Joghézagok teszik lehetővé a korrupciót Magyarországon – állítja az Integritás Hatóság elnöke

Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke többek között arról beszélt az Indexnek, hogy

• milyen volt az Integritás Hatóság első éve;
• a hatóság milyen viszonyt ápol az ügyészséggel és más társszervekkel;
• beigazolódtak-e a szervezetet ért ellenzéki kritikák; 
• milyen szerepe lesz a mesterséges intelligenciának a hatóság munkájában;
• mi volt az első gondolata a lombkorona nélküli lombkoronasétányról;
• hogy lehet-e egy rendszer korrupt;
• milyen eszközökkel akarja meghonosítani a korrupcióval szembeni zéró toleranciát.

A hatóság megalakulásakor az volt a terve, hogy egy gyorsan reagálni képes, rugalmas hatóságot hozzon létre, amely 100-150 fővel képes ellátni a feladatait. Sikerült ezeket az elképzeléseit megvalósítania az elmúlt egy évben?

Onnan kezdeném, hogy a hatóság léte és jó működése egyaránt kulcsfontosságú tényező, ez teszi lehetővé, hogy az uniós támogatások megérkezzenek Magyarországra. De a hatóság létrejöttén kívül elvégzett munkákat is dicsérik: november elején találkoztam Johannes Hahnnal, az Európai Bizottság biztosával, a vele folytatott beszélgetés is visszaigazolta ezt. Mindketten úgy láttuk, hogy a hatóság a feladatait a legmagasabb színvonalon látja el. Hadd emeljem ki: ehhez szükség volt a kollegáim dedikáltságára, magas szintű professzionalizmusára, és azért az én tapasztalatomra is.

Mekkora apparátussal dolgoznak?

Jelenleg nyolcvanan vagyunk. Az ideális létszám 120-150 fő körül lesz, ezt a kezdetektől fogva így gondolom.

Tehát várhatóan tovább bővül a hatóság?

Igen. Egy ekkora volumenű építkezést nem célszerű egyben levezényelni. A szervezetépítés folyamatában organikusan létrejön az a pont, amikor a már meglévő munkatársaknak össze kell szokniuk. Ki kell alakuljanak azok a belső folyamatok és eljárásrendek, amelyek a jól működő hatósághoz kellenek, és az előttünk álló bővülés, amely jövőre várható, már sokkal könnyebben végbemegy, mert egy megerősödött szervezethez tudnak csatlakozni az új kollégák.

Formális a kapcsolat az ügyészséggel

Az Integritás Hatóságnak szorosan együtt kell működnie az ügyészséggel. Korábban azt mondta, hogy önök vizsgálódnak, az ügyészség pedig nyomoz. Polt Péter legfőbb ügyésszel megállapodást is kötöttek. Hogyan jellemezné az ügyészség és az Integritás Hatóság viszonyát az elmúlt időszak tükrében?

Egyelőre azt gondolom, hogy az ügyészség és az Integritás Hatóság kapcsolata formális. Ideális esetben ennél szorosabb együttműködés szükségeltetik.

Most mintha egy szofisztikált és enyhe kritikát fogalmazott volna meg az ügyészséggel szemben. Miért csak formális kapcsolatot sikerült kiépíteni, ha mindeközben szoros együttműködésre lenne szükség?

A jelenlegi szabályozási környezetben és a hatóság jogköreiben egyaránt vannak szubjektív, értelmezésre nyitott pontok. Ezeket nem mindig értelmezzük ugyanúgy a társhatóságokkal. A szubjektív értelmezések és a hatóság egyes jogköreinek hiánya befolyásolja a társhatóságokkal, minisztériumokkal történő kapcsolattartást és információáramlást is Élünk azokkal a jogkörökkel, amelyeket a jogalkotó nekünk szeretett volna adni az alapító törvényben. Azt látjuk, hogy nem minden jogkört sikerült jól megfogalmazni. Az egyik ilyen az információkhoz való hozzáférés, amelynek a leképezése sajnos elmaradt az ágazati törvényekben. Úgy látjuk, hogy e törvények közötti harmonizáció elengedhetetlen.

A joghézagok kitöltése által el tudnának mozdulni a formális kapcsolat talajáról az együttműködés felé?

Igen. A jogalkotóknak olyan jogszabályi környezetet kell teremteniük, amelyben a hatóság jól együtt tud működni az államigazgatás többi részével. Az együttműködésnek nem lehetőségnek, hanem jogszabályi elvárásnak kell lennie.

Az Integritás Hatóság nem Rambo, hogy a késével egyedül győzzön a korrupció dzsungelében

Megalakulásuk idején az volt az elsődleges kritika – főleg ellenzéki politikusok részéről – az Integritás Hatósággal szemben, hogy idővel a hatóság is a rendszer részévé válik és ezáltal nem lesz képes ellátni azokat a feladatokat, amiért létrejött. Hogy látja, sikerült rácáfolni egy év alatt erre a félelemre? 

Az ellenzéki politikusok félelmeinek kommentálása nélkül: már a munka megkezdésének elején elmondtam, hogy a korrupcióval szembeni küzdelem nem egyszereplős harc. Az Integritás Hatóság nem Rambo, hogy a késével egyedül győzzön a korrupció dzsungelében. Ez egy szervezett feladat, amelynek az elvégzése rendszerszintű megközelítést igényel. Nem az a kérdés, hogy a rendszer részévé válik-e a hatóság, hanem az, hogy a rendszer részévé kell váljon, hogy a problémákat érdemben kezelni tudja. Arról nem is beszélve, hogy a korrupció elleni harc és uniós források szabályos felhasználása a magyar társadalom közös ügye és érdeke.

Mire a legbüszkébb a hatóság eredményei közül?

Arra, hogy nem lettünk zárvány, és a törvény által előírt feladatainkat magas fokú szakmaisággal, határidőre végezzük el. E tekintetben sem a hatóságot, sem Magyarországot nem érheti kritika belülről és kívülről sem. Visszautalva a beszélgetés elejére: az is büszkeség, hogy a kollégáim munkája lehetővé tette, hogy a 10 ezer milliárd forintnyi uniós támogatás megérkezhessen Magyarországra. Amikor a közvélemény eredményekről beszél, gyakran egy-egy vizsgálatunkat érti alatta. Nem szeretném azonban egyik vizsgálatot sem külön kiemelni, mert mindegyik hozzájárul ahhoz, hogy az európai uniós támogatásokat szabályosan költsük el. Nincsenek fontos vagy kevésbé fontos ügyek, mert mindegyiknek van lényeges tanulsága, függetlenül attól, hogy ismert témáról van-e szó, mint a lombkoronasétányok esete vagy kisebb, helyi visszaélésről.

A lombkorona nélküli lombkoronasétány esete kifejezetten abszurd formája az uniós források költésének. Mi volt az első gondolata, amikor találkozott az üggyel?

Az első gondolatom értelemszerűen nem sajtóképes. A második gondolatom az volt, hogy pillanatokon belül megérkezik hozzánk a bejelentés, és így is történt.

Még akkor is így van ez, ha más európai hatóságok korábban már lefolytattak vizsgálatot bizonyos projektek kapcsán, és pénzügyi korrekciót állapítottak meg. Ezek kifizetése a magyar költségvetésből történik, és nem a kedvezményezetteken hajtják be. Utóbbira egyetlen példát sem találtunk. Nem találjuk ezt jó gyakorlatnak, és biztosak vagyunk abban, hogy az oka ennek valamilyen hiányosság a szabályozási környezetben. A pontos forrását azonban még nem tudtuk azonosítani.

Azt is látjuk, hogy a kedvezményezettek „jó gazda” módjára történő ellenőrzése csorbát szenved. Emiatt gyakoriak a jelentős túlárazások a projektekben. Itt van például a lombkoronasétány projektek sora: többször láttuk, hogy 100 méternyi faácsolat költségét 80-100 millió forintban állapították meg a pályázók.

Hogyan lehetne ezt megakadályozni?

Akkor lehet megakadályozni, ha a hatóságnak megvannak a kellő jogkörei. A vizsgálati funkciók megerősítésére, valamint az adatbázisokhoz való direkt hozzáférésre van szükség, ebből fel tudunk építeni egy olyan kockázatelemzési rendszert, amely ezeket a problémákat időben feltárja, és jó eséllyel meg tudja akadályozni.

Idén nyáron publikáltunk egy jelentést, amely közel ötven javaslatot fogalmazott meg, ebben két nagyon sarkos üzenetet fogalmaztunk meg: kockázati alapon kell ellenőrizni, illetve, hogy úgy kell elkölteni a pénzt, mintha a sajátunk lenne. Elengedhetetlen a tulajdonosi szemlélet bevezetése az államigazgatásban.

2024-re szeretett volna eljutni odáig, hogy az Integritás Hatóságnak IT-agya legyen, vagyis valós időben tudják monitorozni a releváns közbeszerzéseket. A 2023-as év végén beszélgetünk, meg fog valósulni ez a terv 2024-re? A mesterséges intelligenciának milyen szerepe lesz ebben?

Erről a kérdésről egy teljes konferenciát rendeztünk december elején. Az ország legjobb szakértőit hallgattuk meg arról, miként tud a mesterséges intelligencia adatokat tisztítani vagy strukturálatlan szövegből információt formálni. Azt látjuk, hogy az automatizáció elengedhetetlen az átfogó, nagy mennyiségű ellenőrzéshez. Jól felépítve egy ilyen rendszer több száz ember munkáját el tudja végezni, ezért is leszünk képesek mindössze 120-150 emberrel működni.

Korábban arról is beszélt, hogy nem a rendszer korrupt, hanem az emberek, és a korrupcióval szembeni zéró toleranciát akarja meghonosítani Magyarországon. Ha az emberek korruptak, akkor a logika szabályai szerint a rendszer maga is korrupt, mert korrupt emberek működtetik. Kire gondolt, amikor korrupt emberekről beszélt? Milyen eszközökkel akarja a korrupcióval szembeni zéró toleranciát meghonosítani?

Nem akarom részletezni, hányan, hányszor és miként értelmezték félre vagy akarták félreértelmezni ezt a mondatot. Szigorúan csalásfelderítési szakmai szempontból nem tartom elfogadhatónak, hogy bármilyen rendszert emberi tulajdonságokkal ruházzunk fel. Egy rendszer lehet nem hatékony vagy rosszul tervezett, de korruptak csak a rendszert üzemeltető emberek tudnak lenni, akik kihasználják a hibáit.

De a statisztika szerint az emberek jelentős többsége szabálykövető, jól érzi magát szabályozott környezetben. Őket kell elérnünk a gazdasági kultúraváltás programjával, amelynek éppen a korrupcióval szembeni zéró tolerancia meghonosítása a célja. Ehhez részben megfelelő jogszabályi környezet, számonkérés, feltárás és nyomon követés és szankcionálás szükséges. Másfelől példamutatásra és példaképekre is szükség van, hogy a társadalom észrevegye: lehet ezt másképp is csinálni. Magyarországnak pedig minden eszköze megvan ehhez.

Úgy gondolja, hogy a jogszabályok erkölcsi és morális befolyással bírnak a tömegekre?

Igen, de mégsem. Ez egy régi dilemma. A törvényeknek támogatnia kell az értékeket. A jogkövető állampolgároknak be kell tartaniuk a törvények szellemét, nem csak a betűjét! Kelet-Közép-Európában tapasztalható egy olyan hozzáállás a törvényekhez, hogy ami nincs tiltva, az szabad. Ettől a felfogástól össztársadalmilag kell eltávolodnunk.

Hol tartunk ebben a folyamatban?

Kis lépésekkel haladunk előre egy nagyon hosszú úton. Egyik ilyen lépésünk lesz az Integritás Akadémia létrehozása, amely kutatásokkal és oktatással segíti a következő generációt az értékalapú társadalom felépítésében.

Figyelemfelhívó kampányt indítottak az EU-támogatásokkal kapcsolatos visszaélések bejelentésére, az állampolgárok egy anonimitást biztosító felületen jelezhetik a hatóságnak a visszaéléseket, mik a tapasztalatok? Voltak releváns bejelentések?

A kampányban is arra hívjuk fel a figyelmet, amit már említettem: az uniós források szabályos felhasználása közös érdek, a nemzet felemelkedését szolgálja. Ez ellen pedig közösen kell fellépnünk, például úgy, hogy ha valaki szabálytalanságot lát, akkor jelzi nekünk az anonim bejelentőfelületen. Minden bejelentés alapján eljárást indítunk, erre törvény kötelez minket. Ennek során megállapítjuk, hogy van-e hatáskörünk vizsgálatot indítani, és ha igen, akkor elindítjuk. Ha nem, akkor értesítést küldünk vagy hatáskörrel bíró szervezethez továbbítjuk az ügyet. Az eredményességről: a versenyszférából jövök, többek között komplex megfelelőségi rendszereket építettem, ahol tapasztalatom szerint a bejövő információk 1-2 százaléka használható. Ehhez képest a hatósághoz érkező bejelentések 50 százaléka érdemi információt tartalmaz.

Kinevezése után adott első interjújában azt mondta, hogy a feladatot szolgálatnak tekinti és lelkiismereti okokból, a családja bevonásával döntött arról, hogy jelentkezik az Integritás Hatóság vezetői pozíciójára. Egy éve vezeti a hatóságot. Most is vállalná a feladatot?

Megpályáznám-e újra? Igen.

Az elmúlt egy évben nem merült fel egyetlen olyan nehézség sem, ami bármilyen módon megingatta volna az elkötelezettségét?

A feladat eleve nehéznek ígérkezett, egyrészt a probléma nagysága, másrészt az elvégzendő feladat újdonsága miatt. Amikor az ember a szolgálat, az elkötelezettség mellett dönt, abban nagyfokú szabadság rejlik.

(Borítókép: Bíró Ferenc. Fotó: Kaszás Tamás / Index)