Három éve erős a gazdaság és nagy a jólét
További Belföld cikkek
- Kemény üzenetet küldött David Pressmannek lehetséges utódja: Hagyd abba ezt az ostobaságot
- Parázs vita alakult ki Magyar Péter és Fülöp Attila között
- 60 milliós Merci, vagy nincs mit enni? – Anyagi különbségek karácsonykor
- Hamarosan megszólal Orbán Viktor, évértékelő interjút ad a miniszterelnök
- Elérte a havazás Budapestet, figyelmeztették a lakosságot
Költségvetési kockázatok, mellékhatások
Csökkenő GDP, valamikori euró
Romló versenyképesség, növekvő államadósság
Rekordhiány, száguldó infláció
Megbukott adóreform
Legyünk a régió legerősebb gazdasága
"Talán tudják, hogy soha az elmúlt években ilyen tempóban a magyar gazdaság exportteljesítménye nem nőtt. (Tállai András: Akkor miért kell miniszterelnököt cserélni?) Talán tudják, hogy soha az elmúlt években a beruházások ilyen tempóban nem növekedtek. (Tállai András: Akkor miért vagy te? - Demeter Ervin: Ezt változtatjátok meg!)" (2004. szeptember 29.)
"Igazságosság, versenyképesség, megújult politika - ez a sikeres Magyarország programja. Én készen állok erre. A baloldal készen áll erre. Kormányom és a kormány pártjai készen állnak erre. Csatlakozzanak!" (2005. február 14.)
"Sokra tartom Dávid Ibolya elnök asszony mértéktartó fogalmazásait, ezzel együtt talán még többre tartanám, hogy amikor azt mondja, hogy csökkent az ország versenyképessége, akkor megmondaná, hogy melyik kutató szerint.
Mert én el tudom mondani, hogy mondjuk az IMD, a világ e tekintetben legbefolyásosabb, talán legszélesebb körben elfogadott kutatócége szerint éppen öt hellyel javult a versenyképességünk.
El tudom mondani, hogy egy múlt heti MTI-jelentés szerint, egy osztrák lap szerint Magyarország az első az EU-országok versenyképesség-növekedésében. (Dr. Áder János: Három hellyel hátrább van, mint 92-ben.)" (2005. július 04.)
"Én arra szavazok, hogy Magyarország olyan új nemzetstratégiát tűzzön ki maga elé a rendszerváltozást követő 15 évben, amelynek az a célja, hogy a magyar legyen ennek a régiónak a legerősebb gazdasága, nem önmagáért, hanem hogy ennek a gazdaságnak a jövedelméből a legigazságosabb társadalmat tudjuk megvalósítani, működő jóléti intézményrendszerrel, amely biztonságot teremt a hétköznapokban, harmadszor egy demokratikus, nyitott közéletet teremteni. Ez egy tisztességes, új nemzeti program. (Taps a kormánypártok soraiban.)" (2005. szeptember 12.)
Volt honnan feljönnünk
Magyarország éppen az idén megkapta a topreformer címet a Világbank 'Doing Business című, az üzleti környezetet felmérő kiadványában, és az uniós országok között a legtöbbet, 21 helyet ugrott előre, mindez azonban azt is jelzi: volt honnan feljönnünk, konkrétan a 66-ról a 45. helyre.
Jellemző, hogy alig egy héttel a bejelentés előtt a Magyar Közgazdász Társaság vándorgyűlésén a monetáris tanácstag Oblath Gábor éppen arra hívta fel figyelmet: Magyarországon a vállalkozások üzleti környezete térségi összehasonlításban kiemelkedően rossz, ami alapvetően nem adózási vagy költség kérdés, hanem a bürokráciának, az állam rossz, diszfunkcionális működésének köszönhető (ebben sikerült most valamennyit javítani).
A listák, azok összeállításának metodikája persze mindig vitatható némileg, adott esetben pedig ellentmondásos eredmények is születnek. 2005 júliusában, a magyar gazdaság helyzetéről rendezett parlamenti vitanapon a Fidesz arra hivatkozott, hogy Magyarország 2002 óta tíz helyet zuhant vissza a World Economy Forum versenyképességi listáján, és ezzel a térségben a legtöbbet rontott pozícióján.
Kóka János ezzel szemben a svájci IMD intézet hasonló listájára hivatkozott, melyen Magyarország egy év alatt öt helyett lépett előre. Gyurcsány is inkább az IMD listát kedvelte, miután 2005-ben ott a 37. helyre léptünk előre, de 2006-ban már vissza is csúsztunk , a 41. helyig. És egyébként: 2002-ben a 30., 2003-ban 34., 2004-ben a 42-ek voltunk.
Jogos ostorozás
Mégis, hogyan jutottunk a nem annyira erős a gazdaság és nagy a jólét állapotába 2007-re? Nem állítható, hogy Gyurcsány Ferenc frissen kinevezett miniszterelnökként ne lett volna tisztában a kockázatokkal: "Persze, nem állítom, hogy nincsenek olyan jelek, amelyekre oda kell figyelni. Oda kell figyelni arra, hogy a 2000. év után először idén újra 8 százalék körüli a folyó fizetési mérleg hiánya. Igen, négy év után újra, de rendbe fogjuk tenni azért, mert tudjuk, hogy hosszabb távon csak az a gazdaság versenyképes, csak az a gazdaság állít elő jólétet, amely a jövedelmeit a saját maga fejlesztésére, a jólét megteremtésére használja fel.
Senki ne legyen abban bizonytalan, hogy a kormány tudja, hosszú távú gyarapodás és jólét csak akkor van, ha a növekedés az egyensúlyhoz tartó feltételek mellett következik be. A kormány tudja, hogy mi a dolga, és ha úgy látja, hogy be kell avatkozni, akkor be fog avatkozni. De ma erős a gazdaság, stabil, és nagy a jólét. (Derültség és közbeszólások a Fidesz soraiban: Miről beszél?)
Nem sokkal később, 2004. november 4-én Gyurcsány Ferenc az akkor tárgyalt 2005-ös költségvetésről egy fideszes képviselőnek címezve megjegyezte: "Van egy közös szándékunk, hogy ennél a forrásnál egy ponton túl ne költsünk többet. Már csak azért se, mert ha többet költünk, akkor önök is ostorozni fognak bennünket, hogy jaj, jaj, tönkretesszük a gyermekeink jövőjét, s egyébként helyesen teszik."
A magabiztos induláshoz képest viszonylag hamar, már a 2005-ös parlamenti évnyitón arról beszélt a 100 napos program eredményiet végigsoroló miniszterelenök: "Kérdezhetnék, miként hallom, kérdezik is, hogy ugyanakkor miből futotta minderre.
Nos, ideje van az őszinte beszédnek. (Moraj a Fidesz soraiban.) Részben növekvő teljesítményünkből, gyarapodó nemzeti jövedelmünkből, részben pedig hitelből; igen, hitelből.
Van, aki fennhangon keresi, hogy hol van az a hitel, amit az elmúlt években vettünk fel. Kár keresni, megmondom: milliónyi magyar polgár megnövekedett havi jövedelmében, az autópályák aszfaltjában. (Derültség a Fidesz soraiban.) Ambiciózus, szociális és modernizációs politikát folytattunk.
Növekvő jövedelmek, emelkedő nyugdíjak, család- és otthonteremtési támogatások, fejlesztések, döntően útépítés jellemezte az elmúlt éveket - mindezt csökkenő adók mellett.
Beszéljünk világosan! Három lehetőség van: vagy csökkentjük a nyugdíjakat és a jövedelmeket, vagy növeljük az adókat, vagy elfogadjuk, hogy kiadásaink egy részét hitelből finanszírozzuk.
Nincs negyedik út, illetve ami van, az a féligazság, a félrevezetés, a szédelgés útja, a meghaladott kádárizmus hamis illúziójának útja. Én erre az útra nem lépek. (Taps az MSZP soraiban.) Mert költéseink bizony megviselik közös számláinkat. Befizetett adóforintjaink nagy részét a köztisztviselők és a közalkalmazottak jövedelmére, nyugdíjakra, családi pótlékra, abból pedig fogyasztásra költjük."
"Így persze nem mindig jut elegendő beruházásra, és ez rontja versenyképességünket. Emiatt is van, hogy a munkahelyek száma nem gyarapszik olyan tempóban, mint szeretnénk" - magyarázta meg egy füst alatt egy másik ígéret elmaradását a kormányfő 2005. február 14-én.
Hogyan nőtt beszédről beszédre az Orbán-kormány adósságállománya
2004. szeptember 6. 46 százalék vs. 28 százalék
Csak nehogy a habokba beszéljek, hátha a számok talán meggyőzik önöket! Az államadósságért oly elkeseredetten szomorkodó fideszes képviselőknek mondok négy számot, és ezt kiegészítem egy-egy arányszámmal. A Fidesz-kormány idején az államadósság 6 166 milliárd forintról 9 040 milliárd forintra növekedett. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem igaz!) A Medgyessy-kormány esetében erről a 9 040 milliárd forintról 11 631 milliárd forintra.
A két szám közül, csak megjegyzem halkan, a matematika jelenlegi szabályai szerint, amíg ezt nem vizsgáljuk felül, az a szám kisebb, amely Medgyessy Péter kormányzására esik. (Zaj és közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Két év!) Segítek önöknek, ha az osztást esetleg elvégezzük fejben (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), akkor ki fog derülni, hogy az önök időszakában 46 százalékkal növekedett az államadósság, a mi időszakunkban pedig kereken 28-cal.
2005. július 4. 47 százalék vs. 40 százalék
Ha a viszonyszámokból indulunk ki, akkor azt tudom mondani, hogy a Fidesz-kormány alatt Magyarország összes államadóssága 47 százalékkal növekedett; 47 százalékkal! Eddig - hozzá kell tennem, hogy pontos legyek: eddig, hiszen 3 évet zártunk le - 40-en állunk.
Most két lehetőség van. Vagy a 47 százalékos adósságnövekedésre önök azt mondják, hogy nyomorba taszították az országot - ezt nem javaslom, hogy mondják, talán túlságosan szigorú lenne önmagukhoz képest -, vagy ha ezt nem mondják, a 40 százalékra ezt mondani, nemcsak valótlan, hanem - valljuk be -, azt hiszem, ez egy hazug állítás. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Tapsoljatok már! - Zaj. - Az elnök csenget.)
2005. november 28. 49 százalék vs. 46 százalék
Ami az adósságot illeti - merthogy az elmúlt három év slágertémája - mutatnék egy grafikont. (Dr. Dávid Ibolya felé fordulva felmutat egy táblázatot.) Az MDF-kormány első időszakában, '91 és '94 között 182 százalékkal növekedett az államadósság, elnök asszony. '95 és '98 között 60 százalékkal. Az Orbán-kormány alatt 49 százalékkal, ez ideig pedig 46 százalékkal. (Felzúdulás a Fidesz soraiban. - Font Sándor: És a GDP?)
Érdemes tehát annak, aki nem egyszerűen politikai hatásvadászattal foglalkozik, hanem próbál felelős államférfiként tényekből és adatokból kiindulni, azt a nagyon egyszerű igazságot akkor megtanulni és memorizálni, hogy az elmúlt 15 év egymást váltó kormányai egyre kisebb ütemben növelték az adósságot. Ez például az utolsó két ciklusra egyelőre úgy áll, hogy az Orbán-kormány alatt 49 százalékkal növekedett a kormányra lépés időpontjához képest a kormányátadás időpontjáig az államadósság, 2002-t követően pedig 46 százalékkal. Ezek a tények.