Magdolna
19 °C
27 °C

Amikor a Fogász vérbe borította a belvárost

C  MI19980702062 v2
2018.07.02. 12:35
Húsz évvel ezelőtt követték el a magyar kriminalisztika történetének legdurvább robbantásos merényletét Budapest belvárosában. Az Aranykéz utcai robbantás ügyében azóta már jogerős ítélet született, de a hatóságok még adósok azzal, hogy tisztázzák: milyen szerepet játszott az eseményekben a szlovák titkosszolgálat.

Akkora volt a robbanás, hogy a bombát rejtő kis Polski csomagtartójának a fedele átrepült az ötemeletes házunkon, és beleesett az udvaron álló kukánkba

- így emlékezett vissza 1998. július másodikára Gabriella, akinek kozmetikai szalonja volt Budapest belvárosában, az Aranykéz utcában. Abban az utcában, ahol azon a nyári napon a magyar kriminalisztika történetének eddigi legsúlyosabb robbantásos merényletét követték el.

Gabriella a túlélők egyike, neki szerencséje volt: a Pesti Színházba díszleteket szállító ponyvás teherautó éppen a kozmetikája elé parkolt. Bár akkor bosszantotta, hogy a teherautó eltakarta a napfényt, végül ez mentette meg az életét. Azt a hatalmas erejű pokolgépet ugyanis, amit a merénylők működésbe hoztak, egy olyan kis Polskiban rejtették el, ami közvetlenül a teherautó mellett parkolt. A kozmetikai szalonban szerencsére senki nem sérült meg, pedig hatalmas erővel berobbant az ajtó, az ablakok is kitörtek. De nem mindenki volt olyan szerencsés, mint Gabriella.

Az utcában lévő üzletház egyik cipőboltjából a robbantás előtti pillanatokban jött fel a huszonnégy éves Tünde, hogy az áruszállítótól, az 57 éves Istvántól átvegye az árut. Tünde és István éppen akkor tartózkodtak az üzlet előtt, amikor ügyvédjével együtt felbukkant Boros József Károly, és megszólalt a mobilja. 

A célpont: Boros József

A 43 éves Boros József Károly, akit az alvilágban „Óriás Tamásként” ismertek, amolyan vállalkozóféle volt. Inkább bűnöző, mint vállalkozó, nem véletlen, hogy a merénylők rá vadásztak. Amikor a mobilján a merénylők felhívták, és Boros felvette a telefont, az autóba rejtett pokolgépet a gyilkosok felrobbantották. A robbantásban nemcsak „Óriás Tamás” és az ügyvédje, de Tünde és István is életét vesztette. Legalább 25-en megsérültek, volt, aki életveszélyesen. A sebesültek között egy német, két szír, és egy-egy finn, illetve cseh turista is volt. A közelben működött egy bébihotel, csak a szerencsén múlt, hogy a merényletben nem haltak meg azok a kisbabák, akiket két perccel azelőtt még az utcán sétáltattak, hogy Boros és ügyvédje feltűnt. 

A robbantás utáni pillanatokban az egész utcát lángok, koromfekete füst és por lepte el. Összetört autók, betört ablakok és ajtók, mindenütt romok, jajveszékelő sérültek. Mintha egy háborús film jelenete elevenedett volna meg. Amikor elült a pánik, két rendőr jelent meg, és a parkolóházból szerzett poroltóval elkezdték oltani a tüzet.

A helyszínelők alig találtak meg valamit gyújtó- és távirányító szerkezetéből. A tűzszerészeknek ezért egyharmad gyufásdoboznyi anyagmaradványból kellett rekonstruálnunk a gyújtót és a távirányítót. Azt azonban már napokkal a robbantás után meg tudták állapítani, hogy a pokolgépet a robbanás helyszínétől harminc méterre, a Régiposta utca sarkáról hozta működésbe a merénylő. 

A Polski Fiat lámpája egy szemközti bisztró kávéfőzőjében landolt, de a bisztró vendégeinek szerencséje volt, mivel a vendéglátóhely kirakata golyóálló üvegből készült. 

Azon, hogy egy kirakat golyóálló, akkoriban senki nem lepődött meg,

hiszen a kilencvenes évek közepétől mindennaposak voltak az alvilági leszámolások, a robbantások, gyilkosságok. Hónapokkal korábban, fényes nappal végezték ki Fenyő János médiavállalkozót, azt megelőzően pedig jónéhány olyan embert, akik az alvilágban mozogtak.

De az Aranykéz utcai robbantás kitűnt a többi merénylet közül. Nemcsak a halottak száma miatt, hanem azért is, mert a több mint négy kilónyi TNT-nek megfelelő robbanóanyag szörnyű pusztításának olyan emberek is áldozatául estek, akiknek semmi közük nem volt az alvilághoz. Egyszerűen csak rosszkor voltak rossz helyen.

Újságcímlapok a merénylet másnapján
Újságcímlapok a merénylet másnapján
Fotó: Arcanum Digitális Tudománytár

Amikor a merénylet történt, éppen kormányváltás volt. 1998-ban, hat nappal az Aranykéz utcai robbantás után alakított a Fidesz először kormányt (a kisgazdákkal közösen). Az első Orbán-kormány titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli minisztere, Kövér László éppen elődje, Nikolits István dolgozószobájában intézte az átadás-átvételt, amikor megkapták a hírt arról, hogy mi történt a belvárosban. 

A rendőrség a kezdetektől tudta, hogy a merénylők Borost akarták megölni, mindenáron, még akkor is, ha ez ártatlan civilek életébe is kerül.

Boros is tudta, hogy életveszélyben van. Már az Aranykéz utcai merénylet előtt többször az életére törtek. 1997 januárjában ismeretlenek géppisztolyokból golyózáport zúdítottak a solymári lakására. Az év őszén a Margit körúton lőtték a kocsiját, 1998 májusában pedig tíz perccel az után robbant pokolgép egy hetedik kerületi étteremben, hogy Boros távozott onnan. Tehetős vállalkozóként ismerték, Budapesten és a Balatonon is voltak érdekeltségei. Régen Németországban élt pár évig, állítólag ott szedett össze annyi pénzt, hogy Magyarországon vállalkozásokba kezdett, beszállt az olajüzletbe is.

Olajos viszonyok

Boros jól ismerte azt a főleg olajozásban utazó bűnözői kört, az Energolt és a Conti Cart, amelyek akkoriban a legnagyobb erőt képviselték Budapesten – mi több, üzleti kapcsolatban állt velük –, és talán túlzás nélkül állítható, hogy egész Magyarországon. Boros nemcsak ismerte ezeket a bűnözőket, de miután néhányukkal megromlott a viszonya, beszélt is róluk a rendőrségnek. Nem is akárhogyan.

Boros részletesen feltárta, hogy ki kivel van az olajos alvilágban, ki áll egyes leszámolások mögött, milyen bűncselekményekről van tudomása, sőt még azokat a rendőröket is megnevezte, akik tudomása szerint együttműködnek a gengszterekkel. Tudta, hogy amit tesz, veszélyes, ezért testőrökkel vette körül magát. Rendőrök is védték, egy egykori nyomozó szerint csak a szerencsén múlt, hogy amikor meggyilkolták, nem volt mellette rendőr.  

Azt már a robbantás után elismerte a rendőrség, hogy Boros a magyar FBI-nak is nevezett, akkor még létező Központi Bűnüldözési Igazgatóság egyik koronatanúja volt a Conti Car vezetői elleni büntetőeljárásban. A rendőrség elismerte, hogy bár Boros vallomása fontos, de nem egyedüli bizonyíték lett volna a bíróság előtt az akkor már több mint tizennégy hónapja letartóztatott gyanúsítottakkal szemben. (A KBI még 1995 májusában, illetve 1996 őszén kezdte meg azokat a nyílt és titkos nyomozásokat, amelyek célja az illegális olajügyekben érintett szervezett bűnözői csoportok felderítése volt. 1997 áprilisában fogták el a Conti Car Kft. két vezetőjét. Később a társaság több tisztségviselőjét és tulajdonosát is letartóztatták, csakúgy, mint az Energol Rt. igazgatóit és vezető munkatársát.)

Boros bűnbánó szerepét már akkor, de még most is különféleképpen ítélik meg a bűnözők és a rendőrök. Van olyan zsaru, aki szerint Boros tényleg őszintén fel akart hagyni a bűnözéssel és elég bátor volt ahhoz, hogy kinyissa a száját. Mások szerint a vállalkozó az ellenfeleit akarta meggyengíteni, ezért csicsergett a zsaruknak. De bármi is motiválta abban, hogy beszéljen, egy dolog biztos:

bár kapott rendőri védelmet, de a rendőrség nem tudta, vagy nem akarta megvédeni.

Ebben persze szerepet játszott az is, hogy a kilencvenes években a rendőrségre rászakadt a szervezett bűnözés, miközben sem a jogszabályok sem tették még lehetővé, hogy a "bűnbánó" maffiózóknak megfelelő védelmet biztosítsanak. Ekkoriban például még nem létezett sem a vádalku intézménye, sem a tanúvédelmi program, miközben az utcákon tombolt a vadnyugat, az országban pedig aktívak voltak a külföldi, orosz, ukrán gengszterek is.

Az, hogy kiknek volt érdekük megöletni Borost, nem volt nehéz feladvány a rendőrségnek. Boros - ma már a Youtube-on is elérhető - vallomásai alapján pontosan lehetett tudni, kiknek ártott azzal, hogy kitálalt. De ez kevés volt ahhoz, hogy bizonyítani lehessen, ki a megbízó. És nem csak azért, mert Boros halála után még azok a bűnözők is visszakoztak, akik már majdnem beszélni kezdtek, hanem azért is, mert a kilencvenes években még jóval nagyobb méreteket öltött a rendőrségi korrupció, mint mostanában. A bűnözők óriási pénzeket szereztek az olajozásból, sok rendőrt meg tudtak kenni.

Az akkori viszonyokra jellemző, hogy Boros rendőrségen tett vallomása is kézen-közön járt, így azok is ismerték a tartalmát, akikről a vállalkozó beszélt a zsaruknak.

Boros az egyik kihallgatás alatt
Boros az egyik kihallgatás alatt
Fotó: Pesti Srácok / youtube

A rendőrök számára már ekkoriban sem volt kérdés, hogy Boros halála annak a bűnözői körnek állt érdekében, amelynek Portik Tamás is oszlopos tagja volt. Portik az Energol egyik igazgatójaként tevékenykedett ekkor. Ahogy arról is voltak információk, hogy Portik kapcsolatban áll azokkal a szlovák bűnözőkkel, akik az Aranykéz utcai merényletet végrehajthatták. A rendőrség ugyanis - egy alvilágban jártas, külföldi informátornak köszönhetően - viszonylag hamar megtudta, hogy a robbantás mögött egy szlovák csapat áll. Név szerint is ismerték a csapat két feltételezett vezetőjét: a Fogász gúnynéven ismert Jozef Rohácot és Josef Hamalát. Az Aranykéz utcai merénylet idején Rohác már amúgy sem volt ismeretlen a magyar rendőrök előtt, mivel néhány hónappal korábban egy budapesti robbantás ügyében egy grafikus végzettségű szemtanú annyira tökéletes rajzot készített róla, ami egy fényképpel ért fel. Ráadásul az Aranykéz utcai térfigyelő kamerák felvételein a rendőrség felismerte nem csak Rohácot, de Hamalát is - sőt, állítólag Rohác testvére is feltűnt. 

Nyomok a hotelszobában

Nem sokkal az Aranykéz utcai robbantás után a rendőrség és a titkosszolgálat átkutatta a Béke Hotel három szobáját, ahol korábban három szlovák férfi lakott, mindhárman diplomata útlevéllel jelentkeztek be. Röviddel a hotelben is hallható Aranykéz utcai robbantás után sietve elhagyták a szállodát. A nyomozók az egyik szoba éjjeliszekrényében robbanóanyagból származó anyagmaradványra bukkantak, a szakértői vizsgálatok pedig megállapították, hogy a maradványok ugyanabból a bombából származnak, ami a Fiat Polskiban felrobbant. Tehát mielőtt az autóba rejtették, az éjjeliszekrényben tárolták a pokolgépet. 

A kilencvenes években Rohác és csapata az Energol nagykőrösi telephelyét őrizte fegyverrel és nápolyi masztiff kutyákkal. Már ekkor komoly hírneve volt a szlovák alvilágban: már fiatalon erőszakos cselekmények miatt ült, a kommunista rendszer alatt pedig terrorcselekményért is elítélték, mert elrabolta  Imrich Hatiar egészségügyminiszter-helyettest és úgy akart Nyugatra szökni. A börtönben lázadást szított. Amikor 1990-ben - más szlovák bűnözőkhöz hasonlóan - amnesztiával szabadult, az alvilágban találta meg a számítását, bérgyilkos lett. Patkánynak és Fogásznak is nevezték. Patkánynak azért, mert remekül álcázta magát, a másik gúnynevét pedig azért kapta, mert a fegyvereit állítólag fogorvos táskában hordta.

Amikor Rohác Magyarországon vállalt piszkos "munkákat", Portik egyik legmegbízhatóbb végrehajtó embere lett. A kilencvenes évek közepére Portik kezdte kinőni magát. Az egykor telefonfülkék fosztogatásából élő piti bűnöző az Energol "marketingigazgatójaként" gazdagodott meg és nem sajnálta a pénzt, ha valakit meg akart öletni. Portikot nem csak a pénz, de az ezzel járó hatalom is megbabonázta, az általa megrendelt gyilkosságokkal a rendőrök szerint az volt a célja, hogy az egész alvilág királyává váljon. De az Energol 1997-re megbukott, a vezetőséget letartóztatták, Portiknak viszont szerencséje volt, mert még időben lelépett. 1997 végétől körözték. Ellentmondásos hírek terjedtek arról, hol bujkált, mindenesetre amikor az Aranykéz utcai robbantás megtörtént, Portik szökésben volt. 

Az Aranykéz utca a robbantás után
Az Aranykéz utca a robbantás után
Fotó: Urbán Tamás

Egy biztos védelem Pozsonyból

Az Aranykéz utcai robbantás után a magyar rendőrségnek ugyan segítettek a szlovák zsaruk, és készségessel ellátták őket információkkal Rohácról és Hamaláról, a segítség igencsak korlátozott volt.

Rohac és Hamala ugyanis a szlovák titkosszolgálat, a SIS védelme alatt állt, így még a szlovák rendőrök számára is érinthetetlenek voltak.

Szlovákiában ekkoriban a rendőrség, mondjuk úgy, nem ápolt túl jó kapcsolatot a titkosszolgálattal, így fordulhatott elő, hogy a magyarok a rendőröktől kaptak segítséget. A szlovák titkosszolgálat viszont az akkori szlovák kormányfő, Vladimír Mečiar "szolgálatában" állt és ha kellett, akkor olyan gyilkos gengsztereket alkalmazott fekete munkákra, mint Rohác és Hamala. A SIS-nek tehát nem állt érdekében, hogy az Aranykéz utcai merénylet hátterére fény derüljön. 

Ez, mármint a szlovák titkosszolgálat szerepe, egyébként egy nagyon fontos és máig feltáratlan szála az Aranykéz utcai robbantásnak.

Könnyen lehet, hogy a közeljövőben ezt a szálat is jobban felfejtik, miután Pintér Sándor belügyminiszter külön miniszteri biztost nevezett ki a kilencvenes évek robbantásos merényleteinek a kivizsgálására, és nemrég a kormányközeli Magyar Idők is pedzegette az egykori szlovák titkosszolgálat, az úgynevezett Mečiar-kommandó  szerepét. 

Jelenleg erről csak annyi tudható, hogy a szlovák titkosszolgálat - Mečiar utasítására - egy Omega fedőnevű akció keretében próbálta destabilizálni az akkor az EU felé törekvő Magyarországot, ezért erős a gyanú arra, hogy több budapesti robbantás is ennek az akciónak a keretében történt. De ez utóbbi robbantásokban - az Aranykéz utcaival ellentétben - senki nem halt meg, de még csak meg sem sérült. Azt máig nem tudni, hogy mindez a véletlennek köszönhető-e, vagy az elkövetők eleve azt akarták, hogy ne legyenek sérültek. Mindenesetre ezeknél a robbantásoknál is csehszlovák gyártmányú, Danubit nevű, plasztik ipari robbanóanyagot használtak, akárcsak az Aranykéz utcában. 

Nincs kizárva, hogy egy pontnál a Borossal szembekerülő és a szlovák bűnözőket is foglalkoztató magyar alvilági körök, valamint a szlovák titkosszolgálat érdekei egybeértek, és ezért is volt ennyire brutális az Aranykéz utcai merénylet.

És bár már a kezdetekkor felmerült megbízóként Portik Tamás neve, éppen a szlovák titkosszolgálati szál mondott ellent annak, hogy a magyar olajmaffiózónak köze lehet a robbantáshoz. Mert mégis mi köze lenne az Aranykéz utcai robbantás idején már gazdasági bűncselekményei miatt körözött és éppen ezért bujkáló Portiknak a merénylethez? A rendőrök tehát úgy gondolkoztak, hogy vagy egyik, vagy másik verzió lehet a helytálló, miközben sem Portik, sem Rohác nem került elő.

Féltve őrzött titkok

Rohác még 2000-ben egy szlovák oknyomozó riporternek írásban ismerte el, hogy a szlovák titkosszolgálatnak szerepe volt a magyarországi robbantásokban, de a részleteket nem volt hajlandó elárulni. Azt viszont leírta, hogy amit erről tud, azt leírta és egy biztonságos helyen, lezárt borítékban tárolja, halála után pedig nyilvánosságra kerül. Mindez azért is lehet érdekes, mert ugyanígy "biztos helyen", Rohác testvérének szlovákiai házában találták meg a nyomozók azokat a hangfelvételeket, amelyeket titokban Portik Tamás rögzített az évek során. Nem lehet kizárni, hogy ugyanaz a rejtekhely őrizte Rohác titkait is. Tény, hogy Portik és Rohác megbízott egymásban, máskülönben Portik nem Rohác testvérénél tároltatta volna azokat a felvételeket, amelyek Gyárfás Tamást is bajba sodorták. 

Az, hogy a szlovák titkosszolgálat érintett lehet az Aranykéz utcai merényletben, már 1998-ban kiszivárogtatták a sajtónak. A szlovák külügyminisztérium  élesen tiltakozott az ellen, a "Meciar-kommandó" elnevezést tiszteletlenségnek minősítette egy szomszédos ország kormányfőjével szemben. Meciar bukása után, 1999 februárjában viszont már elismerte Szlovákia, hogy igenis létezett az Omega fedőnevű akció, ahogy több más, a szomszédos országok ellen indított művelet is. 

Ám hiába tudták már 1998-ban a magyar rendőrök, hogy kik lehettek a végrehajtók és ki a megbízó, az Aranykéz utcai nyomozás hamar megfeneklett. A rendőrök úgy vélték, Rohácot és Hamalát valószínűleg már likvidálták, ezért tűntek el nyomtalanul. Nem jártak olyan távol az igazságtól, mert mint évekkel később kiderült, Hamalát valóban megölte valaki, mégpedig a gyanú szerint Rohác. Hamala halálához az vezetett, hogy nem sokkal az Aranykéz utcai robbantás után a saját fényképével ellátott hamis személyi igazolványa is lebuktatta. A személyit eredetileg a Duna Plazánál parkoló egyik autóból lopták ki a szlovákok, majd tették bele Hamala képét. Hamala ezzel a hamis okmánnyal vette meg a robbantásnál használt Polski Fiatot. A merénylet után valaki bedobta az okmányt egy utcai postaládába, a posta pedig kikézbesítette az eredeti tulajdonosának, aki aztán beballagott vele a rendőrségre. Amikor a hamis személyit bemutatták a köztévé Kékfény című műsorában, Hamala sorsa megpecsételődött. Társai valószínűleg nem akarták, hogy ha bukik, vele bukjanak ők is, a gyanú szerint ezért ölhették meg még 2002-ben. A csehországi Brünn közelében, egy erdőben lőtték fejbe. A holttestét 2016-ban találták meg. 

Fordulat: a Fogászt lekapcsolták

Az Aranykéz utcai robbantás ügyében folytatott nyomozást 1999-ben ugyan nem zárták le, de felfüggesztették. A rendőrség ekkor azt közölte a nyilvánossággal, hogy öt szlovák gyanúsítottjuk van, ismerik a nevüket, fotóik is vannak róluk. A fordulatra majd egy évtizedet kellett várni: 2008-ban Prága külvárosában őrizetbe vették Rohácot.

Ha addig védte is őt a szlovák titkosszolgálat, 2008-ban már védtelen volt: a Fogászt Kiadták Magyarországnak.

Azután, hogy 2012-ben Portik Tamást is letartóztatták, majd meggyanúsították egy sor alvilági gyilkossággal, felgyorsultak az események. Olyannyira, hogy tavaly májusban már jogerős ítélet is született az ügyben. A bíróság kimondta, hogy az Aranykéz utcai robbantás elkövetője Rohác volt, akit Portik bízott meg Boros kivégzésével. Eszerint Portik azért ölette meg a vállalkozót, mert az a rendőrségnek terhelő vallomást tett rá és cégtársaira az olajügyekkel kapcsolatban, és elsőként hozta összefüggésbe Portikot Prisztás József vállalkozó 1996-os meggyilkolásával.

Eszerint Boros 1998. július 2-án  11 óra 44 perckor érkezett autóval az Aranykéz utcába, ahol leparkolta a kocsiját. A vállalkozó naponta közlekedett ezen az útvonalon, ezt a gyilkosai is tudták. Rohác és Hamala a helyszínen élesítette a pokolgépet, majd várták, hogy Boros megérkezzen. Amikor a vállalkozó elhaladt a Polski mellett, Rohác távirányítással hozta működésbe a bombát, majd a robbanás után, 11 óra 50 perckor a Türr István utca fele elment. A robbanás erejére jellemző, hogy még az arcán és a felsőtestén még ő is megsérült a robbanásban, a sérüléseit Szlovákiában látták el, mivel még aznap elhagyta Magyarországot. 

Rohácot életfogytiglani börtönre ítélték, Portik viszont megúszta 13 év börtönnel. Azért kapott csak ennyit, mert a bíróság szerint azt nem lehet bizonyítani, hogy tudott volna arról, Rohác milyen módszerrel akart végezni Borossal.

(Borítókép:  Poroltó készülékekkel oltják a lángoló autókat a robbantásos merénylet helyszínén az V. kerületi Aranykéz utcában 1998 július 2-án. - fotó:  Mihádák Zoltán / MTI)