Kaltenbach: Tarlós könyvelőszemlélettel vezeti a várost

Tűzoltómunka, jó könyvelőszemlélettel, így jellemezte Tarlós István főpolgármesterségének első szakaszát Kaltenbach Jenő, a fővárosi közgyűlés LMP-frakciójának vezetője, aki erős közepes bizonyítványt állítana ki a városvezetőről. Interjúsorozatunkban a fővárosi közgyűlés frakcióvezetői értékelik Budapest elmúlt szűk egy évét.

Jön a nyári közgyűlési szünet, lassan lezárul az első év. Előre tekintve, az eddigi tapasztalatok alapján, mennyire fognak gördülékenyen haladni a dolgok a fővárosban?

Amit én eddig láttam a főváros vezetése részéről, az a jó könyvelő szemlélete. Nyilván egy nagyvállalat működéséhez egy jó könyvelő elengedhetetlen, de ettől a nagyvállalat nem lesz sikeres. Ehhez kell egy olyan stratéga, aki el tudja helyezni a céget a jövőben is. Víziókra, tervezésre képes szemlélet nélkül ez csak egy mindennapos vegetálás. Én ezt a filozófiát, személyt hiányolom a városvezetésben.

Amúgy is mostanában osztják a bizonyítványokat, ha az elmúlt időszakot osztályozni kellene, hányast adna Tarlós Istvánnak?

Azt gondolom, olyan hármas körül. Hármas fölét.

Mostanában – több más mellett - az új fővárosi törvény izgathatja leginkább a városvezetést, kormányzati tervek szerint alaposan átalakítanák Budapest jelenlegi közigazgatási rendszerét.

Van a reformnak egy szakmai része, ami engem is érdekel, ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy a Fidesz irányította magyar politikában a szakmai kérdések háttérbe szorulnak a párt belső vitái mögött. Most is ahelyett, hogy elővennék azokat a lehetőségeket, amelyekkel ezt a jelenlegi, nyilvánvalóan nem túl jó helyzetet meg lehetne oldani, inkább az a kérdés, hogy Rogán Antal az erősebb a Fideszben vagy Tarlós István. Nem az az érdekes, hogyan lehetne egy ilyen nagyvárost igazgatni, hanem hogy ki nyomja le a másikat. Folyik az izmozás, a budapestiek pedig kimaradnak az egészből.

Csak nem nemzeti konzultációt szeretne erről is?

Nem nemzeti konzultáció kellene, de meg lehet ezeket az alternatívákat világítani az emberek számára emészthető módon.

Mondjuk el, hogy háromféle verzió kering, lényegében 1994 óta változatlanul: az első egy erősebb főpolgármester, meggyengített kerületekkel, a másik tovább decentralizálná a jelenlegi állapotokat, erősítve a kerületeket, elvéve a főpolgármester és a fővárosi közgyűlés hatásköreit, és van egy úgynevezett City-koncepció, ami egy erős, több kerületből összevont belvárossal, valamint néhány, szintén kerületekből összevont külső kerületből állna. Önnek melyik tetszik?

Én remélem, hogy olyan alternatíva nincs, ami a kerületeket tovább erősítené, mert az végkép abszurd lenne. Azzal körülbelül egy Budapest-szövetség jönne létre.

Pedig a Parlamentben több kerületi polgármester is ül döntéshozó szerepben, nekik a kerületek erősödése az érdekük.

Úgy tűnik, hogy az utóbbi időkben mindenki akar egy szeletet a Budapest nevű tortából, pedig ez a torta igen savanyú. Nem is értem igazából, hogy az urak miért tolonganak annyira érte, legyen szó polgármesterről, vagy kormányzati megbízottról. De visszatérve a kérdéshez, a jó megoldásnak az tűnik, ami az európai nagyvárosok zömében is megtalálható. Szinte mindenütt azt láthatjuk, hogy van egy nagyon erőteljes, egész városra kiterjedő igazgatási rendszer, és ehhez képest másodlagos a kerület. A partikuláris kerületi felelősség az mindig egymás elleni kijátszást jelent végső soron. Én azt mondom, tanuljunk a többi főváros példájából, tehát a főváros teljes hatáskörét mindazokban az ügyekben biztosítani kell, ami nélkül nem lehet egy nagyvárost igazgatni, például a közlekedés.

Készül a kormányzati reformterv. Keresték önt, vagy a fővárost véleményezésre?

Csodálkozom rajta, hogy eddig nem készült előterjesztés a témában a fővárosi közgyűlés számára. Az, hogy Tarlós István ebben az ügyben megszólal, helyes, ugyanakkor ez messze túlhaladja egy főpolgármester személyes véleményének ügyét. Egy közgyűlési vita nyilván megfelelő nyilvánosságot kapna és a budapestiek számára is emészthetőbb lenne, hogy mi is történik a fejük fölött.

Ha már arról beszélünk, hogy a kormány a főváros feje felett dönt, hadd kérdezzem meg, hogy a fővárosi vezetés mennyire vonja be a munkájába az ellenzéket?

A díszpolgárok ügye jól mutatja, hogy furcsa filozófia mentén történnek a dolgok. Én a díszpolgárok kinevezését úgy képzeltem volna el, hogy a főváros minden frakciójának egy-egy képviselője összeül és egyfajta brainstroming kezdődik arról, hogy ki is lenne méltó a címre. Ehelyett a városvezetés beadott egy névsort, kik a jelöltek. Igaz, más frakció is beadhatott ilyen listát, de az az előterjesztésben sehol nem szerepelt. Majd amikor kiborult a bili a közgyűlésben, akkor kegyesen befogadtak egy-egy nevet a két ellenzéki listáról. Ez ilyen főúri gesztus, egy feudális viselkedés-, és gondolkodásmód.

Ez újdonságként érte önt?

Azt mondanám, hogy is-is. A ciklus elején kétségkívül  meg voltak az együttműködésre törekvés jelei, a pozíciók elosztásában például. Azóta azonban ez eléggé leült. Az előterjesztések egy belső műhelyben készülnek, a végeredményhez mi csak elég későn jutunk hozzá. Lecsökkentették a kiküldési határidőt, az előterjesztések kézhez kapásától számítva mindössze 4, illetve rendkívüli közgyűlés esetén 3 napunk van az áttekintésre, ami az egész országban a párját ritkítja. Budapest nem egy kistelepülés, ülésenként sokszor több mint száz napirendi pontról szavazunk.. Egyébként az Alkotmánybíróságnál meg is támadtuk a működési szabályzatnak ezt a módosítását.

Ez hogy képzeljem el? Csönget a postás, és betolja talicskán az óriási iratcsomót a frakcióhoz, amit elosztanak a három frakciótag között, ki mit olvasson át?

Elvileg a dolog ennél is bonyolultabb lenne, hiszen az előterjesztéseket bizottságokban meg kellene tárgyalni, szakértőkkel meg kellene vitatni, hiszen nem érthetünk mindenhez. A bizottsági tárgyalás a rövid határidők miatt eleve annullálva van. Ez nem csoda: Tarlós István többször kijelentette, hogy nem bizottságpárti. Ha viszont nem tudunk felkészülni, akkor a közgyűlésben nem tudjuk megvitatni a rendeleteket.

Akkor hogyan szavaznak, ha nem is tudják, miről van szó?

Ha végképp nem látjuk a fától az erdőt, akkor tartózkodunk. A legutóbbi közgyűlésen egy sportrendezvényről kellett volna szavazni, alapvetően meg is szavaztuk volna, ugyanakkor egy 120 oldalas dokumentáción alapult az előterjesztés, amit a helyszínen kaptunk meg. Kénytelenek voltunk azt mondani, hogy az anyag biztos kiváló, de mivel erről nem volt időnk meggyőződni, csak tartózkodni tudunk.

Tarlós István a közgyűléseken többször nyíltan megdicsérte az LMP (és a Jobbik) frakcióját, hogy konstruktívak, szemben például az MSZP-vel.

Ezek verbális gesztusok. Ebből sok minden nem következik. Igaz, mi nem megyünk bele abba az adok-kapokba, ami kétségkívül az MSZP és a főpolgármester között folyik. A közgyűlések jelentős része ugyanis arról szól, ki tudja jobban a másik fejére borítani a bilit. Mindkét fél polemizáló stílusban szólal meg, látszik, hogy a közönségnek folyik a játék. Érzelmi alapon szónokolnak, ki tud nagyobb jópofaságot mondani, ki tudja a másikat jobban a betonba taposni. Ez rengeteg időt és energiát vesz el a közgyűlés munkájából.

A ciklus elején sok feladatot felsoroltak, miket kellene rendbe tenni. Hogy érzi, a problémák mekkora részét sikerült megoldani?

A főpolgármesteri és a Fidesz-retorika 90 százalékban a rendteremtésről szólt. Fölvázoltak egy képet, hogy rettenetes káosz van, a csőd szélére juttatta az előző vezetés a várost, rendet kell tenni. Egyes intézkedéseknek vannak pozitívnak mondható vonásai is. Például az aluljárók állapotában sikerült előrelépést elérni. Más kérdés, ahogyan a dolgok történtek, az messze volt az ideálistól. Kissé tűzoltó jelleggel történt az egész, de ez a városvezetés szinte minden lépésére jellemző. A hajléktalanok eltűnése a megoldás látszatát kelti, ugyanakkor ezek az emberek megvannak, csak eltüntették őket szem elől. Mi a kezdettől fogva nem értettünk egyet ezzel a politizálással, hiszen egy hajléktalan is ugyanolyan ember, mint én vagyok.

Hogy látja, a gazdasági csődhelyzetből kifelé mászunk?

A főváros vezetésének az a filozófiája, hogy a fővárosi gazdálkodás egyik kulcsproblémája az, hogy a fővárosi cégek fölött a Demszky-korszakban nem volt hatékony ellenőrzés, és emiatt folyt el a pénz. Ennek a megoldására létrehoztak két mamutcéget, a BKK Zrt.-t és a BVK Zrt.-t, és ezeket holdingszerűen ráerőltették a fővárosi cégekre. Lehet, hogy ez jól fog működni, de önmagában ez semmire nem garancia, sőt nő a távolság az önkormányzat és a cégei között, hiszen közbeiktattak még egy lépcsőt, ami akár az információk elsikkadását is eredményezheti.

Közlekedés?

Itt megint a tűzoltó szemlélet a jellemző: ha kevés a busz, szerezzünk gyorsan valahonnan pénzt néhányra. De azt, hogy magát a szolgáltatást hogyan lehetne átalakítani, hogy az olcsóbb is és jobb is legyen, hogy milyen további intézkedések függnek ezzel össze, például dugódíj, azt nem tudjuk.

Hogy látja most Tarlós István helyzetét a politikában, mennyire tud támaszkodni, mondjuk az LMP-frakcióra a fővárosban? Vagy mennyire tudna, hogyha a Fidesz és közte folyó vitákban esetleg kenyértörésre kerülne sor? Számítanak-e ilyen eshetőségre?

Pillanatnyilag ilyen szcenáriót én nem látok. Tarlós Istvánnak kétségkívül nagyon komplikált a helyzete, hiszen kinn is vagyok benn is vagyok szituációban van. A Fidesz támogatásával nyert, de nem része a Fidesz-mechanizmusnak. Ezt úgy próbálja kezelni, hogy egyrészt a Fidesz által jóváhagyott politikát valósítja meg, másrészt igyekszik az önállóságát demonstrálni. Olyan helyzetet nehezen tudok elképzelni, hogy az LMP  politikai támogatóként lépne föl. Mi nyilván nem mehetünk bele olyan játékba, ahol a befolyás lehetősége minimális, ugyanakkor osztozunk a felelősségben.