték el, például az 1993-as kavarásaiért. Később külföldön is élt, erről például itt olvashat bővebben egy 2005-ös cikkben, a későbbi ügyeiről pedig itt, egy 2010-es hírben is.

A székházügy idején alapított, az akkor szerzett pénzből kitömött cégek közül 1995 nyarán Schlecht Csaba érintésével több is – köztük a Quality Invest, a Draft Kft. vagy az Auto Classic – Kaya Ibrahim vagy Josip Tot nevén végezte, jelentős köztartozással.

Az 1993-ban kapott székházakat azóta minden párt eladta.