Az LMP szerint vesztegetési pénzt kaphatott Kósa Lajos a csengeri örökösnőtől
További Belföld cikkek
- Megérkezett a havazás, baleseteket és fennakadásokat okozott az utakon
- Uszály ütközött a Margit híd lábának, több hajóban is kárt tett
- Orbán Viktor: A békéről beszélni Európában olyan volt, mintha ördögöt idéznél
- Kemény üzenetet küldött David Pressmannek lehetséges utódja: Hagyd abba ezt az ostobaságot
- Parázs vita alakult ki Magyar Péter és Fülöp Attila között
Alkotmányos költség, vagyis vesztegetési pénz lehetett az a 68 millió forint, amit a csengeri örökösnő továbbíthatott Kósa Lajosnak. A csengeri örökösnőhöz a Kiskun Tender Kft.-től tíz tételben érkezhetett utalás, amit később a címzett vagy a sofőrje vitt el készpénzben. Birtokomba jutott az erről szóló vallomás hatósági összefoglalása − közölte Csárdi Antal, az LMP frakcióvezető-helyettese a Facebookon közzétett videóbejegyzésében.
Ez már önmagában nagyon durva hír, de talán ennél is súlyosabb, hogy erről a nyomozó hatóság is tud, az ügyészség mégsem akarja kihallgatni Kósa Lajost. Rendelkezésemre áll az a nyomozó hatósági okirat, amiben feketén-fehéren benne van az alábbi nyomozó hatósági megállapítás, idézem: „Elmondása szerint Kósa Lajos megkérte Sz. Gábornét, hogy egy uniós projekt kapcsán járó pénzösszeget utalhassanak Sz. Gáborné számlájára, mert Kósa Lajos a pozíciója miatt nem kérheti a saját számlájára. Elmondása szerint Kósa Lajos megkérte őt, hogy a könyvelés miatt írja alá, hogy ez az összeg kölcsön, és hivatkozzon az örökségére. Kósa Lajos és sofőrje felváltva mentek a pénzt átvenni Sz. Gábornétól több részletben
– osztotta meg a politikus, aki szerint ennek alapján nem átverésről vagy „ordító ostobaságról” van szó, hanem egy nagyon komoly korrupciógyanús ügyről.
Kósa Lajos így kaphatta vissza a szerinte neki járó EU-s pénzeket
– tette hozzá az LMP frakcióvezető-helyettese. Szerinte a rendőrségnek tudomása volt Kósa Lajos érintettségéről, mégsem szerepel Kósa Lajos neve sehol a vádiratban annak ellenére, hogy a csengeri örökösnő védője többször indítványozta, hogy Kósát legalább tanúként kihallgassák. Az ügyész viszont kifogásolta, pedig hivatali kötelessége lett volna – idézi az MTI Csárdi Antalt.
Ezért további írásbeli kérdést intézek a legfőbb ügyészhez és a belügyminiszterhez, hogy kiderüljön: folyik-e ezekben az ügyekben eljárás, valamint hogy az ügyészség miért nem teljesítette hivatali kötelezettségét
– zárta gondolatait az LMP-s politikus.
A Blikk szombaton arról írt, hogy Sz. Gáborné szerint Kósa Lajos azt kérte tőle, hogy egy uniós projektért járó pénzösszeget utalhassanak a nő bankszámlájára, mert Kósa pozíciója miatt ő nem kérheti a sajátjára. A lap birtokába került rendőrségi feljegyzésben az áll:
Kósa Lajos és sofőrje felváltva mentek a pénzt átvenni Sz. Gábornétól több részletben.
Az örökösnő azt mondta, azért került bajba, mert a pénzeket utaló cég utólag kölcsönszerződés formájában le akarta papírozni a tranzakciókat. Miután aláírta a papírokat, az érintett cég később fizetési meghagyást bocsátott ki a kölcsönre, amit a nő nem tudott teljesíteni, mivel odaadta Kósáéknak. Ezek után végrehajtást kezdeményeztek ellene, és feljelentették csalás miatt.
A nő bevallása szerint 2014 januárja és 2015 októbere között 68,3 millió forintot utalt a számlájára a Kiskun Tender Kft., ami Sz. Gáborné ügyvédje, Helmeczy László szerint alkotmányos költség, magyarul vesztegetési pénz lehetett – írja a lap.
Mint megírtuk, Sz. Gáborné húsz sértettnek okozott mintegy 780 millió forint kárt azzal, hogy külföldi örökségének megszerzéséhez kölcsönöket kért, noha az örökség nem is létezett – közölte tavaly novemberben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség. Idén februárban választás elé állították: tíz év szabadságvesztést és tíz év közügyektől eltiltást ajánlott fel a Mátészalkai Járásbíróság arra az esetre, ha a nő elismeri bűnösségét a különösen nagy kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás ügyében, és lemond a tárgyaláshoz való jogáról.
A csengeri nő jelenleg a nyíregyházi börtönben tölti büntetését. Távmeghallgatással felelt az ügyész és a bíró kérdésére, az ajánlatra azonban hezitálás nélkül válaszolt: elutasította, és kérte a tárgyalás megtartását.