A fiatalítás lett az MSZP veszte – Kovács László az Indexnek

Emlékeztetőül:

• Kovács László a Magyar Szocialista Párt alapító tagja,
• tizennyolc éven át volt országgyűlési képviselő.
• 1998 és 2004 között az MSZP elnöke.
• A Horn- , Medgyessy-, és (rövid ideig) a Gyurcsány-kormány külügyminisztere,
• majd az Európai Bizottság adó- és vámügyi biztosa.
• 2010-ben visszatért a belpolitikába még egy ciklusra, parlamenti képviselőként, egyben a párt alelnökeként,
• 2014-ben viszont már nem indult újra semmilyen politikai posztért.
• 81 éves, nős, egy felnőtt lánya és egy kilencéves fia van.

Az MSZP háromszor volt vezető kormánypárt, most pedig a parlamenti küszöb körül billeg. Ön szerint mi vezett idáig? 

A drámai mértékű visszaesés legfőbb okát abban látom, hogy amikor Mesterházy Attila lett a párt elnöke, a fiatalítás fontosságára hivatkozva a korábbi évek tapasztalt és sikeres politikusainak jelentős részét ambiciózus, ám tapasztalatlan fiatalokra cserélték le, akik nem voltak képesek a korábbi színvonalú szellemi-politikai teljesítményre.

Mint a szebb napok kulcsszereplője, hogyan éli meg személy szerint mindezt?

Természetesen csalódottan élem meg a gyenge teljesítményt és annak jogos bírálatát.

Megkérdezik néha, kérik a véleményét?

Ritkán, de néha megkeresnek, véleményt, tanácsot is kérnek. De nem érzek erős nyitottságot, fogadókészséget, így azután komoly hatása sincs a kritikámnak.

Ön szerint eléggé baloldali volt az elmúlt évtizedben az MSZP?

Szerintem az elmúlt évtizedben az MSZP baloldalisága nagyjából összhangban volt a párt értékrendjével és a párt politikájának lehetőségeivel. A realitásokat azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Ennek ellenére a dolgozó kisemberek zöme láthatóan mégsem érzi magáénak az MSZP politikai ajánlatát. Hogyan lehetséges ez?

Ennek sajnos nem tudom a magyarázatát, de igyekezni fogok, hogy megértsem!

A múlt heti tisztújítás botrányoktól volt hangos. Alapszervezet feloszlatása, párttagok tüntetése saját párttársaik ellen, üzengetések az elnökjelöltek között. Kisgazdásodik az MSZP?

A tisztújítással kapcsolatos botrányok, tüntetések és az elnökjelöltek közötti üzengetések többnyire egyes önjelöltek törekvéseivel, túlzott ambícióival függtek össze. Egyes megnyilvánulások valóban hasonlítottak a Kisgazdapárt botrányaihoz.

A kisgazdák esetében mindannyian emlékszünk, mi lett a történet vége. Nincsen néha olyan érzése, hogy mostanában már az MSZP végjátékának vagyunk szemtanúi?

Ha vannak is bizonyos hasonlatosságok,

Mesterházy Attila szerint „tisztességtelen és nem demokratikus” volt a mostani tisztújítás, ezért végül vissza is lépett a pártelnöki jelöltségétől.

Mesterházy Attila csak magát tudta elképzelni a párt elnökének. Olyan tisztújítást, amely nem őt helyezné az elnöki pozícióba, egyértelműen tisztességtelennek és antidemokratikusnak minősített. Állítása szerint ezért döntött úgy, hogy eláll a jelöltségtől.

Érdekesebbet is mondott Mesterházy, hogy jövő ilyenkor 1 százalékon lesz az MSZP. Ön mire számít a következő hónapokban?

Arra számítok, hogy nem gyengülni, hanem erősödni fog a szocialista párt támogatottsága.

De vajon mitől erősödne, ha a vezetés, tehát a beszélgetés elején említett személyes kvalitás lényegében változatlan maradt a szombati tisztújítás eredményeként?

Kétségtelen, hogy a mostani kongresszuson újraválasztottak korábbi vezetőket, de megválasztottak újakat is. Tapasztalataim szerint új személyek bekerülése egy vezetésbe a korábbi vezetőkre is pozitív hatással szokott lenni. Gurmai Zita alelnökké választása, az ő erőteljes személyisége például önmagában nagyobb változást hozhat, mint három másik csere.

Egyáltalán mennyire fontos még az MSZP mint párt egy olyan ellenzéki konstrukcióban, ahol de facto választási pártot kell formálnia az összes kormánykritikus szereplőnek, ha esélyes kíván lenni a győzelemre?

Szerintem egyértelmű, hogy a jelenlegi politikai helyzetben egy közös ellenzéki jelöltnek jobbak az esélyei a győzelemre, mint egy olyan jelöltnek, amely csupán egyetlen irányzat támogatására számíthat.

Akár egy teljesen új ellenzéki gyűjtőpárt létrehozását is elképzelhetőnek, illetve célszerűnek tartaná? Az ellenzéki irányzatok összefésülésének ez lehetne a leglogikusabb módja, nem?

Egyetértek, a jelenlegi helyzetben számomra is ez tűnik a legeredményesebbnek.

Közös ellenzéki miniszterelnök-jelöltnek milyen típusú karaktert tudna elképzelni, van esetleg konkrét favoritja?

Korábban biztos voltam abban, hogy figyelembe véve szakértelmét és vonzó személyiségét, Bajnai Gordon országosan széles körű támogatást kapna. Most is azt gondolom, hogy egy hozzá hasonló személyiséggel és felkészültséggel rendelkező személy lenne a leginkább esélyes a győzelemre.

Most arra céloz, hogy Bajnai Gordon volna a megfelelő ember a feladatra 2022-ben? Van ennek még realitása? Vagy csupán egy ideáltípust ír körül? Mostanában inkább Dobrev Klára vagy Karácsony Gergely nevét emlegetik ebben a kontextusban…

Egy ideáltípust írtam körül, aminek azonban szerintem még most is lenne realitása.

(Borítókép: Kovács László 2014-ben. Fotó: Bődey János / Index)