Mi van a Lánchíddal, és ki a hibás az egészben?

Mi a gond a Lánchíddal?

A Lánchidat legutóbb 1986–1988-ban újították fel. Az elmúlt több mint harminc évben ette a korrózió, ami nem kímélte a közúti aszfaltréteg alatti pályalemezeket, a gyalogjárda vasrészeit, korlátokat, konzolokat, de a hidat tartó láncszemek is több helyen össze vannak rohadva. Már 2002-ben arról volt szó, hogy fel kell újítani, mert idővel a felújítási költség sokszorozódik, de a Margit híd beelőzte. 2011-ben a BKK felülvizsgálata szerint már cserélni kellett volna a szigetelést és a burkolatokat, valamint a vasbeton pályalemezt, ezért a cég pályázatot írt ki a híd és az Alagút felújításának megtervezésére. 2014-re összeálltak a tervek, amikben a később sok vitát kiváltott járdaszélesítés is szerepelt. Végül tavaly dőlt el, hogy nem lesz szélesítés, Tarlósék pedig kiírták a kivitelezési tendert.

Leszakadhat-e a Lánchíd?

Röviden: nem. A budapesti polgár idén év elején kaphatta fel először a fejét, amikor a BKK bejelentette, január 4-től fokozott korlátozást vezetnek be a hídon: 5 tonnánál nehezebb járművek nem hajthatnak fel rá, kivétel a BKV buszai. Ez már komoly tiltás volt, még ha információink szerint eleinte nem is nagyon tudták betartatni. 

De tényleg életveszélyes?

Tarlós István korábbi szavaival élve: „Nem úgy balesetveszélyes, hogy életveszélyes a szakvélemény szerint, hát nem tud leesni egy gyalogos a Dunába, de az előfordulhat, hogy beesik a szerelővasak közé, és combig elsüllyed benne, vagy egy autó bezuhan egy önsúlyától képződött kátyúba, és tengelyig elmerül, és a mögötte jövő belerohan.” (Ez utóbbi már megtörtént a hasonló állapotban levő Margit hídon a 2010-es felújítás előtt, amikor egy teherautó kereke alatt beszakadt a híd pályalemeze.)

Mibe fáj a felújítás?

A Lánchíd felújítását lehet magában nézni, vagy – és ez az észszerűbb – az Alagút felújításával együtt. Ha a hidat és az alagutat együtt nézzük, akkor az összeg minimum nettó 34,5 (bruttó 40) milliárd forint lenne. Ezt onnan lehet tudni, hogy a rekonstrukcióra még Tarlós idején kiírt kivitelezési tenderre összesen négy cég tett ajánlatot. Áraik a Lánchídra és a hozzá tartozó aluljáróra nettó 24,6-27,9 milliárd forint között szóródtak, az Alagútra pedig külön még nettó 9,9 és 11,2 milliárd között. Összesen: nettó 34,5-39,1 milliárd forint. Összehasonlításképpen: a Margit híd felújítása nettó 24 milliárd (bruttó 30 milliárd) forint volt.

És mennyi pénz van rá?

A főváros tavaly 17,3 milliárd forintot tett félre a hídfelújításra, amit az állam 6+1 milliárd forintos támogatással fejelt meg. Tehát összesen 24,3 milliárd forint van a hídra. Hiányzik kábé 17 milliárd forint. 

Kinek a felelőssége a Lánchíd?

A Lánchíd a fővárosi önkormányzaté, a fenntartásáról is a fővárosi önkormányzatnak kell gondoskodnia. Mivel azonban egy híd építése/felújítása akkora összeg, amivel nehezen birkózik meg az önkormányzat, ezekbe a beruházásokba be szokott segíteni a kormány saját forrással vagy ide csoportosított uniós forrásokkal. A Margit híd rekonstrukciójához például hatmilliárd forint uniós forrást biztosítottak. 

Ki akkor a spúr?

A főváros 17,3 milliárd forintot tett félre a beruházásra, a kormány pedig beígért emellett 6+1 milliárd forintot. Ha innen nézzük, egyik fél sem spúr. Mivel azonban a félretett/beígért összegen felül egyik fél se akar hozzátenni egy fillért se, így mindkettő spúr.

Ki a genya?

Karácsony olvasatában a kormány a genya, és nem is azért elsősorban, mert nem ad több pénzt a híd felújítására, hanem azért, mert a járványra hivatkozva különböző adótörvény-módosításokkal teljesen kifacsarja a fővárosi önkormányzat bugyellárisát, így annak nemhogy hídfelújításra, hanem másra sem marad. A kormány olvasatában viszont Karácsony nem genya, hanem... De ez két bekezdéssel lejjebb jön.

Ki van kitömve pénzzel?

Karácsony szerint az állam, méghozzá úgy, hogy az önkormányzatokat sanyargatja, ráadásul csak az augusztus 20-i parádéra többet akar költeni (6,5 milliárd forint), mint amennyit belead a Lánchídba. Orbán szerint Budapest, mert mint mondta, a főváros számláján százmilliárd feletti összeg van, tehát „tele vannak pénzzel, csak értelmesen kell felhasználni”.

De akkor hol a lóvé?

A fővárosnak valóban van 180 milliárd forintja állampapírban, de abból egyfelől a 110 milliárdos adósságot és a járvány miatti kieséseket (jegybevétel-kiesés, adóbevétel-kiesések) akarják finanszírozni, mert ha nem tennék, akkor fenntarthatatlan pályára kerülne Budapest, és éveken belül „beleállna a földbe”. A kormányt is sújtja a járvány miatti gazdasági visszaesés (erre hivatkozva sarcolgatja az önkormányzatokat is), és megvannak a saját tervei a bevételeinek elköltésére.

Ki a béna?

A kormány olvasatában Karácsony a béna. De ez nem újdonság, egész választási kampány idején azt sulykolták kormányoldalról, hogy: alkalmatlan. Orbán atyailag csak ennyit mondott róla: „szánalmasnak látom, hogy rendre pénzhiányra hivatkoznak”, és „általában nem rossz szándékot látok, hanem szerencsétlenkedést”. Mindezt arra alapozva, hogy Karácsony feltételei adottak, van pénze (fentebb leírtuk, hogyan van), de mégse cselekszik (ez a rész pedig most következik).

Ki pöcsöl?

A 415 milliárd forintos fővárosi költségvetést első pillantásra nem vágná oda annyira, ha Budapest zsebből kifizetné a Lánchíd felújításából hiányzó 17 milliárdot. Viszont a költségvetés bevételeinek tervezésekor nem számítottak az állami elvonásokra, a gazdasági visszaesés miatti (iparűzési) adóbevétel-csökkenésre, a tömegközlekedés megugró finanszírozási igényére, ami így együtt közelítheti a százmilliárd forintot. Ezért Karácsony joggal „pöcsöl”, ha azon variál, hogyan lehetne minél több elemet kivenni a felújításból, ezúttal csökkenteni a költségeket. Ilyen erővel Tarlós is „pöcsölt”, amikor tavaly szeptemberben kiakadt a drága kivitelezési ajánlatokon, azokat visszadobta, és árfelülvizsgálatot kért.

Mi lesz?

Karácsony megmondta, mi lesz: „A Lánchidat nemzeti kincsnek tekintjük, ezért akkor is fel fogjuk újítani, ha beleroskadunk.” Azért a beleroskadás előtt új közbeszerzést ír ki a főváros a felújítására, várhatóan az Alagút nélkül, kevesebb műszaki átalakítással, feltételesen. Mostani információink szerint a csökkentett tartalmú, feltételes közbeszerzést (ami azt jelenti, ha lesz pénz, lesz megbízás) augusztusban írja ki a főváros. Ha ez igaz, és lesz is végül elég pénz rá, akkor talán jövőre megkezdődhet a munka, és 2023-ra talán el is készül. Már odáig is eljutottunk, hogy Karácsony megelégedne azzal, ha a kormány megfejelné 3 milliárddal a 6+1 milliárdos hozzájárulását.

Na jó, túl sok a talán, tényleg mi lesz?

Az Index pesszimista szcenáriója szerint, ha így megy tovább, akkor mindössze annyi változás lesz a Lánchídon, hogy a pillér Vár felőli oldalán megjelenik egy bazi nagy molinó azzal a szöveggel, hogy „Karácsony a Lánchíd felújítására is alkalmatlan”, a Városháza felőli oldalán meg egy másikat lenget majd a szél, azzal, hogy „A kormány miatt omlik a Dunába a Lánchíd” – közben az autóforgalomtól megszabadult hidat vidáman használják a kerékpárosok és gyalogosok.

(Borítókép: Budapest látképe a Lánchíddal a Gellért-hegyről nézve – fotó: Huszti István / Index)