Mesterházy Attila: Magyarország elszigetelődött a NATO-n belül is

A lapunknak adott interjúban Mesterházy Attila arról is beszélt, hogy

• szerinte mi az ellenzék 2022-es vereségének a legnagyobb tanulsága;
• miért lépett ki az MSZP-ből;
• hívták-e a Demokratikus Koalícióba;
• volt-e szó arról, hogy Schiffer Andrással és Vona Gáborral térjenek vissza a pártpolitikába;
• hol tart a pártalapítása;
• miért tartja fontosnak az értékrendet a politikában;
• milyen szavazókat célozna meg az új pártjával;
• hogyan értékeli Magyarország NATO-tagságát;
• miért nem tartják Magyarországot megbízható barátnak;
• mi a Fidesz szokásos receptje, amivel csapdába csalja az ellenzéket;
• mivel szeretné szembesíteni a fideszes arroganciát.

A tavaly áprilisi választásokat követően, tizennyolc év után távozott az Országgyűlésből. Ha nem így történt volna, és most helye lenne az MSZP-frakcióban, akkor is eljut a kilépésig?

Tudatos döntés volt, hogy nem akartam rajta lenni az ellenzék közös listáján.

Miért nem akart?

A kilépési szándék már hosszú ideje érlelődött bennem, és azt gondoltam, hogy egy új szakaszt kell nyitnom az életemben.

Az ellenzéki előválasztáson még elindult, de alulmaradt. Ha megnyeri, megmérettette volna magát egyéniben, de a közös listán nem kér helyet?

Így van. Veszprémből származom, ott lakom, tehát logikus döntés volt, hogy megmérettetem magamat egyéniben, de az előválasztás után azt tartottam helyesnek, ha nem kérek, és nem akarok mandátumot szerezni az MSZP-től.

A választási eredményt hogyan élte meg? Érzett elégtételt?

Semmiképpen sem. Az eredmény nem, de az újabb kétharmad meglepett. Elemzőkkel és politikusokkal is sokat beszélgettem, ezért már 2021 decembere óta stabil fideszes fölényre számítottam.

Mit rontott el az ellenzék, mi volt a legnagyobb hibája?

A választási vereségnek sosem csak egy oka van, hanem nagyon sok minden adódik össze. Igazságtalannak tartom, hogy mindent Márki-Zay Péterre akarnak ráverni, persze neki is megvolt a maga szerepe az eredményben. Talán az a legnagyobb tanulság, hogy a csodafegyverként kezelt összefogás sem tudott szavazatot maximalizálni. Összességében kevesebb szavazatot kapott az ellenzék, mint négy évvel korábban. Többször is elmondtam, hogy nem szabad politikai tartalommá tenni az összefogást. Ez egy technikai megoldás arra válaszul, hogy nincs kétfordulós választási rendszer, vagyis a koalíciókötést előrébb kell hozni a pártok között, de ez nem helyettesítheti a politikai tartalmat.

Márki-Zay Péter alkalmas volt miniszterelnök-jelöltnek?

Nem szeretnék más ellenzéki szereplőkkel foglalkozni. Túl vagyunk már rajta, történt, ami történt, tovább kell ezen lépni, és az emberekre koncentrálni.

Az MSZP miben hibázott?

Eltelt egy év, ezt volt idő elemezni, messze túl vagyunk már a választáson. A kilépésem okaként elmondtam, hogy egy aktívabb, karakteresebb, tökösebb baloldali, szociáldemokrata politikát képzelek el, erősebb nemzeti érdekképviselettel. A szociáldemokrata, balközép értékek markánsabb képviselete jobban kirajzolta volna az MSZP karakterét, még akkor is, ha korlátozó tényező volt, hogy egy összefogásban nem a különbségeket, hanem az egyezőségeket kell bemutatni. A kampány előtt azonban lett volna idő egy markánsabb, határozottabb, és talán jobban látható, dinamikusabb MSZP-t megjeleníteni.

„Lefelé húzó spirálban van az MSZP”

Már tavaly júliusban is azt mondta, hogy az MSZP a haláltusáját vívja. Mégis hónapokat várt a kilépéssel. Miért pont most jelentette be?

Egy év telt el a választások óta, illetve április 4-én van a NATO születésnapja, és mivel sokat foglalkoztam a NATO-val, azt gondoltam, ez egy megfelelően szimbolikus nap ahhoz, hogy lezárjak egy korszakot, és egy újat nyissak az életemben.

Mikor döntötte el, hogy ennyi volt? Mi volt az utolsó csepp a pohárban?

Az elmúlt fél évben döntöttem el, hogy kilépek. Meg akartam várni az MSZP tisztújítását, és megnézni, hogy milyen elnökség áll fel. Egyetértettem Ujhelyi Istvánnal, hogy markáns, radikális változásokra van szükség. Kíváncsi voltam, hogy egy régi-új emberekből felálló új vezetőség mennyire tesz erre kísérletet, és sikerül-e nekik.

Amikor azonban azt láttam, hogy nincs szándék és törekvés a változásra, arra jutottam, az a tisztességes, ha veszem a kalapomat. Ha nem hiszek abban az útban, amit a párt vezetői nyújtanak, ha azon nem tudok változtatni, ha azt nem tudom befolyásolni, akkor felesleges a belső küzdelmeket és feszültségeket erősíteni. Talán az lesz most a legjobb az MSZP vezetőségének – nekem egészen biztosan –, ha most az útjaink elválnak, és valami újba kezdek, ami jobban a megfelel a meggyőződésemnek.

Teljesen leírta az MSZP-t? Vége?

Ezt nem mondom, a politikában sose lehet tudni, hogy mi történik. Továbbra is szeretem ezt a közösséget, de az MSZP-ben komoly strukturális, koncepcionális és stratégiai problémák vannak. Ugyanazok vezetik az MSZP-t, akik az elmúlt négy évben is. Valószínűleg nem változott a meggyőződésük vagy a hitük abban az útban, amit az MSZP-nek ajánlanak.

Ebben hisznek, és ebben a közösség is támogatja őket. Én abban hiszek, hogy csak balközép oldalról lehet leváltani a kormányt. Szociáldemokrata politikusként pedig felelősségem is van abban, hogy ez még véletlenül se a szélsőjobboldalról történjen meg. De ehhez egy erősebb szociáldemokrata, balközép pólusra van szükség.

Az MSZP szűkszavú közleményben reagált a kilépésére. Mit szóltak a pártban a döntéséhez?

Tudták, hogy mi fog történni. Előre tájékoztattam az MSZP vezetését arról, hogy mit tervezek. Arra törekszem, hogy ez egy békés elválás legyen.

Nemrégiben elterjedt a sajtóban, hogy átléphet a Demokratikus Koalícióba, a hírt aztán gyorsan cáfolta. „Nem szerepel a terveim között” – nyilatkozta a Mandinernek. Korábban sem szerepelt a tervei között az átlépés?

Nem.

Nem egy példa van arra, hogy MSZP-sek átültek a DK-ba. Egyáltalán nem gondolt arra, hogy a DK-ban folytassa?

Nem. Az a politikai identitás, amelyben hiszek, nincs meg a DK-ban.

Nem is hívták?

Voltak tapogatózások, de ezeket nem tekintettem komoly megkereséseknek, nem dörömböltek az ajtómon. Inkább csak arra voltak kíváncsiak, hogy mit tervezek, milyen politizálást tartok jónak.

Ahogy mondtam is, szerintem markáns, szociáldemokrata politikára van szükség, amelyben megjelennek a nemzeti érdekérvényesítés és a szuverenitás kérdései is.

Beszélgetnek még Schiffer Andrással és Vona Gáborral?

Igen, szoktunk beszélgetni. András manapság gyakran megfogalmaz a NATO-val vagy gazdaságpolitikai és ideológiai kérdésekkel kapcsolatban néhány olyan gondolatot is, amelyekkel nem értek egyet, ezekről inkább vitatkozni szoktunk. Meglepő módon ma Vona Gáborral sok mindenben egyetértek, de mind a kettőjüket figyelemre méltó, okos és fajsúlyos politikusnak tartom. Az ellenzék sokat veszített azzal, hogy ők ma már nem politizálnak aktívan.

Szó sem volt arról, hogy együtt térjenek vissza a pártpolitikába?

Nem. Három erős és nagyon eltérő vezető személyiségről van szó. Gábor polgári liberális konzervatívként definiálja magát. András zöld globalizációellenes, ilyen értelemben radikális gondolkodású. Erős állami kontroll mellett, én egy ökoszociális piacgazdaságban hiszek, vagyis egy fejlesztő, jóléti államban, amely a balközép értékeken nyugszik. Nagyon nehezen férnének meg egy pártban ezek az ideológiai, értékrendi különbségek. Sőt, a személyiségekből fakadóan ezeknek az erős és markáns képviselete biztos konfliktusokhoz vezetett volna. Csak spekuláció volt a sajtó részéről a közös pártalapítás. Érdekes, kis színes, de csak izgalmas spekuláció.

„A célom építeni, és nem rombolni”

A kilépésével együtt bejelentette, hogy „Szocialisták és Demokraták” néven új pártot hoz létre. Kutatásokra hivatkozva a Facebook-bejegyzésében azt írta, hogy több százezer olyan ember van, aki szociáldemokratának vallja magát, mégsem választ magának pártot a palettáról. Azt is hozzátette, hogy a Fideszről több százezer ember morzsolódott le, akik még bizonytalanok abban, kit válasszanak. Mitől olyan biztos benne, hogy egy teljesen új és ismeretlen párt meg tudja szólítani ezeket a választókat?

Biztos nem lehetek, csak hihetek benne. Az viszont biztos, hogy az ellenzéki pártok nem tudták megszólítani ezeket az új választókat az elmúlt egy évben, miközben rekordmagas az infláció, emelkedtek az energiaárak, sztrájkolnak a pedagógusok, káosz van az egészségügyben, és korrupciós ügyekről hallunk. Ezek nagyon magas labdák, amelyekkel nem kellő súllyal foglalkoztak az ellenzéki pártok, és ezért még egy gazdasági válság közepette sem tudtak növekedni. Új jelenség a magyar politikában, hogy a Fidesz erős propagandával el tudja fedni ezt a válságot, és olyan magyarázatokat ad, amelyekkel egy alternatív valóságot épít fel a saját szavazói számára, úgy tűnik, sikeresen.

Ezt egy új párt meg tudja törni?

Az alapítókkal abban hiszünk: van esély megszólítani azokat, akik szociáldemokratának vallják magukat, és hisznek abban, hogy a nemzeti érdek képviselete nem ellentétes a NATO- vagy az európai uniós tagságunkkal, de nem akarnak Gyurcsány Ferencre vagy egy láthatatlan MSZP-re szavazni. Nekik, és a Fideszről leválóknak akarunk alternatív lehetőséget nyújtani. Utóbbiak közül nem mindenki szólítható meg, de vannak közöttük olyanok, akik 2002-ben és 2006-ban az MSZP-re szavaztak. Biztos vannak olyanok is, akik a legutóbbi választáson csak a háborús retorika miatt, a biztonságérzetet keresve szavaztak a Fideszre. Az a célunk, hogy új szavazókat hozzunk be, és ne a meglévő ellenzéki tortát szeleteljük tovább, mert azzal se mi, se az ellenzék nem megy semmire.

Az MSZP-ből kilépett Szanyi Tibor is pártot alapított, de nem sikerült a parlamentbe jutnia. Márki-Zay Péternek már folyamatban van a pártalapítása, ő is a kutatásokra hivatkozik, amelyek szerint egyébként négy parlamenti párt – köztük az MSZP is – már alig látszik. A pártja mit tud majd nyújtani a választóknak, amit a többi nem?

Gyurcsány Ferenc is kilépett a Magyar Szocialista Pártból, és ma a legerősebb ellenzéki pártot vezeti. Vannak sikeres és sikertelen kezdeményezések. Azt se felejtsük el, hogy a szociáldemokrata, baloldali megközelítéssel 2010 után 32 százalékon is állt az MSZP. Az értékrend tehát releváns a magyar választók számára: van helye egy nemzetben gondolkodó baloldali politikának, és annak, ha valaki egy nemzeti modernizációs programon keresztül egy igazságos Magyarországot ajánl.

Hol tart most a párt alapítása?

Beadtuk a szükséges papírokat a bejegyzéshez, van egy minimum 60 napos bírósági folyamat. Ezt végig kell várni, utána lehet majd arról beszélni, hogy jogilag is megalakult a párt.

Az MSZP-ből vinne tagokat?

A kilépésem előtt tudatosan nem kezdtem el toborozni az alapszervezeteknél, és nem is hívtam politikusokat, hogy lépjenek át. Ez nem lett volna korrekt. Nem a gyurcsányi példát akartam követni. A célom építeni, és nem rombolni. Nemcsak új szavazókat akarok megszólítani, hanem új embereket is szeretnék behozni a politikába.

De van olyan MSZP-s, aki a kilépés és a pártalapítás hírére azt mondta, hogy követné Mesterházy Attilát?

Röviden: igen. De sokan vannak, akik érintettek a közelgő önkormányzati választásokban, már benne vannak egy tárgyalási folyamatban, és ha átlépnének egy másik pártba, azzal pozíciót vesztenének, így ők megvárják a választás eredményét. Ez érthető, ezzel kalkuláltunk, a Szocialisták és Demokraták nem is indul el az önkormányzati választásokon, csak az európai parlamenti választáson. Az önkormányzatin segíteni szeretnénk a Fidesszel szemben induló jelölteket, ahol erre igény van, mert 2006 óta megtanultuk, hogy az önkormányzati háttér jelentős mértékben segíteni tudja a kormányváltást. Olyanok is vannak, akik jönnének, de egzisztenciálisan függenek az MSZP-től, ezért most még nem tudnak lépni. Türelmesek vagyunk, megvárjuk őket. Mi 2026-ra készülünk.

Ha már európai parlamenti választás, és úgyis sok mindenben egyetértenek, hívta Ujhelyi Istvánt, hogy csatlakozzon?

Rendszeresen beszélünk, és ideológiailag hasonlót képviselünk. Neki is előre elmondtam az elképzeléseimet és ő is őszintén beszélt a terveiről. Ezért értem a helyzetét és a dilemmáit. Az ő döntése, hogy milyen irányba indul el, de ideológiailag itt lenne a helye. Ráadásul a névválasztásunk biztos tetszik neki, hiszen az Európai Parlamentben a Szocialisták és Demokraták frakciójának a tagja.

Listavezetőként indulna az európai parlamenti választáson?

Igen, ez a terv. Erős nemzetközi kapcsolatrendszerem van, és a rutinom is megvan egy ilyen kampányhoz. Az európai parlamenti választás egyúttal óriási lehetőséget, médiafelület is jelent, mivel hónapokon keresztül mindenki ezzel foglalkozik. Nincs rajtunk eredményességi nyomás, mert a nullától felfelé bármilyen százalékot is érünk el, az nekünk már siker lesz.

Az európai parlamenti választás csak a bemutatkozás lenne?

Lehetőséget ad rá, de mi a 2026-os országgyűlési választásra készülünk. Ezért kezdtük el már most a munkát, sokkal többet nem volt értelme várni, egy év a választások után elég idő arra, hogy kiderüljön merre indulnak el az ellenzéki pártok. De minél több időt veszítünk, annál nehezebb építkezni. Korábban, amíg MSZP-s képviselő voltam száz százalékig őket képviseltem, mert így tisztességes. Médiapártként indulunk, de a terveink között szerepel, hogy egy országos szervezetet építsünk a párt mögé. Mi a vidékre szeretnénk koncentrálni, elsősorban ott építkezni, mert azt látom, hogy Budapesten mindenki erős. Még az egyszázalékos pártok is erős háttérrel rendelkeznek a fővárosban, miközben a vidéket parlagon hagyják. Tisztában vagyunk vele, hogy pusztán csak médiapártként hosszú távon nem lehetünk sikeresek, ebből ki kell nőni. Kell a hatékony országos szervezet, amely cölöpként megtart és kiemel minket. Ahhoz, hogy hosszú távon meg tudjon maradni egy párt és befolyásra tegyen szert, kell a vidék támogatása.

Ahhoz, hogy egy országos pártot építsenek, anyagi források is kellenek. Miből lesz pénze az új pártnak?

A tyúk vagy a tojás problémája. Volt olyan vélemény, amely szerint akkor érdemes pártot alapítani, ha már megvannak hozzá a támogatók.

Kezdjük el csinálni, és ha látják az emberek, hogy mit képviselünk, ha tetszik nekik, amiben hiszünk, akkor majd jönnek a támogatók is. A válaszom másik fele az, hogy nagyon sok minden átalakult a politikában. Egy párt elindítása sokkal egyszerűbbé és olcsóbbá vált az elmúlt évek során. Ma úgy zajlanak a sajtótájékoztatók, hogy valaki előveszi a telefonját, odaáll a másik elé, felveszi, amit mond, és leadja a Facebookon. Ma már nem kellenek irodák komoly felszereltséggel ahhoz, hogy tudjunk vidéken is politizálni. Ha vannak lelkes emberek, meggyőződéssel, akkor kevés pénz is sok mindenre elég.

A láthatóság a Facebookon az algoritmusokon múlik, azok pedig a fizetett hirdetésektől is függnek.

Persze, de ezt is lehet ésszel csinálni. Egy közel 240 ezres Facebook-oldalam van, az elmúlt 28 napban összesen 1,7 millió embert értem el a bejegyzéseimmel. Ez körülbelül 15 százalékos növekedés az előző hónaphoz képest. A Facebook-oldalamnak köszönhetően például annak ellenére sikerült megőriznem az ismertségemet, hogy már 2014 óta nem vagyok az MSZP elnöke. Néhány bejegyzésemet pár ezer forintból, jelképes összeggel hirdetem, ezért mondom, hogy bizonyos szempontból olcsóbbá vált az üzenetek eljuttatása a választópolgárokhoz. Nagyon nagy potenciál van a közösségi oldalakban, ezért tervezzük az Instagramon és a Youtube-on is a megjelenést. De emellett, én továbbra is hiszek a „hagyományos” média fontosságában és erejében, az ő érdeklődésüket politizálással, illetve némi kreativitással el lehet érni.

„Magyarország nem megbízható barát”

A Facebook-oldalán többek között azt írta, hogy helye van egy olyan új pártnak, amely „nem kérdőjelezi meg Magyarország helyét az euroatlanti szövetségi rendszerben”. Egy időben a NATO Parlamenti Közgyűlésének tagja, alelnöke és elnöke is volt. Hogyan értékeli az ukrajnai háború árnyékában Magyarország NATO-tagságát?

Magyarország elszigetelődött a NATO-n belül is. Hivatalosan továbbra is az lesz a minősítésünk, hogy megbízható szövetségesek vagyunk. A folyosói pletykák már másról árulkodnak, magánbeszélgetésekben másképpen gondolkodnak Magyarország politikájáról. Az Oroszországgal való együttműködés és a Kínával való kapcsolatok kérdésében jelentősen eltér a magyar álláspont mind az euroatlanti, mind az európai uniós fősodortól.

A nyugatiak nem hagyják figyelmen kívül, hogy a budapesti orosz nagykövetség létszáma majdnem megduplázódott az elmúlt időszakban, miközben máshonnét orosz diplomatákat utasítanak ki kémkedés vádjával. Általános titkosszolgálati vélekedés, hogy Magyarországon nagyon erős kínai és orosz hírszerzési tevékenység folyik alapvetően békés, nyugodt körülmények között. Ezek mind olyan észrevételek, aggodalmak, amelyek hozzájárulnak az elszigetelődéshez.

A folyosói pletykákon és a benyomásokon túl ennek mennyire vannak látható jelei?

Most volt a NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója. A magyar kormány újra blokkolta volna a miniszteri szintű együttműködést a NATO és Ukrajna között. A konszenzusos döntéshozatal miatt erre joga van Magyarországnak, de egyszerűen átléptek rajta, és a külügyminiszteri találkozóra meghívták az ukrán partnert is. Magyarul nem vették figyelembe azt, amit Magyarország ebben a kérdésben képviselt. Ez egy kicsi, de igen jelentős diplomáciai jelzés Magyarország számára, hogy bizony van határa annak, meddig tolerálják a különutas politikáját. Éles helyzetekben nem szeretik, ha valaki játszik a biztonsági kérdésekkel. Ez annak ellenére igaz, hogy a vétó kiváltó oka jogos felvetés a magyar kormány részéről, hiszen az ukránoknak valóban vissza kellene adnia a kárpátaljai magyaroknak a korábban megszerzett kisebbségi jogaikat. Ezzel én is egyetértek.

Nem megy zökkenőmentesen a finn és a svéd NATO-tagság ratifikálásának megszavazása, bár előbbiről már döntött a magyar parlament. Finnország csatlakozhatott a szövetséghez, a svédek ügyében még nem tudni, hogy mikor szavazhat az Országgyűlés.

A közös gyökerek okán is tradicionális partnerünk Finnország. Rendkívül nagy politikai váltás volt, amikor a magyar miniszterelnök arról beszélt, hogy várakozó állásponton van, és nem kell kapkodni. A finnek ebből azt a következtetést vonhatták le, hogy Magyarország nem megbízható barát.

Az sem a megbízható szövetségesi státuszt erősíti, hogy a kormány folyamatosan a török elnökkel konzultál a svéd csatlakozásról. Már a NATO-főtitkár és az Egyesült Államok elnöke is jelezte: várják, hogy a két ország ratifikálja a svéd csatlakozási szerződést. Persze mindenki tisztában van vele, hogy Magyarország csak utánfutója Törökországnak.

A kormány álláspontja az, hogy azonnali tűzszünetre és békére van szükség Ukrajnában, de ehelyett a Nyugat a fegyverek szállításával egyre jobban belesodródik a háborúba. Reális veszélynek tartja, hogy a háború kiterjedjen, és világháború legyen belőle?

Nem. A Fidesz ki akarja maxolni a békepárti kommunikáció erejét, és hogy megakadályozza a további szavazatvesztést a kedvezőtlen gazdasági mutatók, a gazdaságpolitikai és társadalompolitikai kritikák miatt, megpróbálja ezzel elfedni a valódi problémákat. Ha erősíteni tudják a félelmet, hogy világháború, atomháború lesz, akkor az emberek inkább a biztonságuk kérdésével foglalkoznak majd. Így a békepárti pozíció a pártpolitikától függetlenül egyre erősebb, elfogadottabb lesz, és végül felül fogja írni az egzisztenciális válságot.

Csak kommunikációs eszköz, hogy a világháború lehetőségéről beszélnek?

Amikor egy ukrán légvédelmi rakéta csapódott be Lengyelországban, az Egyesült Államok elnöke véletlen balesetnek nevezte, és azonnal cáfolta, hogy orosz rakétáról lenne szó. Látni kell, hogy van egy vörös vonal, amit egyik és másik oldalon sem lépnek át. Az oroszok már tisztában vannak azzal, hogy ha egy év alatt sem tudtak elbánni Ukrajnával, akkor végképp semmi esélyük sincsen egy olyan szövetséggel szemben, amelynek elrettentő képessége és védelmi kapacitása többszöröse Oroszországénak. Ahogy én látom, Putyin racionálisan semmi olyan lépést nem tesz, ami realitássá tenné az összeütközést a NATO-val.

„Ez csak a szokásos Fidesz-recept”

Az Országgyűlés kormánypárti többsége megszavazta a Fidesz békepártinak nevezett határozati javaslatát az orosz–ukrán háborúról. Ön megszavazta volna?

Más megközelítéssel válaszolok: ez csak a szokásos Fidesz-recept. Ezt alkalmazták a rezsicsökkentésnél, a migrációs válságnál és a koronavírus-járvány idején is. Ugyanaz a forgatókönyv: behoznak egy országgyűlési határozatot, amelynek a 80-90 százalékával egyet lehet érteni, a másik 10-20 százalékát azért teszik bele, hogy az ellenzék ne tudja támogatni. Az ellenzék ilyenkor eljátssza a szokásos táncot: módosító indítványokat nyújtanak be, amelyeket persze a kormányoldalon nem támogatnak. Erre való hivatkozással az ellenzék nem szavazza meg a határozatot, vagy be sem megy az ülésterembe. Ezután a Fidesz óriási erővel elkezdi nyomni a saját propagandáját, jelen esetben azt sulykolja, hogy az ellenzék nem szavazta meg a békepárti határozatot. Az ellenzéki pártoknak nincs olyan ereje, hogy ellensúlyozzák és elmagyarázzák mely pontok miatt nem szavazták meg a határozatot. A Fidesz szisztematikusan elülteti az emberek fejében, hogy az ellenzék háborúpárti, és ha három hónap múlva megkérdezik erről a választókat, akkor a többségük azt mondja majd: az ellenzék azért nem szavazta meg a határozatot, mert biztos nem akarnak békét. Ez egy hagyományos fideszes módszer, amely tökéletesen alkalmas arra, hogy minden másról eltereljék a figyelmet. Az ellenzék pedig nem tanulja meg a leckét, újra és újra belesétálnak a csapdába.

Hogyan lehet kikerülni?

Újszerű megoldásokra van szükség. Lehet, hogy azok sem vezetnek sikerre, de ahogy mondani szokás: őrültség újra és újra ugyanazt tenni, majd más eredményt várni. Kell a kreativitás a politikába, mert a fideszesek már annyira magabiztosak, hogy könyveket írnak arról: mit, miért és hogyan csinálnak.

A megafonos Deák Dánielnek A Fidesz-recept című könyvére gondol?

Igen. Arroganciának érzem, hogy azt mondják: itt a recept, ezt csináljuk, ez a séma, és nesztek, itt van nektek is, csak túl hülyék vagytok ahhoz, hogy ezzel élni tudjatok. Szeretném, ha a Fidesz azzal szembesülne, hogy nem mindenki olyan hülye, mint ahogy azt gondolják. Ha látnák, van a baloldali, szociáldemokrata politikusokban professzionalizmus és erő ahhoz, hogy szembe menjenek az arroganciájukkal. Mi arra teszünk kísérletet egy nemzeti modernizációs, nemzeti baloldali gondolattal, hogy ehhez képviseleti formát adjunk.

(Borítókép: Mesterházy Attila. Fotó: Kaszás Tamás / Index)