Sámuel, Hajna
18 °C
32 °C

Sokasodhatnak a konfliktusok a Jobbikban

Image uploaded from iOS
2018.05.22. 12:48
Újra megerősödhetnek a radikálisok a Jobbikban, miután Toroczkai László nem elszívja, hanem a párton belül tömörítené őket. Az ásotthalmi polgármester lépése elsősorban a Fidesznek kedvez, és keresztülhúzhatja azok számítását, akik Sneider Tamás elnökké választásával nyugvópontra helyeznék a pártot.

Örülnék neki, ha Laci elhúzna a francba, és vinni magával az egyfogúakat

– így kommentálta még a múlt héten az Indexnek egy ismertebb jobbikos politikus azt, hogy Toroczkai „fellázadt”, és a kormányközeli sajtót végigturnézva nekiment a pártvezetésnek. Soha korábban ennyire nyilvánvalóan nem mutatkozott meg, mennyire félresikerült, mondhatni befejezetlen volt Vona Gábor korábbi törekvése, hogy megszabaduljon a Jobbik radikálisnak tartott politikusaitól. 

A múlt héten még úgy tűnt, hogy amit Vona Gábornak nem sikerült végigcsinálnia, azt megteszi helyette Toroczkai László, de kedden kiderült:

a Jobbik nemhogy nem szabadul meg a radikálisoktól, de azok most még a fejükre is nőhetnek.

Kedden Toroczkai bejelentette: hét jobbikos polgármesterrel gondolkodott a Jobbik jövőjéről, és végül Mi magunk néven alakítanak platformot a Jobbikon belül. Toroczkai szerint további polgármesterek csatlakozása várható hozzájuk. (2014-ben 14 jobbikos polgármesterjelölt nyert az önkormányzati választáson.) 

A párt szabályzatában nincs benne, hogyan lehet platformot alapítani, de nem is tiltja semmi. Toroczkai azt mondta, a Jobbik frakcióján belül is jelezték már felé, hogy csatlakoznának. Neveket nem akart mondani, de a szintén radikális Novák Előd feleségét, Dúró Dórát megnevezte.

Azt még a Vona-hívek is elismerték, hogy az áprilisi választási kudarc után visszavonuló pártelnök hr-döntései katasztrofálisak voltak. Nem sokan értették például a párton belül, hogy amikor Vona 2013-tól fokozatosan, de határozottan a szélsőjobboldalról középre kezdte húzni a pártot, miért hagyott olyan aknákat, amelyekről tudni lehetett, előbb-utóbb robbanhatnak. Vona látványosan félretolta például Novák Elődöt, de a politikus felesége maradhatott, ráadásul beemelte az elnökségbe azt a Toroczkai Lászlót, aki mindig is az egyik legmeghatározóbb figurája volt a radikálisoknak.

Egyetlen épeszű magyarázat lehetett csak erre: az, hogy a mérsékelt és a radikális jobbikosok között korábban is egyfolytában egyensúlyozni kényszerülő Vona úgy ítélte meg, ha sikerre viszi a politikáját, akkor a megmaradt szélsőséges vadhajtások maguktól szelídülnek majd meg. A választási kudarc azonban keresztülhúzta ezt a számítást, és az addig a mellőzöttséget viszonylag csendben tűrő figurák úgy érezhették, eljött az ő idejük a bosszúra.

Bár a sajtóban ez a mérsékeltek és radikálisok közötti harcként csapódhatott le, valójában inkább egyszerű hatalmi harcokról van szó. 

A klasszikus értelemben a néppártosodás egyfajta mérséklődést is jelent, azt, hogy a Jobbik többé nem lesz rasszista, antiszemita, illiberális eszméket hirdető párt. Ezzel szemben a radikálisok úgy látták, és ebben a Fidesz kétharmados győzelme is megerősíthette őket, hogy a Jobbik éppen akkor váltott, amikor a közhangulat is megváltozott. Magyarul: akkor kezdett el szalonképessé válni, amikor a szavazók egy jelentős része a radikálisabb megoldásokat díjazza.

Kétségtelen, hogy Toroczkaihoz vagy éppen Novák Elődhöz sokkal közelebb áll az az illiberális világ, amit a Fidesz bizonyos kérdésekben egyre határozottabban képvisel. Hogy ez mennyire így van, azt nem csak azt mutatja, hogy a nemzetközi sajtó szerint is helyett cserélt már a Fidesz és a Jobbik, hanem az is, hogy Vona Gábor egykori szövetségesei közül többen, így például Morvai Krisztina a választási kampányban már a Fidesznek kampányolt. 

Csakhogy a régi Jobbik valójában a Fidesz segédeszköze, amolyan tesztere volt.

2010 után az Orbán-kormány rendre megvalósította mindazokat az ötleteket, amiket a Jobbik előzetesen már tesztelt az embereken. Több olyan kezdeményezés is volt, ami egyértelműen a Jobbiktól érkezett. Ez az állapot az Orbán által megálmodott centrális erőtérben gyakorlatilag bérelt helyett biztosított volna a Jobbiknak mint kispártnak.

Ezenkívül a radikális Jobbik tökéletes párt arra is, hogy védelmet jelentsen a Fidesznek. Arra is alkalmas, hogy az egyre radikálisabb Orbán rájuk mutogathasson, ha a nemzetközi politikában magyarázkodnia kell. „El akartok kergetni? De akkor jön az antiszemita, rasszista Jobbik!” – érvelhetett sokáig külföldön a kormányfő.

Azzal, hogy Vona többre vágyott, és a szélsőjobboldalról középre kezdte el tolni a Jobbikot, feleslegessé vált a Fidesznek, így lett aztán Orbán céltáblája is. Egy néppártosodó Jobbik nem segíti a Fideszt, veszélyt jelent rá, ezért a 2018-as kampányban a kormány korábban soha nem látott intenzitással esett neki Vonának

Ha tehát a radikális erők újra megerősödnek a Jobbikon belül, az elsődlegesen a Fidesznek kedvez majd.

Ha Toroczkai külön mozgalmat hívott volna életre, akkor a Jobbik most akadálytalanul vihetné volna tovább azt a politikát, amit 2013-ban Vona Gábor elkezdett. Ebben az esetben nem a pártszakadás jelentené a veszélyt számukra, sokkal inkább az, hogy az elnökké választott Sneider Tamás vagy a helyettesének választott Gyöngyösi Márton sem számít karizmatikus figurának.

De ha unalmasabb is lett volna a párt, legalább megússza a balhé nélkül, ami az ellenzéki térfélen már akár érdem is lehet jelenleg, amikor az LMP és az MSZP–P sem úszta meg belső balhék nélkül. Ezzel szemben most Toroczkai életre hívott egy platformot, ami az ásotthalmi polgármester ismertségének köszönhetően a nyilvánosságban valószínűleg jóval láthatóbb lesz, mint a Jobbik parlamenti frakciójának munkája.

Az is borítékolható, hogy a fideszes média mindent megtesz majd azért, hogy az emberek Toroczkai platformját azonosítsák a Jobbikkal. A párton belüli belső konfliktusokkal eddig is kiemelten foglalkozott a sajtó – bármelyik pártról is volt szó. A választókat amúgy sem érdekli különösebben az úgynevezett szakpolitika.

Az pedig már most tisztán látszik, hogy konfliktusok lesznek bőven, mert a Toroczkai által életre hívott platform és a Jobbik jelenlegi vezetése által képviselt politika között óriási a szakadék.

A platform a régi Jobbikra fog hasonlítani, szembemenve így azzal a stratégiával és politikával, amit Sneiderék folytatnának, és amit a háttérből Vona is irányítana valamennyire. Toroczkai már most olyan témákat lobogtatott meg, amit a régi Jobbik: „cigány–magyar együttélés”, Trianon. Éppen azokat a témákat, amiket 2013-tól Vona igyekezett leépíteni. Beszédes, hogy a platformnak Toroczkai olyan nevet választott, ami a radikális Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom egyik online adásának a címe. 

A kevésbé karizmatikus Sneider elnöksége mellett szólt az sokak szerint, hogy bár valóban nem túl markáns arcnak számít, de nyugalmat, stabilitást hozhat a Jobbiknak, márpedig a pártnak most arra lenne szüksége.

Azok, akik erre számítottak, most aggódhatnak, mert ezt a nyugalmat Toroczkai párton belüli „minipártja” egészen biztosan zavarni fogja. Ennek a nyertese szintén a Fidesz lesz. 

Az ellenzéki pártok közül elsősorban az MSZP jár jól azzal, hogy Toroczkai maga köré gyűjti a radikálisokat, de nem szakítja szét a pártot. A Jobbik a választások után azt kommunikálta, hogy a Fidesszel ellentétben ők szociálisan érzékenyek, ezzel előrevetítették, hogy a baloldali szavazókra továbbra is rá akarnak hajtani. 

Borítókép: Toroczkai László, fotó: Szilli Tamás / Index