Ha nem szólítjuk meg az embereket, az egész egy szart sem ér

– ezzel az egyszerű üzenettel vonult a Kossuth térre egy tüntető A gyermekek jövője érdekében mottóval meghirdetett demonstráción, amit többek között a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) szervezett meg több másik szervezettel együtt szombat délutánra. A rendezvény Facebook-eseményén közel 1800-an jelezték részvételüket, és körülbelül ennyien is voltak jelen a fagyos hangulatú, majdhogynem fagyos időben megtartott tüntetésen, amit élőben is közvetítettünk: 

A demonstrációról múlt pénteken, a magyar közoktatás napján döntöttek – ezen a napon járt le a szakszervezet által kitűzött határidő a kormánnyal való megállapodásra. A különböző szakszervezetek hónapok óta tárgyalnak a kormánnyal a pedagógusok béremeléséről és a munkaterhek csökkentéséről, de a PSZ szerint úgy tűnik, a kormányban nincs elég politikai akarat az oktatás problémáinak megoldására.

Az említett szervezeteken és fórumokon kívül a tüntetés szervezésében részt vett a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet, valamint a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete. Emellett velük tüntetett a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ), a Szociális Területen Dolgozók Szakszervezete (SZTDSZ), a Szociális Munkások Demokratikus Szakszervezete (SZMDSZ) és a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (BDDSZ) is.

A tömeg déltől gyülekezett az MTA főépületénél, majd együtt vonultak a Parlament elé. Fél 2 körül még egészen elvegyültek a demonstrálók a turisták között, később egy kicsit szellősen, de bevették a két pázsit közötti teret, sok szakszervezeti zászlóval, néha közbevetve egy-egy magyar vagy uniós lobogóval. Nem sokkal 2 óra előtt felhangzott az ellenzék lassan nemhivatalos himnusza, a Mi vagyunk a Grund – a dal után pedig megyénként szólították fel a pedagógusokat. A hangok alapján legtöbben Pest megyéből és a fővárosból jöttek, de sokan voltak Borsod-Abaúj-Zemplénből, Hevesről és Fejérből is. 

A tüntetést Valeryia Despaihne beszéde kezdte, ő a 11 millió tagot számláló ETUCE (Európai Oktatási Szakszervezetek Tanácsa) képviseletében jött, és támogatásáról biztosította a demonstráló pedagógusokat. „Az oktatásügyre Európa-szerte óriási nyomás nehezedik” – mondta, és tárgyalásra szólította fel a magyar kormányt a Pedagógusok Szakszervezetével. 

„Egy éve csaknem, hogy itt vagyunk: egy éve, hogy elfogadták azt a gyalázatos törvényt, amit rabszolgatörvénynek hívnak” – kezdett bele beszédébe Kordás László, a Magyar Szakszervezeti szövetség elnöke, aki az összefogás fontosságát hangsúlyozta. „Hívtatok minket, mert baj van. Azért vagyunk ma itt jelen, mert szolidárisak vagyunk veletek, és mert nem akarunk túlterhelt pedagógusokat” – mondta, és kiemelte,

„Tisztességes munkáért tisztességes bér jár! Hogy mikor? Most!” – mondta Csóti Csaba, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke, aki nem csak a pedagógusoknak, de minden közszolgálati dolgozónak jobb bért adna. „Most a pedagógusok vannak itt a téren, mert őket érte a méltánytalanság, mert ővelük tárgyalnak megállapodási szándék nélkül. Több tiszteletet a pedagógusoknak!” Szerinte a legjobb támogatást mindenki azzal érné el, ha belépne a szakszervezetekbe. 

A beszédek között fellépett a Republic alapító gitárosa, Tóth Zoltán, valamint Molnár Áron noÁr is: a színész-aktivista gyerekkísérettel adta elő Tanulni akarunk c. számát. „Itt fogok állni, hogy ha kell, de nem szeretek itt állni. Nem szeretem azt, hogy a Tanulni akarunk szövege nem változik meg. A mi célunk az, hogy a Tanulni akarunk szövege elveszítse a jelenidejűségét.” 

A diákok képviseletében Szolga Bálint középiskolás szólalt fel, aki a magyar közoktatás poroszos jellegét kérte számon: „Kérdezem én, nem haladtuk már meg a XVIII. századot? A gőzgép világában élünk?” Kiemelte a diákok rendkívüli túlterheltségét, és az ezzel kapcsolatos kormányzati érdektelenséget: szerinte hozzáállásukat jól jellemzi, hogy 

a tanárok szerveződésére izzadtságcseppes homlokkal annyit bírtak kinyögni, hogy SOROS!

Utána a szülők képviseletében Tóth Margit sorolt fel tíz pontot az oktatás fejlesztésére: többek között társadalmi párbeszédet indítana a szülők és a tanárok között, érdemi lépéseket kér a tanárhiány csökkentésére, feloldaná az alternatív iskolák korlátozását, és az állami tankönyvmonopóliumot is. 

Szabó Zsuzsa, a PSZ elnöke igen dühös hangnemben szavaltatta többször is a közönséget, például azzal, hogy „Nekünk fontos az oktatás!” – meg a nevelés is, hangzott el a közönség soraiból. A PSZ abban reménykedett, hogy a kormánnyal tárgyalóasztal mellett is megegyezésre lehet jutni, de ez nem sikerült. Követeléseiket viszont nem adják fel, és felsorolta a közoktatásban felgyülemlett problémákat: a kötelező beiskolázást, a tanárok és diákok túlterheltségét, és a pedagógushiányt.

Képesítés nélkül is tanítanak ma Magyarországon – ez a XXI. század? Tudunk olyan iskoláról, ahol nyolc tantárgyat is tanít egy pedagógus – önök szerint mindegyikre fel tud készülni? Egyentankönyvekből egyengyerekek tanulnak ma – ebből csak a biztos kudarc követezhet.

Szerinte a tanárok béremelésér sulykoló sikerpropagandát jól cáfolja az, hogy „a pályakezdők bérét úgy kellett kiegészíteni, hogy annyi legyen, mint egy szakmunkásé”.

Szűcs Tamás, a PDSZ elnöke pedig két tapsoltatás között mondta el nagyon tömör, és igencsak megkeseredett beszédét: „Vannak pillanatok, amikor nincs mese, együtt kell működni – hogy tudjunk harcolni, hogy tudjunk súlyt felmutatni. Elkéstünk sokszor ezzel.” Szerinte a hatalom rendkívül okosan politizált eddig a szakszervezetek megosztásával. „Én nem szeretnék többet itt állni – lehet, hogy utolsó az, hogy itt állok.

Mert ha nem történik egy akció, amikor megszólítjuk az embereket – és figyeljetek majd, hogy mi lesz az –, akkor az egész egy szart sem ér. 

Ezután hirdetett Szabó Zsuzsa egy fekete esernyős akciót: minden közoktatási intézményben tegyenek ki a pedagógusok egy nyitott fekete esernyőt, amit egy esetleges megállapodás létrejöttéig ne is csukjanak össze.

A tüntetés végén felolvasták a kormány minisztériumai felé benyújtott petícióikat is: Kásler Miklós és Palkovics László nevének elhangzását kitörő fújolás fogadta néhány „rohadjon meg”-gel egybefűzve. A petícióban megfogalmazott követelései többek között: 

• 2020. január 1-től egy egyszeri, 30 százalékos pedagógus-béremelés;
• a vetítési alap 2022 januárjától a tárgyi évi minimálbér 100 százalékának elérése;
• 2020-tól bruttó 250 ezer forinttól kezdődő gyakornoki bérezés;
• a pedagógusok heti fix kötelező óraszámainak fokozatos csökkentése már a tavaszi félévtől kezdve, és a fix óraszámok felett pedig csak fizetett túlórában lehessen dolgozni;
• a rugalmas iskolakezdés lehetőségének visszaállítása. 

A demonstráció a Himnusszal zárult.